A történelmi Magyarország területéről 23, a mai Magyarországról pedig 8 meteoritot tartunk nyilván, s ebből egy pont Nagyvázsonyra „esett”. Vagy mégsem? Ennek próbálok utánajárni!

Tűzgömb Nagyvázsony felett Karisztl Péter fotóján, akinek ezúton is köszönöm, hogy illusztrációként használhattam a fotóit a cikkhez.

Jelen cikk nem jöhetett volna létre Kereszty Zsolt kutatásai és a cikk megírása során nyújtott szakmai segítsége nélkül, amelyet ezúton is köszönök! Akit bővebben érdekelnek a meteoritok és Kereszty Zsolt munkássága, annak az alábbi két oldalt ajánlom: www.crbobs.hu, www.meteoritok.org

A jelen cikk az Arcanum adatbázisának felhasználásával is készült.

Meteorid, meteor, meteorit – egy kis gyorstalpaló

Meteor vagy meteorit? A köznyelv – köztük jelen sorok írója is – sokszor összekeveri. A szakirodalom szerint a meteorit egy világűrből származó természetes objektum, amely egy nagyobb égitest (jelen esetben a Föld) légkörébe való behatoláskor és az ezt követő becsapódáskor nem semmisül meg, azaz eljut a földfelszínig. Amíg az űrben mozog, addig az 1 méter alatti testeket meteoridnak nevezik, a légkörbe érve meteor, s a már említett becsapódáskor kapja meg a világűrbéli ásványokra jellemző „-it”-végződést.

Fontos kiemelni, hogy a meteoritokat mindig a megtalálás helyéről nevezik el – ez általában a becsapódáshoz eső legközelebbi települést jelenti, de lehet egy földrajzi hely is, például hegy vagy domb.

A meteoritokat anyaguk szerint három csoportra bonthatjuk: vas-, kő-vas és kőmeteoritokra. Megtalálási eloszlások tekintetében 4,5%-ot képviselnek a vasmeteoritok, 1%-ot a kő-vas meteoritok, a túlnyomó többség, 94,5 % pedig a kőmeteoritoké. Ennek hamarosan jelentősége lesz!

A Nagy-Vázsony meteorit egy darabja a bécsi Természettudományi Múzeumban (Forrás: Kereszty Zsolt: A Kaposfüred és Nagy-Vázsony vasmeteoritok története)

A nagy vázsonyi meteorhullás

1890.január 17-én délután 5 óra körül égi tünemény kápráztatta el a Déli-Bakony és Balaton-felvidék határán fekvő települést. Napnyugta után 22 perccel Kinizsi hajdani mezővárosa felett egy, a földről hold nagyságúnak látszó, délnyugati – talán a pálos kolostor és Pula, esetleg Vigántpetend – irányba tartó, ragyogó sárga jelenséget figyeltek meg, amely cukorsüveghez vagy egy nagy tölcsérhez hasonlított. Ebben a szélesebb időszakban a Magyar Királyság több helyéről jelentettek meteorhullást: január 4-én Lippán, 17-én pedig Abbáziában.

Történetünk nagyjából ekkor veszi kezdetét. Vázsony környékén járt ugyanis ekkor Koralovszky János, egy munkát kereső bányász. Ki tudja, talán az Úrkút-Halimba-Ajka háromszögben kívánt elhelyezkedni. Munka helyett viszont egy sokkal érdekesebb dologra lelt: egy kukoricaföld melletti vizenyős részen megtalált ugyanis egy 2 kg tömegű vasmeteoritot. Koralovszky megörült a kivételes „leletnek”, s azt elkezdte mutogatni a Vázsony környéki kocsmákban – némi anyagi ellenszolgáltatásért cserében.

Az 1751-es hrasinai meteorithullás rajza (Forrás: Wikipédia)

Hogy pontosan hol találtatott meg a meteorit, arról nem szól a fáma. a meteoritokat nyilvántartó "MetBull" (Meteoritical Bulletin Database) még egy koordinátát is megad a Nagy-Vázsony meteorithoz. A hely azonban csak részben felel meg a leírásoknak.

A MetBull adabázisa szerint nagyjából ide hullott a Nagy-Vázsony meteorit. A pontos helyszín nagyjából a nap irányában, a szemközti, forrás fölött lévő fától balra található. A helyszín valószínűleg csak egy általános koordináta Nagyvázsony településről, s nem a találás helyét jelöli.

A helyszín a Városi-domb alján található, nem messze a híres négy méter magasra tervezett Kinizsi-szobor talpazatától. A hely valóban vizenyős, forrásokkal teli, korábban a marhákat itatták itt. Az, hogy kukoricaföld is lett volna itt, nem találtam forrásokat. A Zichy családnak kertje volt nem messze a helyszíntől, de ott a századelőn a helyiek szerint virágok és gyümölcsök teremtek, kukorica valószínűleg nem. A kukoricaföld már csak azért is gyanús, mivel egy domboldalról van szó, amelynek első egyenesebb részén az országút halad végig. Fontos még megjegyezni, hogy a vázsonyi meteorhullásnak és meteortalálásnak mindezidáig nem találtam nyomát a vázsonyi és vigántpetendi helytörténeti forrásokban, azokról a kortárs, meteorhullás után 5 évvel érkező Németh Gábor plébános sem tudósít – ő pedig minden jelentősebb eseményét bemutatta a falunak. Meg kell jegyezni, hogy a vázsonyiak és Vázsony környékén lakók sem igen hallottak a meteorhullásról. Ez már csak azért is gyanús, mert Kereszty Zsolt elmondása szerint egy ilyen meteorhullás rendkívül nagy fénnyel és zajhatással jár. Egy ilyen esemény, főleg a téli nyugalom közepette minden bizonnyal felkeltette volna a vázsonyiak és környékbeliek figyelmét, s talán a mai napig emlegetnék. Ehelyett csupán pár újságcikk emlékezik meg a vázsonyi égi tüneményről. Nem tartom ugyanakkor kizártnak, hogy előkerül egy meteorhullásra és meteortalálásra vonatkozó forrás.

A meteorit tehát megtaláltatott, s híre eljuthatott Hornig Károly veszprémi püspökhöz is, aki nagy ásványgyűjtő hírében állt. Hornig megörült a „vázsonyi meteoritnak”, s egy feltételezés szerint megvásárolhatta azt.

A sztori ezután válik csak igazán érdekessé, melyet Kereszty Zsolt munkáinak összefoglalása útján röviden ismertetek.

A Városi-domb 1924-ben. A MetBullban megjelölt koordináta helyétől pár tíz méterről készült a fotó. A fotó a Zichy család gyűjteményének része, köszönet érte dr. Zichy Mihálynak és Zichy Pálnak!

Kaposfüredtől Nagyvázsonyig – nem engedtünk ’48-ból?

Bő három évtizeddel vázsonyi meteorit megtalálása előtt, 1857-ben Kabán leltek egy meteoritot, melynek története kalandosnak mondható. Az űrbéli objektumot ugyanis be kellett volna szolgáltatni a bécsi Császári Gyűjteménybe, a „rebellis” magyaroknak ez viszont az eszük ágában sem volt. Eljátszották, hogy a kabai meteorit elveszett, így végül nem került „labanc kézbe” a magyar kincs – melynek darabjai a mai napig fellelhetők a múzeumokban.

Kereszty 2016-os – saját bevallása szerint azóta már meghaladott cikkében – hasonló történetet vázol fel a Nagy-Vázsony meteorittal kapcsolatban is. A vázsonyi „kincs” ugyanis hivatalosan a mai napig a bécsi Természettudományi Múzeumban található, azaz valahogy osztrák kézbe került. Annyit tudunk a korabeli leírásokból, hogy a meteoritot Mayer von Günthof tehetős, bécsi textilgyáros adományozta a múzeumnak, de hogy mikor és hogyan, na, erről nem szól a fáma.

Fontos megjegyezni, hogy ez idő tájt Vázsonyt a bécsi Ringen belül már elismert Todescók utódai, a Liebenek bírták. A Todescók egyik első jelentősebb üzlete pont a textiliparban csúcsosodott ki. Lehet, hogy Günthof ismerte a vázsonyi uraságokat, s nem lehetetlen az sem, hogy Günthof a vázsonyi birtokosokon keresztül szerezte meg a meteorit darabját. A Todescóktól nem állt messze a vázsonyi kincsek Bécsbe vitele – elég a római kori leletek Vázsonyból történő eltűnésére gondolni.

Egy ideig a titok nyitjának tűnt egy korábbi – bizonyíték hiányában meghaladott – feltételezés. 1995-ben ugyanis Kaposfüreden Török Marcell plébános meteorhullást látott, később pedig egy vasmeteoritot talált, s a találás helyszínén később kápolnát emelt.

A történet szakember számára, már elsőre meglehetősen hihetetlen volt, számos ellentmondást tartalmazott, Kereszty kiemeli, hogy teljesen hihetetlen, hogy egy meteorhullást követően valaki szinte azonnal megtalálja a több tíz kilométer magasban látott objektumot, s a találás körülményei (ti. izzó meteorittest) is elütnek az eddigi meteortalálások tapasztalataitól.

A kaposfüredi meteorit  (Forrás: Kereszty Zsolt: A Kaposfüred és Nagy-Vázsony vasmeteoritok története)

2016-ban végül úgy tűnt, kiderült a kaposfüredi meteorit titka. Ekkor Marcell atya elmesélte, hogy a meteoritot korábban papi felszentelésére ajándékba kapta egy barátjától, akihez előszőr Veszprémből, majd Szegedről jutott a meteorit a második világháború legvégén. Kereszty Zsolt eközben összehasonlította a Bécsben található meteorit mintáit több más meteoritéval, s rájött, hogy a Vázsonyban talált meteorit kémiai összetétele hibahatáron belüli egyezőséget mutat egy Mexikóban talált, a 19. század végén meglehetősen gyakori és népszerű meteorittal, a Tolucával.

Hogy akkor mi is történhetett? Igyekszem pár mondatban elmagyarázni Kereszty Zsolt korábbi elméletét. A 2016-os elmélet szerint az ásványgyűjtő Hornig már korábban is rendelkezett egy, a korban meglehetősen elterjedt, s könnyen hozzáférhető Toluca-példánnyal. Amikor kopogtattak, hogy a Császári Gyűjteménybe akarják vinni a Nagy-Vázsonyt, Hornig nem a vázsonyi vasmeteoritot, hanem a Tolucát adta oda, így cselezve ki a sógorokat.

A Nagy-Vázsony ezt követően a háború végjátékáig Veszprémben maradhatott, ahonnan végül kalandos úton ismét sikerült kimenekíteni. Ezt a kimenekített meteoritot szerezte meg később Török Marcell atya. A kaposfüredi meteorit tehát nem más, mint a trükkösen megmentett Nagy-Vázsony! Kereszty kiemeli, hogy a fentiek csupán a feltételezései, bizonyítékok hiányában biztosat nem tudni a meteorittalálásról. Az viszont szerinte bizonyosan kijelenthető, hogy Kaposfüreden ott és akkor nem volt meteorhullás.

Hornig Károly (Forrás: Wikipédia)

Létezik-e a Nagy-Vázsony?

Szenzációs sztori! Vagy mégsem? Nemrég sikerült elérnem a téma legkiválóbb kutatóját és szakértőjét, Kereszty Zsoltot, akit az alábbiakban kérdeztem a Nagy-Vázsony sorsáról.

2016-ban jelent meg cikke a Nagy-Vázsony meteorit sorsával kapcsolatban. A cikkek egy mozivásznakra illő történetben mutatják be a meteorit sorsát. Hogy állnak most a legújabb kutatások? Valóban egy Toluca-darab található Bécsben Nagy-Vázsony elnevezés alatt?

Kereszty Zsolt: Ahhoz, hogy bebizonyosodjon, hogy Toluca-darabot takar a Nagy-Vázsony elnevezés egy költséges izotópos vizsgálatra van szükség, e nélkül nem lehet tudományos szempontból bizonyosat mondani. Egyébiránt nagyon örülök, hogy rajtam kívül más kutató is felkarolta ezt az érdekes témát.

A kutatásai alapján lehetséges, hogy Nagyvázsonyban valóban találtak meteoritot? Mekkora az esélye annak, hogy egy meteorhullást követően közvetlenül meg is lelik a „csoda tárgyát”?

Kereszty Zsolt: Lehetséges, igen, bár olyan esetről nincs tudomásunk, hogy valaki látta a hullást okozó tűzgömböt és utána „csak úgy véletlenül” ráakadt szinte azonnal a hullott példányokra. Kissé kalandos, „népmesei” nagyot mondó motívumot érzek itt… A megtalálás valószínűsége nem zéró, viszont ehhez szakszerű, számításokon alapuló sok résztvevős terepi, kereső expedíció szükséges. Olyanról természetesen tudunk, hogy látták a tűzgömböt és azért találták meg a robbanás után pár perccel a meteoritokat, mert a szerencsés véletlennek köszönhetően az éppen egy házba vagy valamilyen tárgyba csapódott, a szakirodalom ezeket a meteoritokat „hammer fall”, suta magyar fordítás szerint „károkozó” meteoritoknak nevezi.

Kutatásai mai állása szerint létezik-e nagyvázsonyi meteorit?

Kereszty Zsolt: Szakmai véleményem szerint, 1890-ben lehetett Vázsonyban meteorit hullás, de hogy nem annak a közvetlen darabjait találta meg Koralovszky és nem azt szolgáltatták be Bécsbe, az igen valószínű. Hogy ha valóban volt hullás, a kérdés már csak az, hogy hol van annak valódi mintája? Érdemes lenne a Veszprémi Érsekségen vagy a környékbeli történeti forrásokban tovább kutakodni

Az, hogy létezik egy Nagyvázsonyról elnevezett meteorit, nem vitás. Az, hogy 1890. január 17-én meteorhullást láttak Nagyvázsonyban, szintén nem vitás. Az már inkább, hogy landolt-e aznap meteorit Nagyvázsony környékén már annál inkább. Hogy a Bécsben és Londonban található meteoritot Nagyvázsonyban találták-e, az is.

Mi lehet a háttérben? Rászedték a bécsieket? Üzleti indokokból találták ki a nagy vázsonyi meteorittalálást, hogy aztán így adják el az arra fogékonyaknak, a sztoritól pedig ma sem tudunk szabadulni? Nem tudjuk. De remélhetőleg, valamikor fény kerül az igazságra.

Tűzgömb Nemesleányfalu és Nagyvázsony fölött (Forrás: Karisztl Péter)