Nagyvázsony országosan ismert település, hírneve két pilléren alapul: Kinizsi Pálon és az ő általa 22 éven át bírt váron. A most induló cikksorozatban Vázsony legfontosabb nevezetességét, Vázsonykő várát, azaz a Kinizsi-várat kívánom bemutatni.

Kinizsi-e a vár?

Kezdjük az elején! Szőrszálhasogatásnak tűnhet, de fontos kicsit elidőzni a vázsonykői erősség elnevezésénél is. A köznyelv s a szakirodalom jelentős része is Kinizsi-várnak hívja a Vázsonyi-séd partján álló erődítményt.

Ez ugyanakkor nem teljesen pontos. Anélkül, hogy most tüzetesebben bemutatnám a vár történetét – amire a következő cikkekben lesz bőven alkalom –, ki kell hangsúlyozni, hogy a vár tulajdonosai között Kinizsi amolyan primus inter partes, azaz első az egyenlők között szerepet tölt be. Kinizsi volt a vár legfontosabb birtokosa, a vár első nagyobb bővítése is az ő idején történt, azonban „csúcsformáját” valószínűleg nem a veretlen törökverő hadvezér regnálása idején, hanem halálát követően, a 16. század elején érte el, melyben Aigner Jenő véleménye szerint valószínűleg nagy szerepe volt a hajdani feleségnek, Magyar Benignának is.

Csikász Imre elátkozott Kinizsi-szobra

Kinizsi 22 éven át tartó vázsonyi regnálásából bő egy-másfél évtizedet tölthetett a Déli-Bakony lábánál, s ez volt az az évtized, amely évszázadokra meghatározta Vázsony és környékének sorsát. Mátyás legkedvesebb hadvezérének halála után a Horváth család bírta a várat és Vázsony birtokát több mint egy évszázadig, majd a Zichyk következtek két felvonásban 236 éves birtoklással.

A várat sem Kinizsi építtette, hanem a Vezsenyiek; Pál urunk az erősséget készen (vagy talán „félkészen”, felújítás idején) kapta.

S hogy miért Kinizsinek tulajdonítja a népnyelv a várat, ha nem is ő építtette, s összesen "csupán" 22 évig kötődött hozzá? A válasz egyszerű: azért, mert a törökverő volt annak messze leghíresebb és legjelentősebb birtokosa. Éppen ezért én is sokszor fogom használni a „Kinizsi-vár” kifejezést, még akkor is, ha történetileg nem teljesen pontos.

Balatoni panoráma helyett a Déli-Bakony lankái, avagy minden kezdet nehéz

Rengeteg monda és elmélet kerül elő Vázsonykő erősségének építésével kapcsolatban. Darnay (Dornyai) Kálmán és Zákonyi Ferenc szerint ugyanis a vár helyén állt korábban Caesariana vagy Praetorium római castrum, mely az Aquincumba vezető út mellett feküdt.  Ezt Darnay azzal gyanúsítja a Vezsenyieket, hogy Caesariana romjaiból építtették a várat. Ugyanakkor sem az Éri István, sem a Pátkai Ádám Sándor által vezetett ásatások (melynek eredményeiről ide kattintva lehet olvasni) nem mutatták ki ezt a római eredetet, a legrégebbi falrészletet a 14. század végére datálják a régészek. Az egyetlen római emlék egy római kori érme volt, mely Győrffy-Villám Zsombor szerint akár a közeli, ekkor még látható remézi római romok közül is kerülhetett a várba.

A Kinizsi-vár "elődje", a Zádor-vár fénykorában (Forrás: Várlexikon [akit bővebben érdekel Zádor-vár története, az olvassa el a Várlexikon vonatkozó cikkét])

A vázsonyi építkezés ennél fiatalabb. A történet a Pécsely feletti Szabad-hegyen veszi kezdetét, ahol a Döbröntei Himfi Benedek által megkezdett (valószínűleg illegális) építkezést Vezsenyi (I.) László folytata, s egy egész pofás erődítményt húzott fel, balatoni (Tihanyra néző!) panorámával. Ezt az objektumot ma Zádor-vár néven ismerik. Az összkomfortos luxusotthont azonban nem „lájkolta” a terület jogszerű(?) birtokosa, a veszprémi káptalan, így a már kis híján befejezett építményt hosszú pereskedés után kénytelen volt elhagyni Vezsenyi László.

Panoráma Zádor-várból (Kép forrása: Bringakupa.hu)

Vezsenyi székhelyét pár kilométerrel keletre, a Kab-hegy lábánál fekvő Vázsonykőre tette át, s valószínűleg 1390-es években elkezdte felépíteni udvarházát a vázsonyi domb közepén.

A vár (pontosabban kúria) építésének pontos kezdőidőpontja a múlt homályába vész: vannak elméletek, amelyek szerint a torony egy része már a 13. század (!) végén állt, sokkal valószínűbb ugyanakkor, hogy Vezsenyi László egy zöldmezős beruházás keretében kezdte a vázsonyi vár építését.

Várat domb közepére?! Nooormális?

A Vázsonyba érkező turisták első kérdése általában akkor merül fel, mikor meglátják a vár fekvését. Az erősség ugyanis nem egy dombtetőn, vagy jól védhető helyen van, hanem egy domb közepén, amelyet jelenleg minden irányból rendkívül könnyen meg lehet közelíteni. Fel is teszik a kérdést, miért ide építették a Vezsenyiek a kúriájukat.Az építkezés helyszíne mellett ugyanakkor több indok is szól.

A Kinizsi-vár tornya a Baráti-puszta felőli hajdani Kenderföldek felől. A képen is látható, hogy a vár egy domb közepére épült.

Az első az, hogy a Vezsenyiek valószínűleg nem nagy és védhető erődöt, hanem inkább egy erődített kúriát kívántak építeni.

Az erődített udvarháznak gazdasági/stratégiai jelentősége is volt: a vártól egy nyíllövésnyi távolságra ágazott el a dalmát tengerpartra menő Zalapetend/Vigánt – Tapolca – Keszthely – Kanizsa, és az olasz tengerpartra vezető Pula – Sümeg – Vasvár – Muraszombat kereskedelmi útvonal, s az erődített épülettel a helyi uraság ellenőrizni is tudta az átmenő forgalmat.

A vár ugyanakkor nem volt teljesen védtelen a középkorban: északi oldalról szinte megközelíthetetlen volt, ugyanis a Vázsonyi-séd (Eger-patak) a mainál sokkal jelentősebb volt, s a mai Zichy-kastély és vár közötti (helyieknek: Új utca és Varga utca közötti)  részt szinte teljesen mocsárrá változtatta, így a vár megközelítése északról lehetetlen volt. Nem véletlen, hogy a várnak a nagyobb ablakai pont ezen irányba, a Kab-hegy felé néznek. A korabeli viszonyok között a Vezsenyiek nem számítottak tűzfegyverekkel való ostromra sem.

Nagyvázsony a harmadik katonai felmérésen. A képen látszik, hogy a piros karikával jelölt vár és környéke északról (a mai Zichy-kastély/Varga utca) a Vázsonyi-sédnek köszönhetően természetes védvonallal rendelkezett (Forrás: Mapire)

S az utolsó, rendkívül fontos indok „földhözragadtabb”: az erősség udvarán ugyanis bővizű forrás eredt. Míg itt alig kellett ásni a tiszta ivóvízért, addig a domb tetején akár 20-30 méter mély kutat kellett létesíteni a friss ivóvíz érdekében. Egy esetleges ostrom esetén ez a túlélésért – és felmentésért – küzdő seregnek nagy előnyt jelenthetett.

A fenti indokokból látható tehát, hogy a Vezsenyiek nem voltak megőrülve, amikor egy domb közepére kezdték el építeni udvarházukat, melyről nem tudhatták, hogy a jövőben a törökellenes végvári harcok egyik fontos erőssége lesz.