A templom, ami négy faluban állt
Vigántpetend története telis-tele van érdekességekkel. Az egyik ilyen a falu jelképének számító templom, pontosabban a templomdomb sorsa. A történelem viharainak köszönhetően ugyanis bár senki sem mozdította el a dombot, az mégis négy falu részét képezte. Hogyan lehetséges ez? Mi köze ennek az oszmánoknak? Hány részből állt Vigántpetend? Többek között ezekre a kérdésekre keresem a választ a jelen cikkben.
A vigántpetendi Szent János-templom a Szentegyházi-dűlő felől fényképezve
A jelen cikk többek között Porpáczy György kutatásainak, Kaszás Zsolt: A középkori Veszprém vármegye c. kiváló munkájának, levéltári kutatásoknak és az Arcanum adatbázisának felhasználásával alapján készült
Nemesvigánt, Pórvigánt – citerások vagy harangozók?
Vigántpetend Vigánt és (Zala)petend egyesítésével jött létre 1938-ban. A két falurész már ekkor is teljesen egybeépült, ám a korábbi önállóság jelei a mai napig fellelhetők. Ilyen, kézzel fogható jel a két falut mára összekötő és nem szétválasztó határkő, valamint a vigántiak öntudata, akik közül sokan ma is kikérik maguknak, ha „lepetendizik” őket.
Petend és Vigánt azonban hat évszázadon keresztül önálló életet élt. Bár mindig is egymás tőszomszédságában álltak a két falu házai, a települések mégis önállóak voltak. A két falvacska közül Vigánt az idősebb, de nem annyival, mint azt sokáig gondolták. Kiderült ugyanis, hogy az elsőnek hitt, 1082-es keltezésű oklevél hamis, s az valójában 1275-1327 között keletkezhetett. Egyesek szerint Vigántot először 1236-ban, mások szerint 1269-ben említi oklevél, Petendet pedig 1333-ban, azaz szűk egy évszázad lehet talán a két település életkora között. A két falu közül Vigántnak volt temploma, amit közösen használt a két település.
A vigántpetendi Keresztelő Szent János-templom a hajdani Nemesvigánt felől. A mező egy részén feküdhetett a középkori Petend
A falvak középkori elhelyezkedését teljes bizonyossággal nem lehet megállapítani a rendelkezésekre álló okleveles források alapján. Az bizonyos, hogy a templomdomb mögött lévő Szentegyházi-dűlőben létesült egy település, de a tudósoknak nem sikerült „dűlőre” jutni a kérdésben, hogy Vigánt vagy Petend házai álltak-e itt. Egy oklevél szerint Petend Vigántól délre, a Vigánt-Szentjakab út mentén feküdt. Hogy pontosan hol lehetett ez a Szentjakabra vezető út, azt nem tudni, feltehetően a templomdomb és Szentegyházi-dűlő környékén, a ma Balatoncsicsó felé vezető utak környékén kellene keresni. Ebből kiindulva valószínűleg a Szentegyházi-dűlőben Petend házai álltak, tőle északra, a Kab-hegy felé terült el a később haranglábáról híressé vált Vigánt. Az a Vigánt, amely pár évtized után két részre osztatott: 1338-ban a keleti („felső”) része a vigánti nemesek kezébe került, a nyugati („alsó”, azaz patak és Kapolcs felőli) részét a veszprémi káptalan birtokolta. Így szakadt ketté Vigánt, s felső része a Nemesvigánt (ez Porpáczy szerint a mai Vigánt és kertek alatti részek), alsó része pedig a Pór- vagy Polgárvigánt (Porpáczy szerint a plébániától templomdombig és patakig terjedő rész) néven szerepel a későbbi összeírásokban, igazodva az ott élő népesség társadalmi helyzetéhez. Ez a társadalmi helyzet a két falu későbbi címerén is visszaköszön: Vigánt (és a mai Vigántpetend) címerében egy buzogányt tartó kéz szerepel, a petendi címerben pedig egy eke és egy venyige metsző kacor (kés) látható. A mai faluvégen lévő templom Pórvigánt része lehetett, a felosztásnál ugyanis a pórvigántiak kötelesek voltak a nemesvigántiakanak az Eger-patakhoz hozzáférést biztosítani, a templomdomb pedig közvetlenül a patak partján fekszik.
Nemesvigánt, Pórvigánt és Petend elhelyezkedése a középkorban. Ahhoz, hogy egyértelműen meg lehessen állapítani a települések középkori helyzetét, további levéltári és régészeti kutatások szükségesek.
Pórvigánton 9 pulsatores foglalkozású személy telkét is említik. Hogy kik voltak ezek a személyek, arra számos elmélet született. A tudósok nagy része szerint a pulsatores harangozót jelent. A harangozók a középkorban templomi szolgálatot láttak el világi személyként. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy ők harangoztak, de emellett más templom körüli munkát is végeztek, s munkakörük akár a földművelésre is kiterjedhetett. Porpáczy György szerint ezek nem voltak mások, mint királyi „citerások”, ami azt jelentette, hogy például az uralkodó vagy fontosabb személyek Pórvigánt környékén történő látogatásai esetén udvari zenészi feladatot láttak el ezek a vigánti lakosok.
Harangozó sekrestyés a középkorból (Hausbuch der Mendelschen - Forrás: Wikipédia)
Vannak, akik szerint Vigánt mellett Petend is két részből állt. 1498 környékén ugyanis feljegyeznek egy „Kispetendi” Bálint nevű királyi embert, s ebből kiindulva sokak azt mondják, hogy kellett lennie Nagypetendnek is. Kispetend 1520-ban mint puszta tűnik fel, Nagypetendet pedig nem is említik, csupán Petend szerepel a dikajegyzékben.
Ahhoz, hogy meghatározhassuk pontosan, hogy hol volt Nemes- és Pórvigánt, esetleg Kis- és Nagypetend, további levéltári és régészeti kutatások szükségesek.
Vigánt és Zalapetend látképe valamikor az 1930-as évekből. Az út bal oldalán Vigánt, jobb oldalán Petend fekszik
A templom, ami négy faluban állt
Ha már kiveséztük, hogy hol és merre állhattak a középkorban a falvak, akkor érdemes röviden bemutatni a sorsukat is, mely szorosan összefügg a templom - pontosabban templomok - és a templomdomb sorsával.
Ahogy említettem, a vigánti templomot együtt használta a két részből álló Vigánt és Petend. Fontos kiemelni, hogy ez nem azonos a ma is álló, 1760 után épült Keresztelő Szent János-templommal. Vigánt első „istenháza” valamikor az 1330-as években épült az akkor még egységes Vigánton. A falu felosztását követően a templom és templomdomb települést „váltott”, s Pórvigánton találta magát. A falvak a kisebb hatalmaskodásokat leszámítva egészen a Mohácsot követő időkig békében éltek, aztán minden megváltozott.
A (zala)petendi templom valamikor a XIX. század végén Csórompuszta felől
Vigánt és Petend, valamint a környező települések hamar megtapasztalhatták az oszmán rabigát. A falvak pusztulását elősegítette az is, hogy közvetlenül az út mentén voltak, így könnyű prédát jelentettek a fosztogató ottomán hadaknak. Petendnek 1531-ben több mint felét felprédálja a török, 1546-ban egy itteni jobbágyot hurcolnak el, majd hosszas oszmán alávetettség következik, s 1553-ban és 1629-ben is a töröknek fizeti az adót a falu. 1572-ben és 1573-ban a település népessége a török elől teljes mértékben elmenekül. Petend csak lassan települt vissza: a 16. század végén csak pár család lakja, 1649-ben már 8 éve puszta, 1705-ben pedig a horvát bán csapatai dúlják fel. Petend tartós újranépesedése csak 1715 körül kezdődik.
Petendhez hasonló sors várt Vigántra is. Pórvigánt már a török előtt, 1495-ben prédium, 1531-ben szegény jobbágyok lakját, a török ekkor már részben felprédálta a falut. Polgárvigántot 1608-ban, 1616-ban és 1627-ben említik lakott településként, míg Nemesvigánt 1542-ben 1583-84-ben és 1626-ban szerepel lakotthelyként, ezt követően csak közel egy évszázaddal később népesül be.
A török pusztítás következtében Vigánt és Petend környékén sok település néptelenedett el, 1548 környékén Imár, majd Dent, Csergő, Tálod és Csepely is véglegesen elpusztult, de ideiglenesen elnéptelenedett Pula, sőt egy kis időre talán Kapolcs is.
Petend és Vigánt az 1792-86 között készült első katonai felmérés térképén. (Forrás: Mapire)
Vigánttal és Petenddel együtt a temploNém is elpusztult. Hogy mikor, azt nem tudni pontosan, lehet, hogy az 1572-es Katalin napján történt nagy pusztítással járó török rajtaütés következtében. Egy környékbeli tanú visszaemlékezései leírják a török kor utáni állapotokat:a romos templomok hajójában fák nőttek, s kecskék rágták a kórókat a romos épületekben.
A falvak sorsa azonban az 1700-as évek elejére jobbra fordult. Újranépesült Petend és Vigánt is. Az első betelepülők/visszatelepülők a Veszprém környéki katonák közül kerülnek ki; Petendre a falusi legendák szerint először a Kandikók - többek között a jelen sorok írójának és sok más petendinek az ősei - települtek vissza.
A templom továbbra is romokban volt, s azt nem is építették újra; a középkori templom falainak egy részére 1963-ban találtak rá, amikor villanyvezetékeket telepítettek a templomdombon. A régi istenháza a mai templom előtti kis téren állt, nem kizárt, hogy a jelenlegi épületet részben az ősi egyház falaira építették. A falu mostani templomát 1760-ban kezdték el építeni a falu birtokosa, gróf galántai Eszterházy Károly megbízásából, aki Fellner Jakabot kérte fel építésznek.
Az újranépesülés után Vigánt és Petend elhelyezkedése kissé megváltozott. Vigánt „beszorult” a ma is ismert helyére, s egy egyutcás kis faluvá vált, Petend pedig „megkaparintott” Pórvigántot, vagy annak legalábbis nagy részét. Pórvigánttal a templom(domb) is Petenden találta magát, így „önhibáján kívül” már a harmadik településen találta magát.
Vigánt és Petend az 1858-as kataszteri felmérésen. A térkép alján látható, hogy a déli, Balaton felőli erdők bár Polgár Vigánt néven (korábban Pórvigánt) futnak, azok már mégis Petendhez tartoznak. (Forrás: Mapire)
A falvak egészen a 20. század közepéig szépen gyarapodtak. A háború, járványok vagy tűzvészek bár csapást mértek a településekre, azt kiheverték. Vigánt és Petend végül 1938-ban egyesült, a templom pedig újra, harmadszor is települést váltott: az ekkor már Zalapetend elnevezésű Petend után az egyesített faluban, Vigántpetenden találta magát, s ide is tartozik immáron bő nyolc évtizede.
A két falu bár egybeépült, a hajdani múlt azonban még mindig jelen van. A már fent említett határkő és lepetendizett öntudatos vigántiak mellett ennek még egy jele maradt a 2020-as évekig. Petend főutcája Kossuth utca, míg a vigánti Petőfi utca volt. Bár az út maga a petendi részen ment, az út menti házak egy része a régi Vigánt magasságában „Vigánton maradt”, így a házak a Petőfi utcában álltak. Azaz előfordult az az érdekes helyzet, hogy az út egyik oldalát Kossuth utcának, a másik oldalát Petőfi utcának hívták. Ez azonban adminisztratív és logikus okokból nemrég egységesült, s a főutcát immár Kossuth utcának hívják Vigántpetenden. A történelmi tudat és a történelmi örökség tisztelete viszont azóta is fennáll a mára egyesült faluban.
Peng Mátyás kocsmája a '30-as években. A falu egykori kocsmája ma a Görbeút Rendezvényháznak ad otthont
