Elérkeztünk a vázsonyi erősség történetét bemutató cikksorozat utolsó fejezetéhez. Az előző részekből kiderült, hogy miért dombra épült a vár, milyen volt a Kinizsi Pál nevével fémjelzett korszak, s hogyan vészelte át a török dúlást Vázsonykő vára. A cikksorozat zárórészében a szebb napokat is látott vázsonyi erősség lassú hanyatlását kívánom bemutatni.

A Kinizsi-vár a régészeti feltárást megelőzően Szűcs Pál rajzán

Kinizsi nyomába indulunk! Látogasd meg Te is a Kinizsi-sírkutatást, amely 2023. augusztus 21. és 2023. szeptember 23. között zajlik! Az esemény a linkre kattintva érhető el.

Ha nem akarsz lemaradni a Kinizsi-sírkutatás fejleményeiről, vagy érdekel Nagyvázsony és a Bakony/Balaton-felvidék helytörténete, kövesd a Vázsonykő oldalát Facebookon is!

A jelen cikk levéltári források és az Arcanum adatbázisának felhasználásával készült.

A törökellenes harc lezárultával nyugalom állt be Vázsonyban, s ezzel párhuzamosan a vár is elveszítette eredeti szerepét. Az utolsó, rendszeresen használt helyiségek a kápolna és a vártorony voltak, talán ennek köszönhető, hogy ezek maradtak meg hosszabb távon a legnagyobb épségben. A kápolnát 1726-ban még felszenteltette az Zichy család, így a falubeliek még közel fél évszázadig használhatták azt. A várkápolna végül 1773-ig volt hivatalosan mint a falu kápolnája, misét pedig 1776-ig celebráltak benne.

1756-ban a használható helyiségekben pálinkafőzőt rendeztek be. A palotaszárny és a pálinkafőző egyéb helyiségei 1776-ra már romba dőltek, mivel Boronkay szolgabíró ezek célját már nem tudta megállapítani a várban végzett összeírás során.

A Kinizsi-vár (középen) és a pálos kolostor (jobbra) Balthasar Wigand akvarelljén 1840 körül.A vár és a kolostor ábrázolása nem tekinthető hitelesnek, a kép fő témája ugyanis (a jelen kivágott képen nem látható) Zichy-kastély volt. A háttérben lévő építmények csak skiccszerűen vannak feltüntetve a háttérben. 

 1810. január 10-én természeti csapás érte Kinizsi hajdani fészkét. A móri földrengés érezhető volt a Déli-Bakony lábánál is, s olyan erősségű volt, hogy a vártorony keleti oldalát kívülről kis mértékben megrepesztette. A repedés azóta is látható a várfalon, ki kell viszont emelni, hogy statikailag komoly kár szerencsére nem keletkezett az épületben. Valószínűleg a földrengést követően építették a vártorony déli sarkain lévő, ma is látható, régészek által 19. századinak vélt támfalat is..

A Kinizsi-vár romjai az 1850-es években Rómer Flóris rajzán. A képen még látható a vár teteje, amely 1863-ban égett le, valamint a palotaszárny egyik fala.

A vár tornya egészen a 19. század közepéig hivatalos használatban volt: áristomként (börtön) funkcionált egészen 1848-ig.  Egyes helyi mondák szerint egészen 1851-ig töltötte be fegyintézeti feladatát, s utolsó lakói a szabadságharc Veszprém vármegyei résztvevői voltak. Éri István kuitatásai alapján tudjuk, hogy még az 1950-es években is „tömlöcként” emlegették a vázsonyiak a vártornyot.

A toronyban ebben az időben óra és harang is volt: az órát 1829-ben a falu mai főtemploma, a központban lévő Szent Ilona-templom kapta meg, a harangot Zichy Bódog 1845-ben a leányfalui evangélikus egyháznak adományozta.

A vázsonyi vár romjai 1857-ben. A képen még látható a toronyóra. (Forrás: Arcanum)

Az erősség a 19. századra igen romos állapotba került. A palotaszárny szinte teljesen összeomlott, a várkápolnának a falai álltak csupán, a torony mellett egyedül a barbakán romos épülete volt felismerhető. Az egyik utolsó csapás 1863. augusztus 27-én érte a várat, mikor is egy tűzvész során leégett a teteje, valamint a vár mellett lévő zsúpfedeles evangélikus templom is a lángok martalékává vált.

Ezt követően csaknem egy évszázadig állt érintetlenül, lassú pusztulásra ítélve Kinizsi fészke, amelynek vártornyában ekkor még laktak is. Az utolsó lakó, Kőnig (Király) néni kalandos kiköltözése egy külön cikket érdemel, amellyel hamarosan jelentkezni fogok. 1954-ben, Zákonyi Ferenc kezdeményezésére kezdődött el a vár feltárása, amelyet Éri István vezetett. Éri szerint ez volt az első műemlék, amellyel a hazai műemlékvédelem tudományos szinten foglalkozott. A munkálatok során az évszázadok alatt feltöltődött várudvart az eredeti járószintig „kipucolták”, a vártornyot pedig az országban a sárospataki mellett egyedüliként eredeti „funkciójára” állították vissza, s visszaépült a várkápolna, valamint a várfal is. A várat később Gere László és Koppány András kutatták 2005-ben, majd 2017-18-ban Pátkai Ádám Sándor végzett feltárásokat, mellyel további értékes ismereteket szereztek a vár múltjával kapcsolatban.

A vázsonyi vár az 1950-es évek második fele óta műemlékként a balatoni (vagy Balaton környéki) turizmus szerves része, kiváló esőnapi program. Vázsony 20. század közepén történő felvirágzását is nagyrészt a várnak, valamint hajdani várurának, Kinizsi Pál hírnevének köszönhette. Ehhez hozzájárult még a Zichyktől 1947-ben államosított Zichy-kastély és annak parkja, amelyben közel 40 évig rendszeresen lovagi játékokat tartottak.

A Vezsenyiek által épített erőd hat évszázada határozza meg Vázsony és környékének mindennapjait, funkciója azonban folyamatosan változott. Először úri kúria, később urasági erőd, majd végvár, később ismét úri lak, majd börtön, végül pedig turisztikai attrakció lett Kinizsi székhelyéből.

A Kinizsi-vár a XX. század elején, a Varga utca felől, a hajdani Leopold-ház előteréből fényképezve.