Nyár, Balaton, szerelem. Mintha egy cuki kis filmnek a címe lenne. Mondjuk, kicsit az is. De a Hogyan tudnék élni nélküleddel ellentétben itt a happy end is happy endebb lett. Dráma az nincs, van viszont egy wannabe egyetemista beat-zenész, aki elhódította a számára elérhetetlennek hitt királylány kezét. S a filmkockák ma is peregnek. Ez a történet az anyai nagyszüleimről szól, akiknek a szerelmén keresztül kívánom bemutatni az 1960-as évek legendás nyarait.

Nagyszüleim eljegyzési vacsorája a vonyarcvashegyi Tavernában. Jobbról balra: Villányi Pál, Villányi Márta, Magyar Ági (nagymamám), Wagenhoffer Károly, azaz Kaji. Háttaul Dókus Eörs és Dókus Tünde ülnek.

Magyar tengerre magyar!

Kossuth 1846-ban már kiadta a jelszót, igaz, más, inkább a külkereskedelemre fókuszáló jelentéssel. Aztán közbeszólt a történelem, a XX. század kataklizmái, s sok minden változott. Megjelent a „homo vacatiensis” (igen, ez műszó, latinosoknak helyesen inkább homo feriatus), azaz a vakációzó ember.

Képeslap a Keszthelyről

Ebben a cikkben nem tisztem taglalni a balatoni nyaralás kialakulását, röviden csak annyit emelnék ki, hogy az 1920-as évektől fokozatosan kiépült a balatoni turizmus, aminek „nagyüzeme” az 1960-as években indult el. Eleinte inkább a városi polgárság és vagyonosabb réteg élvezte a magyar tenger vendégszeretetét, aztán fokozatosan a helyiek és környékbeliek is elkezdték látogatni a Balatont. Jó példa erre a vigántpetendiek és „nagy víz” viszonya: ők az 1940-es évek végéig az Eger-patakban strandoltak, aztán a buszjáratok és olcsóbb kerékpárok megjelenésének köszönhetően egyre többen kezdtek el „lejárni” a közeli Zánkára, s nagy ünnep volt, ha a „Balaton fővárosába”, Füredre eljuthattak.

Apropó főváros! A Balaton fővárosa címéért több település is viaskodik: Siófok, Balatonfüred és Keszthely is magának vindikálja ezt a címet. Siófok többek között a Pesthez való közelségét emeli ki, Füred a kulturális és földrajzi helyzetére hivatkozik, Keszthely pedig ősi városi múltjával, kastélyával, egyetemével és ugyancsak veretes kulturális életével száll ringbe. Nem tisztem eldönteni a vitát, viszont egyértelmű, hogy a családunkban Keszthelyre esik a választás, nagyrészt a nagyszüleim miatt.

Magyar Ágiék a Helikon strandon. A képen hátul a bal oldalon Ági, mellette nővére, dr. Magyar Erzsébet (Zsóka) van, mellette dr. Varga László, a bal oldalon pedig Theo Lepage

A keszthelyi „Csillag születik”

Az 1960-as évek közepén járunk. A turizmus beindul, nyáron tömegek lepik el a Balaton partját. Aztán jön a kicsit sivárabb szeptember. Ekkor egy hosszú hajú magyargencsi fiatal Veszprém helyett végül Keszthely felé veszi az irányt, s diákéveit a vénasszonyok nyarával kezdi. Ez a fiatal srác nem más, mint a nagyapám, Kaji (Wafenhoffer Károly), aki a híres Georgikon jogutódján, a Keszthelyi Agrártudományi Főiskolán kezdte meg a tanulmányait. Kaji kollégista, a város szélén lévő diákszállóban kap szállást eleinte. Pár száz méterre tőle, az újmajori Festetics-majorban egy szép fiatal leányzó, Ágnes tér haza a gimnáziumból.

Magyar Ági, nagymamám Újmajorban

Mindketten élvezik a pezsgő keszthelyi életet. A Balaton partján lévő város a rengeteg diáknak köszönhetően nem csak nyáron pezseg, ősszel, télen és tavasszal is fiatalok lepik el utcáit, éttermeit. Ahol sok a fiatal, ott kell valami szórakozás is. Így van ez a „Georgikonon” is.

Kaji a kollégiumban új barátokra tesz szert. Cipőt pucolnak a kollégiumi erkélyen a szomszéd sráccal, Villányi Palival, s hamar kiderül, hogy a pesterzsébeti fiatallal van egy közös szenvedélyük: a zenélés. Pali a pesti artistaképzőbe járt, ahol többek között Somló Tamás évfolyamtársa volt. Pali az artista lét és Pest helyett a keszthelyi agrárt választotta, így került a Balaton (egyik?) fővárosába. Kaji szobatársa Nyíró Lajos. Villányi Pali rímbe is foglalta a barátok nevét, így lett Kaji, Laji, Pali a három jó barát.

Bohém agrárosok: Villányi Pali mutat be egy mutatványt a traktoron a keszthelyi tangazdaságban. A sofőr Kaji.

Hamar kialakult a közös rutin: Pali gitározik, Kaji pedig énekel, s kézzel a bőröndjén dobol. Így szórakoztatják magukat a fiatal hallgatók. Eközben egy negyedéves barátjuk zenekart szervez, de énekest nem találnak. Kaji szobatársa végül menedzseri szerepbe lép, s beajánlja a magyargencsi Paul McCartneyt frontembernek. A fiatal énekes mélyvízbe kerül, az egyetemi ki mit tudon, ha úgy tetszik „Csillag születikben” kell bemutatkoznia. A Les Chaussettes Noires zenekar Parce que tu sais (magyarosan párszekötüszé) című dalát adja elő. Ekkor még nem beszél franciául, így barátja, Pali jegyzi le neki a dalt – vagyis amit abból a Luxemburgi Rádión meg lehet érteni – naná, hogy fonetikusan. Az elődásnak nagy sikere van, nem jut a bikicsunáj sorsára a fiatal énekes, aki később felsőfokon beszéli a franciát.

Az első évben így megalakul a zenekaruk, ami több tagváltáson esett át, mint egy kilencvenes évekbeli fiúbanda. Csatlakozik hozzájuk a minden művészetben jártas Dókus Eörs is, Keszthely későbbi kiváló festője is. A georgikonos fiúk sokáig az egyetem tv-szobájában, majd a mai színház aulájában található ifjúsági klubban lépnek fel. Ide járt szórakozni a fiatal és messze földről híres szépségű Magyar Ági is.

Játszik az Agros - Balról jobbra: Ferenczi János gitár, Morung János dob, Dobó Endre gitár ás Villányi Pál gitár.

Merci, Chérie

Ági még csak gimnazista, de a fél országot beutazta. Élt Cegléden, Jászberényben, Mezőhegyesen, most pedig Újmajorban él, köszönhetően a legendás hírű díjlovas édesapjának, Magyar Imrének, aki az főiskola újmajori tangazdaságban (ma Szendrey-telep) volt edző-lovastanár.oktató, s akinek nevét ma lovasklub viseli Keszthelyen. Ági és Kaji az egyetemi klubban pillantják meg egymást. Kaji első látásra szerelmes lesz, csak egy bökkenő van: Áginak komoly udvarlója van, aki ráadásul lovas is, ami jelentős plusz pont a Magyar családban.

Kaji reménytelenül szerelmes, s eközben zenei karrierje – keszthelyi szinten – ível felfelé. Játszik beat-zenekarban, majd barátaival megalapítják az Agrost, amely nevét az agrár főiskolától kölcsönözték. A banda végül hamarosan feloszlott, vagyis átalakult, s ráálltak a fiúk a vendéglátós zenére – amiből nem maradhatott ki természetesen a beat sem. A zenekar hamarosan eléri az áttörést, a balatongyöröki Fehér Vitorlás étteremben zenélhetnek, majd ők lesznek a keszthelyi Utasellátó zenekara. A balatongyöröki próbajátékon kisebb füllentés is belefért: két bandatag egymást a csárda üzemeltetőjének az egekig marasztalta, mondván egyikük kiválóan szaxofonozik, másikuk prímásokat megszégyenítően hegedül. Az élő show-ban ez végül nem derült ki, a szaxofon ugyanis mutált, a hegedű pedig cincogott. Végül a srácok azzal a feltétellel játszhattak Györökön, hogy a két sokoldalú fiút nem engedik a szaxofon és hegedű közelébe. A két fiú végül megtanult hegedülni és szaxofonozni is.

A doboknál Kaji, mögötte Dókus Eörs, Villányi Pali pedig énekel

A főiskolás srácokat beszippantja a nyári „rocksztár-lét”. Pali „szinte önálló” vendéglátós zenélésbe is belekezdett, egy harmonikás úriembert kísért gitáron. Egy ízben a harmonikás főember minőségi balatoni nedűhöz jutott, s annyira megörült neki, hogy egyszeriben az egészet felhörpintette. Ez nem hatott jól a zenészi készségeire, harmonikázás közben elaludt, s kis híján tettlegességig fajult a Lesence-völgyében adott koncert.

A keszthelyi banda jó volt amúgy "remixelésben" is. Az Egy tál dödölle című dalnak csináltak egy közel 15 perces változatot a srácok, különböző stílusokban, ami szinte megőrjítette a közönséget.

Magyar Ágnes (nagymamám) és Wagenhoffer Károly (nagypapám) az 1960-as évek közepén

Nappal nyári egyetem, este zene. Az Agros-utód banda specialitása az volt, hogy próbák nélkül játszottak. Pontosabban, a próbák is koncertek voltak. Így, ha jött egy új szám, először megpróbálták eljátszani – néha kevesebb, mint több sikerrel. Aztán pár óra alatt belejöttek. A másik különlegesség Villányi Pali kétnyakú gitárja volt, amit a zenész maga gyártott le. A felső feje ritmus, alsó fele basszus volt, messze földről csodájára jártak.

S ha már gitár, akkor ideje kitérni egy fontos gitártokra. Egy ízben lakodalomra hívták a bandát. A lagzi végén a fiúk igyekeztek kicsempészni egy kis süteményt a gitártokban. Sikerült is, ám amikor elkezdték volna szelni, kiderült, hogy a többség által nem kedvelt grillázst sikerült „privatizálni”. Nem volt őszinte a fiúk mosolya.

A fiatal zenészek csillaga eközben ívelt felfelé. A barokkosan kialakított resti közönsége és a lagzik népe imádta a fiúk zenéjét. Köztük Ági is.

Kaji a doboknál, középen Villányi Pali a kétnyakú gitárjával, Dókus Eörs pedig énekel

Kaji végül elszánta magát a nagy tettre: randevúra hívta Ágit. A nagy hírű keszthelyi Halászcsárda szomszédságában található Helikon strandra beszélték meg a nagy találkozót. Kaji az esélytelenek nyugalmával indult neki. Vagyis nem is indult el, annyira reménytelennek érezte a küldetését, hogy el sem ment. Nem úgy Ági, aki az üres strandon várt a nyári éjszakában egymagában. De Kaji csak nem jött: nem hitte el, hogy egy ilyen szép lány bármit akarhat tőle.

Pedig akart. Valószínűleg már ekkor hallotta a keszthelyi éjszakák híres történeteit. Például azokról a zenészekről, akiknek a rendőrség egy lefoglalt lopott hangfalat adott, hadd próbáljanak azzal. Vagy arról, amikor Kaji egy részeg óbégató kevésbé úriembernek egy néma mikrofont adott. A szintén kevésbé józan obégató és csapatai a koncert után megvárták a fiatal frontembert. Vagyis azt hitték, hogy megvárták. Kaji a hátsó kijáraton lépett le, alteregója viszont pechjére a főbejáraton, így ő kapta meg az énekesnek szánt pofont.

A keszthelyi utasellató 1973-ban. A bejárattal szemben jobbra az első asztal volt a "csókosoké", azaz a zenészek barátaié és családtagjaié (Forrás: Fortepan, Bauer Sándor)

Hallotta ezeket a történteket, és hamarosan a szívére hallgatott. Beleszeretett Kajiba, a bohém zenészbe, és még az elmaradt randit is meg tudta neki bocsájtani. A magyargencsi McCartney ettől fogva kezdve minden kis koncertjébe belecsempészett egy-egy dalt Áginak. Egyszer a szerelmesek a keszthelyi főtéren találkoztak, s Ági kezében egy német Bravo magazin (!) volt. Kaji elvette, s megtalálta benne Udo Jürgens Merci, Chérie c. dalát. Ezt megtanulta, s az utasellátóban mindig ezzel a dallal kedveskedett szerelmének. Az ifjú pár ezután chérinek (férfi) és chérie-nek (nő), azaz drágámnak/kedvesemnek szólította egymást. Ági 70. születésnapján Cheri elénekelte a Merci, Chérie-t Chérie-nek, azaz Kaji Áginak.

:Török László (Öcsi),Villányi Pali, Bényi András (Adák), a doboknál pedig Kaji énekel

A történet végül happy enddel zárult: lánykérés a Tavernában, majd a fiatalok 1969-ben Keszthelyen – hol máshol – megházasodtak. Rá egy évre megszületett első gyermekük, Rita, édesanyám, majd 1972-ben nagybátyám – és keresztapám – Zsombor. Zsombor keresztapja pedig nem lett más, mint a zenésztárs, Villányi Pali.

Azóta sok víz lefolyt a Sió-csatornán, de van, ami állandó: Ági és Kaji szerelme, és az agrosos fiúk, különösen Pali és Kaji barátsága. S ha ezek állandók, akkor azok a legendás ’60-as évekbeli nyarak is velünk élnek mind a mai napig. S ki tudja, lehet, hogy még az Agros is összeáll, hogy adjon egy rocksztárokhoz méltó (sokadik) búcsúkoncertet.

Nagyszüleim 1969-ben

Nagyszüleim most