Egy 105 éves képeslap és kiadójának tragikus története
Újabb képeslappal bővült a gyűjteményem, amelyet ezúttal szeretnék bemutatni. Az 1919. március 13-án Nagyvázsonyban postára adott képeslap Kinizsi hajdani mezővárosának főterét ábrázolja.
Nagyvázsony főtere 1919 előtt
A felvétel a "Kisiskola" (Reményi Antal Rendezvényház) előtti útról - pontosabban térről - készült, nagyjából a mai pad/Balázs-óra magasságából. Jól látható az azóta történt változás: a főtér zöldebb lett, talán még az ekkor ültetett fák egyike áll az iskola sarkánál (ezt talán egy erdész meg tudná mondani).
A képeslapon látszik az egykori "Merhala-ház", amely ekkoriban is valószínűleg bolt lehetett, s a középpontban a református templom tornya látható. A kép jobb harmadától pedig az iskola épülete látható.A képeslapot a budapesti MÁV-házak egyikében élő Záborszky József "kertész úrnak" küldte Ernő barátja, akinek minden bizonnyal tetszett Vázsony, ugyanis rövid üzenete így szólt: "Azért is megemlékezem rólatok is e szép helyekről". Hogy milyen célból járhatott itt Ernő, azt egyelőre nem sikerült kideríteni.
A vázsonyi főtér 2024 nyarán
A képeslap kiadója azonban érdekesebb. A Nagyvázsonyról készült századelős anzixok nagy részét ugyanis Deutsch Lipót nagyvázsonyi kereskedő adta ki. Deutsch Lipót a falu középpontjában élt, s ő volt a tulajdonosa a ma csak piros boltként emlegetett üzletnek, lakóháza pedig a bolt melletti épület volt, s ettől nem messze állt/áll Vázsonyi Tamás elmondása alapján a hajdani Weisz-ház is. Simon Lászlóné Kardos Julianna mesélte, hogy a '30-as években gyerekként nagyon tetszett neki a bolt épületére helyezett neon felirat, ami Deutsch Lipót üzletét hirdette.
Deutsch Lipót áruháza a századelőn. Ma a "piros boltnak" ad otthont az épület. A bolt épületét az 1940-es évek végén államosították
Deutsch 1852-ben született Nagyvázsonyban, Deutsch Ignác és Burger Katalin fiaként. Már huszonévesen elismert üzletember volt, a századelőn pedig a többek között a "Nagyvázsonyi Önsegélyző Egylet mint szövetkezet igazgatója volt. Deutsch Lipótot a századelőn Nagyvázsony egyik legvagyonosabb polgáraként tartották számon, 1934-ben az akkor már 82 éves Deutsch úr a megye 338. legnagyobb adóalappal rendelkező személye volt.
Unokája, Német Tamás elmondása alapján a Vázsonyban elismert és népszerű Deutsch Lipót a vészkorszakban, 1944 június/júliusa folyamán hunyt el (pontosabban ölték meg) a mai Lengyelország területén, amikor a deportálás idején a marhavagonban felemelte a szavát az embertelenséggel szemben. Nyughelye és halálának pontos helyszíne nem ismert, s egyelőre sajnos fotót sem sikerült találni Vázsony történetének egyik meghatározó személyiségéről.