Az előző részből kiderült, hogy miért pont a Déli-Bakony lábaihoz, s miért pont egy domb közepére épület Vázsonykő erőssége. A cikksorozat második részében a vár fénykorát, a Kinizsi és Magyar Benigna nevével fémjelzett korszakot kívánom bemutatni.

Vázsonykő vára madártávlatból

Ha nem akarsz lemaradni a Kinizsi-sírkutatás fejleményeiről, vagy érdekel Nagyvázsony és a Bakony/Balaton-felvidék helytörténete, kövesd a Vázsonykő oldalát Facebookon is!

A Vezsenyi-vár

A 14. század végén, 1394 környékén tehát a Kab-heggyel szemben lévő vázsonyi dombon megépült a Zádor-vár (jog)utódja. A Vezsenyi-kézben lévő épület eleinte azonban inkább erődített úri lak, mintsem komolyan vehető vár volt. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy 1437-ben még hiányzik a várösszeírásból. A vázsonyi építmény ekkoriban tehát ebben a korban még nem tekintették várnak.

Hogy pontosan mikortól tekinthetjük várnak, az a feledés homályába vész. 1469-ben ismerjük meg első kapitányát, Udvary Pált, de közvetett források alapján már 1463-64-ben is erődítménynek szolgálhatott az „úri kúria”. Történt ugyanis, hogy Mátyás koronázása (1464. március 29.) előtt nem sokkal Vezsenyi (III.) László kertai jobbágyai a hatalmaskodással szerzett zsákmányukat egy Vezsenyi-várba viszik. Az, hogy hol van ez a vár, nem írja le az oklevél, azonban a korabeli birtokviszonyokat ismerve a legkézenfekvőbb lehetőség Vázsony vára. Közvetve ezt támasztja alá az is, hogy 1469-ben megjelenik a már említett első várkapitány is, valamint az, hogy ebben az évben feltűnik a Vázsonykő (Wasonkew) elnevezés is, melyben a „kő” szócska az erősséget jelenti.

Vázsony vára a Vezsenyiek építkezése után, Kinizsi birtokba lépése idején (Éri István rajza)

A fentiekből az következik, hogy a Vezsenyiek úri kúriájukat 1437 és 1464 között olyan szinten megerődítették, hogy az már várnak volt tekinthető, de az is előfordulhat, hogy a korábbi erődítéseket ekkor „fogadtaták el hivatalosan”, mintegy fennmaradási engedélyt kapva a vázsonyi erősségre.

A diplomata család azonban nem tudott gyökeret ereszteni a Vázsonyi-medencében, utolsó férfi tagja, a már említett III. László 1472 körül elhalálozott. A vázsonyiak ekkor még nem is sejtették, hogy hamarosan óriási változás áll be az életükben.

Vázsonykő aranykora, avagy a Kinizsi (és Benigna)-korszak

1472. augusztus 22. napja aranybetűvel írta bele magát Nagyvázsony történelmébe, ezen a napon kapta ugyanis meg Kinizsi Pál Vázsonykő várát és annak tartozékait, mint például Herendet, a Kab-hegyet vagy Csepelyt. A birtokbavétel az alábbiak szerint ment végbe: augusztusban kiadatott az adománylevél, októberben bevezették Kinizsit, majd következő év januárjában privilégiumot kapott rá a törökverő, így már teljes jogú birtokosává vált a Déli-Bakony lankáinak.

Kinizsi Pál Csikász Imre ábrázolásában. Az elátkozott Kinizsi-szobor története a linkre kattintva olvasható el!

Kinizsi vázsonyi jelenlétével óriási felvirágzás kezdődött, s ez nem csak a váron látszott meg: a falvacska 1478-ban mezővárosi (oppidum) rangot kapott, az 1480-as évek elején megújult a település temploma, s pálos szerzetesek érkeztek a vár feletti magaslatra. Vázsony hirtelen Veszprém vármegye meghatározó településévé vált: a szerzetesek kódexet másoltak (itt készült többek között a Czech-, Festetich- és Peer-kódex), gyümölcsöst telepítettek, halastavat létesítettek, gazdálkodtak, a mezővárosban vásárokat tartottak, s a vár felújítása is elkezdődött.

Az bizonyos, hogy a vár átépítése már Kinizsi Pál regnálása alatt megkezdődött. Az első építkezések valószínűleg az 1480-as évek elején kezdődhettek, esetleg kicsit korábban, mivel Kinizsi ekkoriban kezdi Vázsonyból keltezni a leveleit. Ebből a korszakból származhat a várban fellelt gótikus és reneszánsz töredékek egy része, s ekkor épülhetett a palota is.

A békeévek Mátyás haláláig tartottak. 1490-ben Habsburg Miksa trónigényét fegyverrel kívánta érvényesíteni, s Magyarországra indult. Ez év november-decembere folyamán elfoglalta Vázsonykő várát is, ahol Szegedi László kutatásai szerint meglehetősen tiszteletlenül viselkedtek a vitézek, s a vár állagát és felszereléseit jelentősen rombolták. Az erősséget Kinizsi 1491. június 25-e körül szerezte vissza, egyes mondák szerint a levágott ellenség fejét a vár körül oszlopokra tűzette, mutatván, így jár, aki Kinizsivel szembeszáll.

A Miksa-féle „hódoltatás” eredménye egy újabb építkezés lett, melyet sokak szerint Kinizsi somlói várkapitánya, Leányvalvi Ágoston vezetett. A törökverő hős 1494 novemberében meghal, de előtte, 1492-ben a várát Benignára ruházza, akinek meggyűlik a baja a Vezsenyi-leszármazottakkal. Végül őket kifizetve megússza a jogi ostromot.

Az építkezések és erődítések jelentős része a kutatók szerint Kinizsi halála után, Horváth Márk idejére tehető. Aigner Jenő szerint valószínű, hogy a 15. század végi és 16. század eleji munkálatokat nem a neves főurak, Kinizsi és Horváth, hanem a feleség, Magyar Benigna vezényelte le.

A nagyvázsonyi pálos kolostor fénykorában. A kolostort 1552-ben robbantották fel a helyi főurak, félvén, hogy a török oda befészkeli magát. (Takács András rajza)

Zavaros évek

Horváth Márk 1508 körül valószínűleg lovasbalesetben az életét vesztette, s a vár egy korabeli nehézfiú, Kereki Gergely, Benigna harmadik férjének a befolyása alá került.

A korabeli birtokviszonyokat meglehetősen nehéz tisztázni. A 15. század elejéig nincsen nagyobb gond: 1472-1492 között Kinizsi, 1492-1497 között Benigna, 1497-1508 között Horváth Márk volt a birtokos. Horváth halála után 1508-1514-ig Benigna, majd 1514-1519 között, egészen haláláig Kereki Gergely kezében volt a vár. Aigner Jenő kutatásaiból tudjuk, hogy Kerekit Benigna egy vadászbalesetnek tűnő szituációban megölette, s a reneszánsz úrnő ellen a korszak egyik legnagyobb pere indult meg. Benigna a pallostól megmenekült, azonban birtokait elveszítette, bár az is igaz, hogy 1525 körül még Vázsonnyal kapcsolatban kerül említésre a neve.

A vázsonyi vár fénykorában, Kinizsi (és Horváth Márk) beruházásai után. Az építkezések során valószínűleg a vázsonyi úrnő, a feleség, Magyar Benigna járt el. (Éri István rajza)

A vár építéstörténetéről lásd bővebben Pátkai Ádám Sándor cikkét, amely a jelen linkre kattintva érhető el.

Hogy 1519-1524 között ki volt a vár birtokában, nem teljesen tisztázott, a per elhúzódása és Benigna 1525-ös utolsó vázsonyi jelenlétéből azonban feltehető, hogy a vázsonykői fekete özvegy kezében volt a Kab-hegy lábánál fekvő erősség. Ezt támasztja az is alá, hogy az „új” birtokos csak 1524-től kerül: Mária királynő királyi jogot vélt felfedezni várban, ezért azt 1524-ben Szvetkovics Katalinnak, Batthyány Ferenc feleségének, kedves udvarhölgyének adta. Katalin ancilla azonban nem bírta sokáig, 1526-ban Werbőczynek adományozták az erősséget, ennek ellenére a kutatók szerint a tényleges birtokos valószínűleg a Horvát család volt az 1520-as években. Szapolyai Ferdinándhoz hasonlóan osztogatta a várbirtokot saját hívei között: 1527 körül Kinizsi korábbi vitézének, Bodó Ferenc (címzetes) birtokába került a vár. A Szapolyai-féle juttatással szemben a Horvát család tiltakozik, mire Ferdinánd megerősíti őket birtokukban. Kinizsi hajdani erősségének viszontagságai ezzel nem értek véget: 1531-ben Kereki „szellemi utódja”, a kegyetlenkedő Móré László kezében találjuk a várat, de azt hamar elveszíti.  Vázsony helyzete végül 1533 körül stabilizálódik: ekkor a Horváthok szerzik meg a várat, melyet Ferdinánd 1539-ben véglegesít. Ezzel kezdetét veszi a török által vérvörössé festett több mint egy évszázadon át tartó végvári Horváth-korszak. Ez a cikksorozat következő részében lesz olvasható.