Vár, templom, kolostor, avagy mit köszönhet Kinizsinek Nagyvázsony?
Ha van település, amiről Kinizsi Pál jut az emberek eszébe, az a nagy többség számára biztosan Nagyvázsony. Nem is véletlen: bár a törökverő hadvezér nem a Bakony és Balaton-felvidék találkozásánál látta meg a napvilágot, a kis falut mégis szálláshelyévé tette a törökverő, s annak vára a mai napig Kinizsi-várként él a köztudatban. Mit köszönhet Kinizsi Pálnak Nagyvázsony? Hogyan hat a hétköznapokra egy közel 530 éve halott személy? A cikkből kiderül!
Kinizsi Pál egy XVIII. századi ábrázoláson
Kinizsi, a mecénás
Ha Kinizsi Pál és Nagyvázsony kerül szóba, akkor elsőre szinte mindenkinek a Kinizsi-vár jut eszébe. A hadvezér 1472. augusztus 22-én kapta birtokául Vázsonyt és tartozékait, s a székhelyül szolgáló falvacskában már egy kis rezidencia várta: a Vezsenyi família – valószínűleg erődített – kúriája. Pál úr később ezt a kúriát kezdte el csinosítgatni, majd erődíteni.
Aigner Jenő a Magyar Benignáról írt kiváló könyvében történeti analógiákból kiindulva valószínűsíti, hogy az építkezést nem a folyamatosan hadakozó Kinizsi, hanem felesége, Benigna koordinálta. A „Kinizsi-kori” – azaz 1472-94 közötti – munkálatok nehezen különíthetők el az ezt követő Horváth Márk-fémjelezte korszaktól. Ennek talán az az oka, hogy a kivitelezést irányító személye nem változott, az továbbra is Benigna maradt. Az bizonyos, hogy Kinizsi Pál idején már történtek fontosabb kényelmi beruházások, s talán a – valószínűleg – Leányfalvi Ágost által fémjelzett erődítési munkák is a törökverő életében elkezdődtek. Ezen erődítési munkák oka nagy valószínűséggel az 1490-es Habsburg Miksa-féle megszállás volt. A várban évszázadokig éltek még. Az utolsó lakó, Kőnig Józsefné Gombosi Karolina, azaz Király néni az 1950-es évek közepén hagyta el Kinizsi erődjét.
A vázsonykői vár Kinizsi - vagy inkább részben Horváth Márk - építkezései után (Éri István rajza)
Kinizsi a vár mellett más beruházásokat is eszközölt Vázsonyban. 1481-ben a falu plébániatemplomát újíttatta fel. A középkorban Mindenszentek-templom néven ismert eklézsia állapotáról már 1425-ben lesújtó hírek érkeztek, s a plébánia pécselyi szőlőjét kellett értékesíteni ahhoz, hogy a romos állapotban lévő templomot helyrehozzák.
Az istenháza első nagyobb mértékű átépítése Pál urunkhoz kapcsolódik, s ez az évszám ma is olvasható a templom kórusába vezető feljáró mellett lévő faragványon. A vázsonykői uraság halála után is gondoskodni kívánt az ekkor már mezővárossá vált település lelki szükségleteiről: megbízta „szárnysegédjét”, Somi Józsát, hogy a templom javára adjon 600 forintot, s Somi maga is 400 forintot hagyott a vázsonyi istenházára. Az egyszerű összeadás azonban itt nem működik, nem lett 1000 forinttal gazdagabb az eklézsia. A Kinizsi-féle 600 forintos örökségből ugyanis 200-at már elköltött a vagyon kezelője, a tihanyi Simon apát, s abból már csak 400 forint maradt nála.
A török pusztítást követően a templomban óriási károk keletkeztek, s csak a 18. században renoválták jelentős mértékben. Kinizsi pedig, végakarata ellenére, az 1708-as sírrablást követően az ekkoriban már Szent István tiszteletére felszentelt eklézsia temetőjében temettetett újra. A Szent István-templom ősi sírkertjét a 2022-es és 2023-as Kinizsi-sírkutatás tárta fel részben, melyet Pátkai Ádám Sándor és Győrffy Villám Zsombor régészek vezettek, e sorok írója pedig projektvezetőként működött közre.
A nagyvázsonyi Szent István-templom, melynek temetőjében jeltelen sírban nyugszik Kinizsi Pál
A templom és vár mellett a hadúr egy nagyobb mértékű beruházást is végrehajtott a mezővárosban: 1483-ban apósával, Magyar Balázzsal megalapította a Szent Mihály-kolostort. A kolostoralapítás igazi presztízsberuházás volt, melyet jól jellemeznek a kolostor méretei és a kivitelezés magas színvonala. A klastromban fénykorában 20-26, egyesek szerint akár 30 szerzetes is munkálkodott. A vár felett magasodó kolostor alig hét évtizedes fennállása alatt mégis négy nyelvemléket hagyott ránk. A Festetich-, a Czech- és Peer-kódexek teljes egészében, míg a Gömöry-kódex részben a vázsonyi pálosok áldásos tevékenységének gyümölcse. A fehérbarátok Isten imádása és a kódexmásolás mellett gazdálkodtak, földet műveltek, szabadidejükben pedig még sakkozásra is jutott idejük a régészeti feltárások szerint. Valószínűleg a Szent Mihály-domb alatti - mára kiszáradt - halastavat is a szerzetesek hozták létre.
A kolostorban talált – végsőnek sajnos nem mondható – nyugalomra Kinizsi Pál, és Magyar Benigna második férje, Horváth Márk is.
A kolostor veszte közvetett módon az oszmán lett: 1552-ben a helyi főurak felrobbantották, félvén, hogy a török oda befészkeli magát. 1708-ban újabb pusztítás következett: kincskeresők dúlták fel Kinizsi (és valószínűleg Horváth) sírját. Kinizsi maradványait a források szerint ezután a Szent István-templomban temették újra.
A nagyvázsonyi pálos kolostor fénykorában (Takács András rajza)
A mai napig tartó „Kinizsi-hatás”
Kinizsi Pálnak tehát elévülhetetlen érdemei vannak a nagyvázsonyi épített örökség tekintetében. A veretlen hadvezér azonban számunkra, vázsonyiak számára az épületeken is túlmutató jelentőséggel bír, melyet a mai napig érezni.
Ezek nagyrészt a Kinizsi-féle beruházásokból indulnak ki. A késő-középkor és kora-újkorban a pálosoknak köszönhetően Vázsony egy virágzó kulturális központtá vált, melynek hatását – és persze Kinizsi gazdagságát – az ide érkező zarándokok is hírül vihették.
A Kinizsi-vár a XX. század elején
Nagyvázsony – valószínűleg Kinizsinek köszönhetően – 1479-ben mezővárosi, majd vásártartási jogot kapott, ezzel a Dél-Bakonyban lévő faluból a Zala-Veszprém vármegyehatár meghatározó településévé vált. Valószínűleg Kinizsinek is köszönhető a település lakosságához mérten (kb. 1680-1700 fő) relatíve nagy területnagysága (76 km2), amelyhez fénykorában még Úrkút is tartozott. Ekkoriban Vázsony még a vármegye székhelyénél – az egyébként viszonylag kis területű – Veszprémnél is nagyobb volt.
Az egyik sokáig érzékelhető Kinizsi-hatás a mezővárosi mivoltban és közigazgatásban is kimutatható. Nagyvázsony az 1874-es közigazgatási reformig mezőváros volt, 1935-ig pedig választókerületi székhely. A település lassú hanyatlásának oka ekkoriban a vasúti fejlesztések és a megművelhető földterület hiánya lehetett. Ezek pontos meghatározása további kutatást igényel.
Nagyvázsony főtere az 1910-es években
Van még ezeknél is fontosabb, kézzelfogható Kinizsi-effektus is, ami emberi életekben mérhető. Kimutatható ugyanis, hogy az oszmán pusztítás - gondoljunk csak a mai Vigántpetend környékére - idején javarészt azon települések maradtak fenn a környéken, ahol vár is állt. Ilyen volt Vázsony is. A középkori településmag ugyan elpusztult, de a vár környékén biztonságra leltek a vázsonyi és környékbeli lakosok is. Ez a biztonság valószínűleg nem alakult volna ki Kinizsi – és az őt követő Horváthok – erődítései és építkezései nélkül. A vázsonyi erősség még így megerődítve is pengeélen táncolt, egy gyengébb, kissé erődített nemesi kúria viszont – részben rossz stratégiai elhelyezkedésének, azaz a domboldali fekvésének köszönhetően – nagy valószínűséggel nem válhatott volna végvárrá. Bár Vázsony környékén, a Déli-Bakony-Balaton-felvidék és Zala-Veszprém vármegyék határán is óriási népességcsökkenés következett be, a vár jelenléte nélkül még ennél is drasztikusabb következményekkel járhatott volna a török pusztítás.
S hogy a mai vázsonyiak mit köszönhetnek Kinizsinek? Sok mindent! Az épített örökséget, amely az ’50-es évek óta fontos turisztikai célponttá változtatta az akkoriban hanyatló Nagyvázsonyt. A lovagi játékok, a Kinizsi-vár és a turisztikai céllal létrejött szálláshelyek sok családnak adnak megélhetést. Emellett a turizmus segített abban, hogy Vázsony mezővárosi létből örökölt infrastruktúrája és városias szerkezete fennmaradjon. Végül, de nem utolsósorban Kinizsi Pál öntudatot adott a vázsonyiaknak. Hiába nem város már Nagyvázsony, a városias büszkeség a mai napig jellemzi a helyieket. S ezek a helyiek a mai napig büszkék arra, hogy Kinizsi településén élnek. Ezt a büszkeséget mutatja a Kinizsi TE, a Kinizsi Pál Általános Iskola, a hajdani Kinizsi Bank, az elátkozott Kinizsi-szobor, s sok más, Kinizsiről közvetlenül vagy közvetve elnevezett egyesület, vendéglátóhely, termék. Kinizsi Pál nélkül Nagyvázsony más lenne. Nagyon más.
A mai Vázsony madártávlatból
