Egy közösség életének számos meghatározó helyszíne van: lehet ez egy templom, sportpálya, kultúrház, kávéház vagy kocsma. Vigántpetenden (korábban Vigánt és Zalapetend) a templom és focipálya mellett a harmadik meghatározó helyszín a helyiek számára a korábbi vendéglő kocsma épülete volt. Még gyermekkoromból én is emlékszem rá, micsoda közösségi életnek, s mennyi vígjátékba illő jelenetnek volt otthona a „Peng-kocsma”. Merthogy a helyiek csak így hívták a ma a Görbeút Rendezvényteremnek otthont adó patinás épületet. Ebben a cikkben a petendi korcsma múltjának járok utána.

Peng Mátyás korcsmája 1930 körül. Elől botra támaszkodva Peng Mátyás látható, mögötte valószínűleg felesége és 3 lánya, valamint alkalmazottai vannak.

A jelen cikk nem jöhetett volna létre Horváth Mária Valéria, Stifter Péter, Bús Gizella („Ella”) és Kandikó Józsefné Nagy Valéria (✝) segítsége, valamint az Arcanum adatbázisa nélkül.

Ha érdekesnek találtad a cikket, kövesd be Te is a Vázsonykő oldalát Facebookon!

Bécsi pincérből petendi korcsmáros

A petendi vendégfogadó kőből és téglából épült, ahova az utcáról jó karban lévő kőfal kerítésen vezet az út az 1910. november 30-án készült leltár szerint. A korcsma üzemeltetője nem volt más, mint a faluban mai napig emlegetett Peng Mátyás, akinek életét dédunokájának, Stifter Péternek egy 2004-ben díjat nyert dolgozatából lehet megismerni.

Peng Mátyás 1869. július 6-án született Pápakovácsiban Peng János takácsmester és Krazi Magdolna gyermekeként. Ahogy az már a Peng névből is játszik, a későbbi (zala)petendi korcsmáros német eredetű család sarjaként nőtt fel.

Peng Mátyás születési anyakönyvi bejegyzése (a könnyebb átláthatóság kedvéért szerkesztve lett)

Pályafutása elején molnárként dolgozott, kis túlzással egész Veszprém vármegyét bejárta: Pápakovácsiban, Devecserben és Veszprémben is megfordult 1890 és 1896 között, 1896 nyarán pedig már Szabó Lajos vendéglősnél találkozunk vele csaposként. 1897-ben Koch András vendéglőjében, majd Retlinger Ferencnek a Dohány és Szövetség utca sarkán álló Öt Csillaghoz vendéglőjében méri az italt. Ebben az időszakban megfordult a Monarchia másik fővárosában, Bécsben is pincérként (vagy csaposként?), ahova később rendszeresen visszajárt árubeszerzésre petendi korcsmárosként is.

A szerelem is hamar rátalált a világjáró molnár-italmérőre: 1900. február 13-án Pápakovácsiban házasságot kötött Czirfusz Terézzel. Ezt követően nem sokkal a Zalapetenddel szomszédos Pulára költöztek az ifjú házasok. Pula egy „sváb” falu volt ekkoriban, valószínűleg Peng Mátyás jó hasznát vette a német tudásának. Hogy pontosan mettől meddig éltek a fészekalja faluban, nem tudni, 1910-ben viszont Petenden találjuk a házaspárt. Lehetséges, hogy az említett 1910-es jegyzőkönyv pont a birtokba lépésüket örökíti meg.

Vigántpetend a XX. század közepén. A bal felső és jobb alsó fotón a Peng-kocsma látható. Jól kivehető a kocsma (ivószoba) - jobboldalt - és a szatócsbolt - baloldalt - bejárata. A jobb alsó képen talán Peng Mátyásné és két lánya látható. (Bús Gabriella "Ella" gyűjteménye)

Peng Mátyás üzleti céllal érkezett Zalapetendre: ő kívánta üzemeltetni a petendi vendéglőt (és kocsmát), valamint a szatócsboltot, amelyekhez külön konyha, pince és lakószoba is járt. Az ingatlan tulajdonosa nem volt más, mint a Pulán is birtokokkal rendelkező gróf Eszterházy Sándor, majd halála után lánya, Eszterházy Margit, aki később a vázsonykői gróf Zichy Pál felesége volt.

Hamarosan azonban tragédia érte a családot: 1918 októberében elhunyt Czirfusz Teréz, Peng Mátyás pedig nem sokkal később újraházasodott, feleségül vette a petendi Tál Máriát, Stifter Péter dédnagymamáját.

Peng Mátyás vendéglője

Az 1920-30-as évekre a környék meghatározó vendéglátóipari egységévé nőtte ki magát a petendi vendéglő, mely „multifunkcionális” (elnézést) helyként működött. A mai épületen csupán egy ajtó látható, viszont korábban két bejárata volt a vendéglőnek. A jobbon a szatócsbolt, balon a kocsma nyílt, mely utóbbit a jegyzék csak „ivószobaként” jelöl meg. A két helyiségről képek nem maradtak fent, az 1910-es állapotok szerint mindkét szobában fenyőpadló volt, és fagerendás volt az épület. Az épületben volt emellett egy konyha, egy hálószoba oldalt pedig egy pince is.

 Színielőadás Peng Mátyás vendéglőjében (Forrás: Kandikó Józsefné Nagy Valéria gyűjteménye)

A kocsma-vendéglő igazi közösségi tér volt, ahogy a fennmaradt történetek, fotók és iratok is tanúsítják. 1920. december 26-án 6 órakor például táncmulatsággal egybekötött színielőadást rendezett a Zalapetendi Római Katholikus  Ifjusági Egyesület (sic!), melyben Gárdonyi Géza „A bor” c. darabját adták elő. A közönségnek külön ülő- és állóhelye is volt. Az esemény során jótékonykodtak is a hadiárvák részére. A műsorban legalább 19 (!) fő vett részt – köztük jelen sorok írójának dédnagyapja, a későbbi falubíró Nagy Sándor is. Ez a 19 fiatal fellépő a 454 fős Petendről és 113 lakosú Vigántról került ki. Megállapíthatjuk, hogy meglehetősen élénk kulturális élet folyt ekkoriban Zala és Veszprém vármegyék határán.

Varrótanfolyam a Peng-vendéglő udvarán

A vendéglő helyt adott még különböző foglalkozásoknak, egy 1910-30 körül készült képen például a varrótanfolyam résztvevői láthatók.

(Függetlenség 1933. május 21. vasárnap)

Peng Mátyás kiváló érzékkel érzett rá az 1930-as években fellendülő csonkaországi turista mozgalomra is. Egy 1933 májusi újsághirdetésben egy három fős kiadó szobát hirdetett júniustól szeptemberig ötszöri étkezéssel. A hirdetésben külön kiemeli, hogy a kapolcsi Királykő és a nagyvázsonyi Kinizsi-vár (ahol ekkoriban a legendás Király néni élt) is a közelben van.

Esküvői fotó, amely a Peng-vendéglő udvarán készült

A jól menő vállalkozást viszont a bűnözők érdeklődését is felkeltette. 1930. november 3-án betörtek a vendéglőbe, s onnan dohányterméket, pénzt, élelmiszert és ruhaneműt vittek el 800 pengő értékben. Ha a pár évvel később szállóigévé vált dallamra gondolunk (havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccel), akkor megállapíthatjuk, hogy tisztes vagyont lopott volna a keszthelyi borbélysegédből és zalaszántói cserepessegédből verbuválódott ad hoc betörő duó. A betörőknek viszont nem volt szerencséjük, a tapolcai csendőrség ugyanis a lopott szajrét vonatra pakoló párost letartóztatta.

A ’30-as évek második felében sötét fellegek érkeztek a kocsma fölé. 1936-ban tüdőgyulladásban elhunyt Peng Mátyás, s a vendéglőt ezt követően felesége üzemeltette tovább, legidősebb lánya, Peng Mária pedig a Vigántpetendi Leánylevente Egyesület vezetője lett, amelyről rendkívül sok érdekes és szomorú emlék maradt fenn, amelyekkel hamarosan jelentkezem.

A kocsma 1962-ben

A család végül az 1952-ben bekövetkezett államosításig volt az üzlet tulajdonában, ezt követően a kapolcsi ÁFÉSZ (a korombelieknek és fiatalabbaknak: Általános Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet) égisze alatt továbbra is Peng Mátyás családja vitte az üzletet, Peng Erzsébet felesége, Horváth Pál volt ekkoriban a kocsmáros és hentes. A kocsma épületét a ’80-as évektől bérelték, jelen sorok írójának nagyszülei is dolgoztak itt. Peng Mátyás özvegye, Tál Mária 1977-ben hunyt el.

Peng Mátyás és Tál Mária sírja a vigántpetendi temetőben

A Peng-kocsma végül a 2010-es évek végén szűnt meg állandó italboltként üzemelni. Az épületet viszont ezt követően sem hanyagolták el, sőt! A büszke dédunoka, Stifter Péter ugyanis a fejébe vette, hogy felújítja a falu – mértani és közösségi – központját, s ott jelenleg is egy rendezvényház működik. Az családi és petendi örökség tehát nem hogy nem szűnt meg, hanem újra régi fényében virágzik, köszönhető a büszke utódok keze munkájának.

A Peng-kocsma manapság (Forrás: Görbeút Rendezvényterem)