1907. március 19-e tragikus napja Vigántpetend, pontosabban egyik őse, Zalapetend történetének. A március idusát követő pénteken keletkezett tűzvész ugyanis a falu lakóházainak több mint negyedét elpusztította, s valószínűleg több mint száz főt tett földönfutóvá.

Vigántpetend madártávlatból

A jelen cikk levéltári kutatások alapján és az Arcanum adatbázisának felhasználásával készült.

Ha nem akarsz lemaradni a Kinizsi-sírkutatás fejleményeiről, vagy érdekel Nagyvázsony és a Bakony/Balaton-felvidék helytörténete, kövesd a Vázsonykő oldalát Facebookon is!

Vigántpetend, azaz Vigánt és Petend történetét végigkísérik a tűzesetek. A környéket már a törökök is felégették, de a „boldog békeévek” során is rendszeresen pusztítottak kisebb-nagyobb tűzvészek. Nem volt olyan évszázad, hogy nagyobb tüzek ne árnyékolták volna be Vigánt, Petend és Vigántpetend mindennapjait, elég itt az 1954-es tűzoltóbalesetre gondolni. Vigántpetend kortárs történelme sem úszta meg tüzek nélkül: előbb a mai teleház helyén lévő raktár égett le, majd 2011-ben a Vadalmafa vendéglő vált a lángok martalékává.

Vigánt és Petend 1858-ban. A tűzvész a Zalapetend falu központját pusztította.

A 19. és 20. században rendkívül gyakoriak voltak a tűzesetek a Bakony és Balaton-felvidék határán. A tűzvészek gyakorisága több, egymást kölcsönösen erősítő okra vezethető vissza. A népesség növekedésének köszönhetően egyre jobban egybeépültek a települések, s az egymáshoz közel eső házak teteje általában szalma vagy nádborítású volt, a zsindely vagy cseréptető ekkoriban még ritkának számított. A sűrűn beépült falvakban a lakók udvaraikban tárolták a gyúlékony téli faanyagot, takarmányt, s többnyire fából készült munkaeszközöket is, s ezek kis folyosóként segítették, hogy a lángok akkor is elérjék a szomszédos házat, ha a háztetőről a szél nem fújná át a parazsat. A kisebb falvakban – mint amilyen Zalapetend is volt – ekkoriban nem jött még létre a tűz megfékezését célzó hatékony infrastruktúra sem, így a lángokat is a helyieknek, szakértelem és megfelelő felszerelés hiányában kellett megfékezniük.

A Vigántpetend központjában álló fecskendő az önkéntes tűzoltóságnak állít emléket, amely szervezet legnagyobb tragédiájában négy fiatal tűzoltó hunyt el

Az egyik legjelentősebb tűzvész 1869 novembere körül pusztított a két, ekkorra már egybeépült községben. A pusztítás hatalmas volt Petenden és Vigánton: 24 lakóház semmisült meg, s 30 család vált koldussá. Ebben a korszakban a közeli Nagyvázsonyban is két nagy tűzvész pusztított, az 1857-es során 63 ház vált a lángok martalékává, míg az 1863-as nagy tűz a „várnegyedet” pusztította el szinte teljesen, megsemmisítve a Kinizsi-vár tetejét is. 1899 októberében pedig Pulán öt áldozatot követelt az esküvői mulatság után elindult tűzvihar.

Pár éves viszonylagos nyugalom után újabb nagy pusztítás érte a Dörögdi-medence keleti végeit. 1906. március 19-én a Csipszer György felesége a kemence előterében tüzet rakott, ám az ajtaját nyitva hagyta. A márciusi szél a zsarátnokot felrepítette, s óriási tűzvészt idézve elő. Az egykori Csipszer-ház lehetséges, hogy a mai önkormányzat szomszédságában lévő ház helyén állt, ezt bizonyítja az is, hogy a károsultak között feltűnik Petend község is. A tűz óriási pusztítást végzett. Hogy pontosan hogyan terjedt, ahhoz további kutatások szükségesek, az viszont megállapítható, hogy Kapolcs és a Vigánti-hegy felé egyaránt pusztított, s valószínűleg a mai "főteret", a Görbeút kocsma környékét is.

Vigántpetend központja a volt Görbeút kocsma előteréből. A tűz valószínűleg a kép bal oldalán lévő piros tetős ház (bolt és önkormányzat) feletti lakóházból indult el. A fotóért köszönet Stifter Péternek!

A végeredmény siralmas volt: 25 lakóház és 16 melléképület semmisült meg a petendi tűzvész során, ami azt jelenti, hogy a lakóházak nagyjából negyede vált a lángok martalékává. Zalapetenden 1890-ben 97, 1910-ben 90 lakóház volt. Hogy 1906-ban mennyi lehetett, nem tudni pontosan. A népesség ekkoriban erőteljesen csökkent, tehát a 100-at aligha haladhatta meg a lakóházak száma. Ebből az következik, hogy a falu több mint negyede válhatott a lángok martalékává. Zalapetenden egy házat ekkoriban átlagosan 5 fő lakott, a lakosságszám 1890-ben 539 fő, 1910-ben pedig 431 fő volt. Ez alapján 100-130 fő közé tehető a lakóhelyüket elvesztettek száma. A károk teljes összege 39.618 koronára rúgott, ez mai értéken durván átszámolva 250-300 millió forint körüli, azaz több száz milliós összeget jelentene.

A tűzvész egyik csodája, hogy az esetről szóló tudósítások nem említenek halottakat, s – az ekkoriban hanyagul vezetett – historia domus sem emlékezik meg halottakról.

Hajliliomozó lányok Vigántpetenden. A képen látható épületek elődeit valószínűleg elpusztította a tűzvész, amely feltehetően a kép jobb oldalán lévő önkormányzat feletti (képen nem látható) épületből indult el.

A tűzvész tehát elpusztította Zalapetend központját, a lakosság negyedét, több mint 100 főt koldusbotra juttatva. A petendiek azonban nem adták fel. A falu lakossága 1910-ben 431 fő volt, 1920-ban viszont 454 főre gyarapodott, mindezt a háborús pusztítás és tucatnyi hősi halott ellenére.

A falu képe is megváltozott: a központban álló szalma- és nádtetős házak helyét a bádog- és cseréptetős házak váltották fel, amelyekből még ma is látható pár a falu központban. Ezek a bádogtetős házak a mai napig néma tanúként hirdetik a hajdani Zalapetend egyik legnagyobb tragédiáját.

Peng Mátyás kocsmája, amely a falu központban lévő Görbe út kocsma elődje volt