A földrengés, ami megrepeszthette a Kinizsi-vár tornyát
A Kinizsi-várba érkező látogatók mindig rácsodálkoznak a torony keleti oldalán lévő hatalmas repedésre. Az erőd összeomlásától tartókat egy 2016 körül kapott információval tudom megnyugtatni: ekkor a szakemberek azt mondták, hogy a sérülés csupán felületi, az a torony állagát nem veszélyezteti, s az utóbbi időkben nem is terjedt sem széltében, sem hosszában.
A Kinizsi-vár tornyának keleti oldala. Jól látható az ablakok vonalában lévő több mint 10 méter hosszú repedés
De hogyan repedt meg a vár tornya? Mióta látható a seb Kinizsi hajdani sasfészkén? Lehet, hogy egy földrengés a hibás? Ha igen, melyik? A jelen cikkben a Kinizsi-vár tornyát megrepesztő földmozgásnak igyekszem utánajárni!
Földrengések a Balatonmelléken
A földrengések Magyarországon sem ismeretlen jelenségek, így van ezzel Vázsony is. Érdekes viszont megjegyezni, hogy a helytörténeti források nem igen tesznek említést pusztító vagy legalábbis érezhető rengésekről a Déli-Bakony vidékén. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem voltak, de egyelőre forrást nem sikerült rájuk találnom.
Az egyik utolsó, Vázsonyban is érezhető rengés emlékeim szerint a 2020-as petrinyai földmozgáshoz kapcsolódott, előtte a legjelentősebb „kortárs” jelenség a 1985-ös berhidai földrengéshez kapcsolódott. (Akinek esetleg van erről emléke, az kérem, ne tartsa magában!)
A Balaton környékén történt földmozgásokról dr. Réthly Antal írt 1912-ben jelentős művet, Földrengések a Balaton környékén címmel, amely a korban hozzáférhető feljegyzéseken alapul. Réthly kutatásai alapján a 18-19. században számtalanszor mozdult meg a föld a Balaton és Bakony vidékén, ezek a földmozgások nagy része azonban semmilyen kárt nem okozott.
Veszprém látképe a 19. században (Forrás: Wikimedia)
Réthly szerint Nagyvázsony környékén egy földrengésnek sem volt epicentruma, ugyanakkor a környéken meglehetősen gyakoriak voltak a tektonikus mozgások. Veszprémben rengett a föld többek között 1799 október 29-én (ekkor gyengén), 1800. február 21-én éjjel (ekkor már erősen), majd 1814 februárja és májusa között több ízben is mozgott a föld a vármegye székhelyén, s a század közepén érintett volt Tapolca (1882) és Pápa is (1886). A Vázsonyhoz legközelebbi földmozgás az 1896. szeptember 14-i balaton(kis)szőlősi rengés volt.
A korszak legjelentősebb földrengései az 1763-as komáromi és az 1810-es móri epicentrummal rendelkező földmozgása voltak. Az, hogy a komáromi rengések, mennyiben érinthette Nagyvázsonyt és környékét, források híján nem megítélhető.
A komáromival ellentétben a 215 évvel ezelőtt, 1810. január 14. napján bekövetkező móri földmozgást viszont tudományos igénnyel dokumentálták. A hideg vasárnap estét hat óra után pár perccel egy földmozgás rázta meg, amely 8-10 másodpercig tartott, s az este folyamán ez többször megismétlődött. A Richter-skála szerinti magnitúdója a tudósok szerint 5,4 volt. A természeti jelenséget észlelték többek között Fehérváron, Pesten, Bécsben és Pozsonyban is. A földrengés óriási riadalmat keltett a helyiek között: a Csóka-hegyről hazatérő, munkájukat befejező jobbágyok a hatalmas robajlással induló „földindulás” idején hátranéztek, s azt érezték, hogy megy utánuk a hegy. A közeli Velegen több mint 110 méter hosszú repedés keletkezett a földben, Bakonysárkányon a templom tornya kis híján összedőlt a rengések következtében. A móri földmozgást közel (sőt, akár több) mint 1000 utórengés követte, melyek félelemben tartották a vidék lakóit. Többen a hideg időben a házaikat elhagyva tábortüzek köré gyűltek. A katasztrófa következtében többen meghaltak, s rengeteg épületben keletkeztek károk.
A Kitaibel-Tomcsányi-Novák-féle földrengéstérkép (Forrás: OSZK)
A földrengést követően a Helytartótanács megbízásából a helyszínre érkezett Kitaibel Pál, Tomcsányi Ádám és Novák József, akik a természeti katasztrófa miértjeire keresték a választ. Varga Péter "Kitaibel és Tomcsányi az 1810. évi móri földrengésről szóló könyvének bicentenáriuma" c. kiváló művében kiemeli, hogy a három tudós jelentéséből később latin nyelvű mű született, amelyben a világon először hoztak létre ún. első izoszeiszta-térképet, amely a rengések intenzitásának területi eloszlását ábrázolja.
A megfigyelések szerint a vályogból épített alacsonyabb parasztházak, főleg azok, amelyek teteje tartórudakra támaszkodott, kevesebb kárt szenvedtek. Ezzel szemben a tégla vagy kőépületekben nagyobb kár esett, míg a legsúlyosabb károk a magasabb épületekben, vagy alacsonyabb épületek magasabb részeiben (kémény, torony) keletkeztek. Kitaibalék vizsgálata szerint még a viszonylag távoli Székesfehérváron lévő magasabb épületek (templomok és tornyok, magasabb falak) is megrepedtek.
A magasabb kő- és téglaépületek valószínűleg merevebb szerkezetük, magasabb súlypontjuk és a rezonanciára való érzékenységük miatt voltak (és vannak) kitéve a földrengés pusztításának. Pont ilyen épület a nagyvázsonyi Kinizsi-vár is.
Na de mitől repedt meg a vártorony?
1810. január 14-én tehát óriási földrengés rázta meg Mórt és környékét. De mi köze ehhez Nagyvázsonynak? Egyes források szerint ez a földrengés repesztette meg a vázsonyi erősség keleti falát.
A Kinizsi-vár tornyának keleti oldala a 20. század első felében
Arra, hogy tényleg a móri földrengés volt-e a „tettes” (vagy esetleg valamelyik utórengése), egyelőre nem találtam pontos forrást. Az viszont bizonyos, hogy a 18. század legvégén és 19. század elején több ízben születtek feljegyzések környékbeli földmozgásokról.
Rómer Flóris metszete a Kinizsi-várról
Ahhoz, hogy melyik rengés lehet a „tettes”, a vártorony ábrázolásaiból kell kiindulni, ti. azt szükséges feltárni, hogy mikor látható először repedés a keleti falon. Az első, keleti falat is hitelesen megörökítő ábrázolás Rómer Flórishoz köthető (lásd a jelen bekezdés fölött), aki valószínűleg az 1850-es évek közepén – de mindenképp a vár tetejét elhamvasztó 1863-as tűzvész előtt – örökítette meg Kinizsi erődjét. Az ábra nem jó minőségű, azonban az ablakok között található repedés így is kivehető. Ami viszont még "árulkodóbb", az a vártorony sarkán látható három támpillér, melyek a régészeti kutatások szerint a 18-19. század folyamán készültek. Céljuk a torony stabilitásának a növelése volt, valószínűleg a repedés „ellen” vetették be a kis támfalakat. A későbbi, 19. század végén, 20. század elején készült fotókon még tisztábban kivehető a hatalmas seb.A fentiekből megállapítható tehát, hogy a keleti oldalon a repedés már a 19. század elején bekövetkezett.
De akkor ki a tettes? Bár nagy szelek pusztítanak Nagyvázsony környékén, nem valószínű, hogy széllökés okozhatta a repedést. Katonai cselekmények a vár környékén ekkoriban nem zajlottak, csak egy kisebb „baleset”, amikor az 1756 környékén már pálinkafőzőként használt palotaszárny leégett. Hogy történt-e bármilyen robbanás, nem tudni, de a források ilyenről nem emlékeznek meg. A legvalószínűbb tettes az tehát, amit a források eddig is közvetlen tartanak: a földrengés. A kérdés az, hogy melyik.
A Kinizsi-vár a 20. század elején, 1901 környékén (Forrás: Németh Gábor)
A Kitaibel-Tomcsányi-Novák-féle térképen Nagyvázsony és közvetlen környéke nincsen feltüntetve, a források viszont beszámolnak róla, hogy a nem túl távoli Vörösberényen és Devecseren is érzékelték a móri földrengést, amelynek egyes hullámait még Bécsben és Pozsonyban is érezték a helyiek. A Réthly-féle alábbi izoszeiszta-térképen még Ajka-Nagyvázsony térsége is érintett területként kerül ábrázolásra.
A Réthly-féle izoszeiszta-térkép az 1814. január 14-i móri földrengésről
Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy a móri földrengés (vagy földrengéssorozat) mellett a korszakban további rengések is voltak a környéken, így a már korábban említett veszprémi földmozgások (1799, 1800, 1814) is a „vádlottak padjára” kerülhetnek. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a vár tornya mellett valószínűleg ek
Mikor s hogyan repedt meg tehát a Kinizsi-vár keleti fala? Valószínűleg a 19. század elején, egy földrengés következtében alakult ki tátongó seb a vázsonyi erősség tornyán, amelynek első számú gyanúsítottja az 1810. január 14-én, vasárnap este 6 óra után lecsapó móri földrengés volt.
