1964. augusztus 16-a történelmi pillanata Vázsony történetének: több mint hat évtizedes álom után felállították az első Kinizsi-szobrot a törökverő hajdani fészkében.

Az álmodozás 1902-3 körül vette kezdetét, mikor is dr. Óvári Ferenc országgyűlési képviselő és Kolossváry József Veszprém vármegyei alispán vezetésével szoborbizottság jött létre, melynek a célja egy Kinizsi-szobor felállítása volt Nagyvázsonyban. A csoport munkájába bevették Németh Gábort, Nagyvázsony későbbi plébánosát, kiváló helytörténészt is.

Tervekben nem volt hiány: 1906 körül Holló Barnabást bízták meg egy Kinizsi-dombormű megalkotásával, amit a vár falába kívánta elhelyezni. A dombormű 1906 decemberében öntésre várt, 1907-ben pedig Holló királybalási műtermében volt, végül 1907-ben a Képzőművészeti Társulat téli tárlatán a nagyérdemű is megcsodálhatta. A dombormű sorsa ezután kétséges, egy gipsz változata a világháborúig a Szépművészeti Múzeumban volt, onnan azonban eltűnt – valószínűleg a háborús pusztítás áldozata lett.

Az eredeti Holló-mű sorsa ismeretlen, egyelőre nem találtam olyan forrást, mely megemlékezett volna arról, hogy Nagyvázsonyban felállításra került volna a dombormű.

A szoborbizottság ezután nagyobbat álmodott: elkezdett gyűjteni Kinizsi Pál 4 méter magas (!) bronz szobrára, amelyet a Graz felé vezető út mentén akartak felállítani. Ez ma a Városi-dombot jelöli, s ha a szemfülesek körülnéznek, van egy kb. 40 cm magas kőépítmény. Egyes források szerint ezen állt volna a Kinizsi-szobor.

A gyűjtés igencsak jól sikerült, még maga a király, Ferenc József is adott 2000 pengőt a szoboralapba. 1913-ban végül megbízták Csikász Imrét, a korszak veszprémi származású sztárszobrászát, aki kiváló szobrot tervezett. Mikor azonban az öntésre került volna a sor, Csikász váratlanul elhunyt. A szobor kisebb változata végül a veszprémi múzeum előterében volt a két háború között. Egyes művészettörténészek szerint Magyarország egyik legnagyobb hatású szobra lehetett volna, ha megalkotásra kerül. S valóban: Kinizsi robosztus alakja még a kisebb változaton is tekintélyt parancsol.

Csikász halála után barátja, s jó ismerője, Sámuel Kornél vette át a stafétát. Egy gipszmintát el is készített, azonban 1914 szeptemberében ő lett a nagy háború első magyar képzőművész hősi halottja. Sámuel után Rajki István akarta átvenni a munkát, a háborús helyzet miatt végül ez is abbamaradt. A ’20-as évek végén újra tervbe került a Kinizsi-szobor megalkotása, ám végül tisztázatlan okokból elmaradt.

A történelmi pillanat végül 1964-ben jött létre. Ekkor alkotta meg Szabó Iván Nagyvázsony első Kinizsi-szobrát. Szabó nevét talán már többen hallották. Az ő nevéhez fűződik például a híres-hírhedt hódmezővásárhelyi „székelő” (eggyel obszcénebb megfogalmazás illik ide) Lenin-szobor, ahol Lenin elvtárs meglehetősen félreérthető helyzetben ül, s réved a távolba.

A nagy nap végül 1964. augusztus 16-án következett be, amikor megtelt a Kinizsi-vár és az evangélikus templom közötti tér. A díszegyenruhás honvédek felett a legmodernebb szuperszonikus repülőgépek húztak el, s a megye fejes elvtársai mosolyogtak az első sorokban. A szoboravatást a Magyar Televízió élőben közvetítette, egyesek szerint történelmi pillanat volt: a (mező)városi legendák szerint ez volt az egyik első vidéki élő tv-közvetítés Magyarországon.

Az avató után, a délutáni órákban lovasjátékok vették kezdetüket a Zichy-kastélyban, amerre 30.000 nézőt vártak a világ több pontjáról.

A Kinizsi-szobor azonban nem mindenkinek nyerte el a tetszését. A Szabó-féle szobor sokkal a korábbi terveknél visszafogottabb, s ezt a helyiek egy része nem tudta megemészteni. Sokan csak „Kinizsi kedvenc pónilován” néven hivatkoztak a műre.

A Szabó Iván-szobor mára azonban már a vázsonyi vár előterének szerves része lett, s nincs már a kritikák kereszttűzében úgy, mint régen.