Az Eger-patak valaha a Balaton-felvidék legbővizűbb folyama volt. A XX. század azonban a környék népességéhez hasonlóan a patakon is mély nyomokat hagyott, volt, hogy élővilága szinte teljesen kipusztult, s volt, hogy medrében csak a löszt hordta a szél.

Kanyarog az Eger-patak Vigántpetend alatt. A háttérben a Kab-hegy látható, amely alatt, a pulai út mellett, egy kis fa takarásában van az 1962-ben épült híd, amelyhez a patak egyik legnagyobb katasztrófája kapcsolódik.

Ha nem akarsz lemaradni a Kinizsi-sírkutatás fejleményeiről, vagy érdekel Nagyvázsony és a Bakony/Balaton-felvidék helytörténete, kövesd a Vázsonykő oldalát Facebookon is!

A cikk megírásához köszönöm Bús Gabriella, Kiss Ernőné (született Kandikó Gabriella), Szabó Csaba, Kandikó Józsefné Nagy Valéria, Kandikó Csaba, Kandikó Zoltán és gyerekkorom petendi "adatközlőinek" segítségét. A cikk ezen kívül az Arcanum adatbázisának felhasználásával készült.

A dicső múlt, avagy a Balaton második legfontosabb folyama

Eger-patak, Eger-víz, Egregy, Éger, Vázsonyi-séd – egy folyam, megannyi név, festői táj s csodálatos történelem. Neve csalóka is lehet, könnyen összekeverhető az Eger környékén kanyargó, Balaton településen (!) eredő Eger-patakkal. Ez a folyócska azonban a Balaton-felvidék és Bakony határán kanyarog, Nagyvázsonytól a Kinizsi-várat szinte érintve, a pálosok vázsonyi és tálodi kolostorai alatt kanyarogva Pulán, Vigántpetenden, Kapolcson, Monostorapátin, Diszelen, Kisapátin és Nemesgulácson át egészen a Balatonig, ahol Szigliget és Badacsonytördemic térségében torkollik a Balatonba.

A Balaton vízgyűjtő területe az Eger-vízzel Cholnoky Jenő térképén. Az Eger-patak Nagyvázsony és Tótvázsony határában ered, Puláig Vázsonyi-sédnek is nevezik. Pula határában egy Öcsről csordogáló ér táplálja, sokan innen hívják csak Eger-víznek. (Forrás: Cholnoky Jenő: Az Egervíz medre és a Balaton valószínű kiterjedése a római uralom végétől a honfoglalásig,(1918))

Az Eger-víz malomipara messzi földről híres volt, Fényes Elek szerint száznál is több örlő- és fűrészmalom kerekét hajtotta a bővizű folyam a 19. század közepén. Ha ez a szám talán túlzó is, a 20. század elején 46 malmot számoltak meg a festői Eger-patak mentén. A malomiperhoz ugye bővizű patak kell, s nem véletlen, hogy fénykorában az Eger-patakot a Balaton Zala-folyó utáni második legfontosabb folyamaként tartották számon. 

A patak nagy hozama nem egyszer öntötte el a part menti településeket. Vigántpetenden (korábban 1938-ig Vigánt és Zalapetend) a templom alatt, a mai pulai útnál a Tókert az ilyen áradások emlékét őrzi. A megáradt Eger-víz ugyanis rendszeresen elárasztotta a falusiak számára libalegelőként és a hajliliom idején társkereső helyként is szolgáló, mára a Művészetek Völgye fesztivál egyik kiemelt helyszíneként számon tartott területet, s hetekig kisebb tavacska jött létre a "tűzmarta faluban" - ahogy az az alábbi képen is jól látszik.

Szüreti felvonulásra gyülekező legények a "Tóban", azaz a vigántpetendi Tókert felett. A  lovasok háttere megmagyarázza az elnevezsét: valaha félméteres víz is állhatott a templom alatti mezőn.  A háttérben Csórompuszta dombja sejlik fel. A fotó Bús Gabriella gyűjteményéből származik.

 A kiszáradt patakmeder, amely a Művészete Völgye múzsája lett

A patak is megérezte azonban a történelmet, s az emberiség meglehetősen kemény, érdes kezét, amely sokszor nem gondozta, sokkal inkább pofozta. A legnagyobb csapásokat a XX. század közepétől szenvedte el az Eger-víz.

Az egyik ilyen pofon a karsztvíz szintjének bányászati tevékenység miatt történő csökkentése volt. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy annak érdekében, hogy az föld mélyének kincseihez hozzájussanak a bányákban, a talajvíz szintjét süllyeszteni kellett. A  talajvízszint csökkenése (depresszió) leginkább a Kapolcs és Öcs környéki főkarsztos forrásokat érintette, nem véletlen, hogy a Pula-Vigántpetend-Kapolcs szakasz volt a legérzékenyebb a szárazságra. Az Eger-patak vízszintjét veszélyeztette a ’80-as évek végén, ’90-es évek elején beköszöntő szárazabb időszak, valamint a tálodi halastó létesítése, mely körülmények együttesen odáig vezettek, hogy a Balaton Zala utáni második legjelentősebb folyama, az Eger-víz jelentős része kiszáradt.

A kapolcsi Kalapos-híd 1938-ban. Látható, hogy a vízszint a mainál sokkal magasabb volt. (Forrás: Kapolcsi útilapok - Helytörténeti kalauz az idő stopposainak)

A patak vízszintjének csökkenését nyomon követi a helyi emlékezet is. Jelen sorok írójának nagymamája, Kandikó Józsefné Nagy Valéria még a vigántpetendi szakaszon tanult meg úszni, míg Kapolcson teknőben evező helyieket említ a népemlékezet. Édesapám és nagybátyáim generációja a ’70-es években már inkább csak strandolni járt le a fokozatosan csökkenő vizű patakba, elsősorban a petendi zúgó (helyieknek „zuggó”) környékére. Ekkoriban tűnhetett el az öcsi-pulai-dörögdi határon fekvő Kinder-(helyesebben talán Ginder-)tó is. Gyerekkorom nagy részében a Pula-Vigántpetend-Kapolcs szakasz teljesen kiszáradt, nagy szomorúságot okozva nekem és petendi pajtásaimnak. A 2000-es Művészetek Völgye a kapolcsi Falumalom avatására sikerült újra „csónakázhatóvá” tenni a patakot, azonban ezt követően is hamar kiszáradt. A víz végül csak a 2010-es években tért vissza a teljes, mintegy 32 km hosszú patakmederbe. 

Érdemes megemlíteni, hogy az Eger-víz vízszintjének a csökkenése indította útjára Márta István és baráti köre a Kapolcsi Művészeti Napokat, amely bár csak egyszeri alkalomnak indult, mégis a mai napig az ország egyik legmeghatározóbb fesztiváljává nőtte ki magát. Akinek nem ugrana be, a Művészetek Völgyéről van szó, amelynek az Eger-völgye települései adnak otthont.

Vigántpetend és a Kinder-tó 2020-ban:

Olaj a vízen

A másik nagy pofont 1970. február 5-én hajnali 3 óra magasságában kapta a középkorben "Egregy" néven is ismert folyam. Az 1962-ben Balázs Egon tervei alapján, a Székesfehérvári Közúti Üzemi Vállalat által megépített vigántpetendi Eger-patak-hídon felborult ugyanis egy katonai olajszállító, amelynek tartálya megrepedt. A baleset körülményeit egyelőre nem sikerült tisztázni, a következményei azonban mélyen az Eger-völgy lakóinak emlékezetébe vésődtek.

A Népújság 1970. február 8-i száma (Forrás: Arcanum)

A petendiek a mai nappal szomorúan emlékeznek a kapolcsi Walter-malom előtti szakaszon lebegő haltetemekre. A helyi állatorvos, dr. Andrónyi Tibor és édesapja, dr. Andrónyi Miklós által a patakba telepített pisztrángállomány szinte teljes egészében eltűnt a folyócskából, s hosszú időre kipusztultak a tiszta vizet kedvelő folyami rákok is.

A patakba a vízügyes források szerint 3000 liter, míg a helyi napilapok szerint pedig 1000-1300 liter olaj és benzin jutott a honvédségi tartálykocsi megrepedt tartályából. A hajnali háromkor bekövetkezett balesetet követően reggel fél nyolckor riasztották a megyei tűzoltók a Vízminőségi Felügyeletet. A korabeli vízügy az ekkoriban Zala-folyón bekövetkezett olajszennyezés helyszínéről azonnal hidrofobizált perlitet és az olajvédekezésben jártas szakembereket küldött az Eger-víz völgyébe. A szakemberek végül perlittel, négy (más források szerint kilenc) úszógáttal, valamint két zsilip lezárásával a monostorapáti halastó előtt útját állták az olajszennyeződésnek, így a Hegyesd és Monostorapáti határában lévő halállomány megmenekült. A védekezés összköltsége 32.000 forintra rúgott.

Zalapetend a századfordulón. A kép bal oldalán látható kőhíd a háborúnak esett áldozatul. Ezen híd "utódján" történt a baleset

A benzin és olaj tehát nem jutott el a Balatonba, azonban óriási kárt tett az Eger-víz Vigántpetend-Kapolcs-Monostorapáti közötti szakaszán. A petendiek emlékezete például részben ehhez köti a hal- és rákállománynak a patakból történő szinte teljes eltűnését is.

A vigántpetendi Eger-patak-híd az 1950-60-as években Kiss Ernőné Kandikó Gabriella fotóján

A nagy szennyezést következtében az Eger-patak élővilága óriási pusztuláson ment keresztül, amelyet tetézett a fent említett vízszintcsökkenés, majd a patak elapadása is. A történetet azonban nem szeretném szomorúan befejezni, ide sokkal inkább happy end dukál – remélhetőleg immár véglegesen. A patakba ugyanis a bányászat háttérbe szorulását követően újra visszatért a víz, s immár újra a teljes Nagyvázsony-Szigliget szakaszon csordogál az Eger-víz, táplálva a Balatont.

Vigántpetendtől Kapolcs felé kanyarog az Eger-víz. Jobbra a festői Csórompuszta látható, a fotó felső harmadában lévő híd mögött pedig a híres Fejfájós-kút rejtőzik.