Kinizsi Pál népszerű alakja a magyar művészetnek, különösen a lírának. A halálát követő századokban rengeteg történet és vers született a nép száján. Egy ilyen népköltészeti művet foglalt versbe Erdélyi János (1814-1868) költő is.

A nagyvázsonyi pálos kolostor romjai

A vers több változatban is ismert, egyszer „Népmonda Kinizsi márványszobráról” címmel, máskor pedig „Kinizsi szobra” címen került kiadásra. Azt nem tudni, hogy a versnek mely része Edélyi műve, s melyet költött a nép.

Erdélyi János költő (Forrás: Wikipédia)

A vers egy Nagyvázsonyban közismert mondát elevenít meg. A történet szerint egy török portyázó csapat érkezett Vázsonykő környékére, s zavartalan útjuk a pálos kolostor romjai közé vezetett. Ott az egyik oszmán harcos meglátta Kinizsi sírkövét, s rájött, hogy a nagyapját a veretlen hadvezér ölte meg. Az ottomán éktelen haragra gerjedt, puskáját megtöltötte, s egy lövéssel kívánta megbosszulni „Pál urunk” tettét. Igen ám, de a golyó visszapattant a sírkőről, s szemközt találta a „törököt”, aki – Győrfi Pál szavaival élve – tragikus hirtelenséggel elhunyt. Az esetet látva a többi harcos menekülőre fogta, s elterjedt a török és a nép száján, hogy Kinizsi még halála után is öli a törököt.Ez a monda a „malomköves” sztori után talán a legismertebb Kinizsivel kapcsolatos történet.

Kinizsi Pál sírköve Éri István és Sedlmayer János makettjén, amely jelenleg a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban található

Bár valószínűleg ízig-vérig legendáról van szó, valamennyi valóságalapja mégis van a kis történetnek. A török – etnikailag egyébként inkább délszláv jellegű – sereg valóban járt több ízben Vázsony alatt, 1594-98 között még a várat is megszállta. A kolostort 1552-ben robbantották fel a helyi urak, így nagyon könnyen előfordulhat, hogy látta oszmán katona Kinizsi sírkövét. S ha már a vörösmárvány sírkő: Kinizsi páncélos ábrázolásának szívtájékán van egy ujjnyi kis gödör, amely akár puskagolyó nyomaként is látható. Hogy pontosan ezt a kis lyukat mi ütötte a szarkofág fedlapján, nem tudni, de Rómer Flóris leírja, hogy a sírkövet barbár módon megrongálták, s nem kizárt, hogy egy csákány ütött nyomot a vörösmárványba, de az is lehetséges, hogy a kolostor felrobbantása során keletkezett benne kár.

A Kinizsi-sír sorsa ezek után sem alakult fényesen: 1708-ban kincskeresők dúlták fel, s a hadvezér maradványait jeltelen sírban, a vázsonyi Szent István-templom sírkertjében temették újra. Kinizsi maradványainak fellelése érdekében indult 2022-ben a Kinizsi-sírkutatás, amelyről bővebb információt a Vázsonykő Facebook-oldalán találhatók.

Szóval ezt a kis feni történetet örökíti meg Erdélyi János és a népköltészet.

Erdélyi János – Kinizsi szobra

Kinizsi szobra,

Vörös márványszobor,

Föl-fölviláglik –

Nap kelte; hunytakor.

Beszéli a rény

Magas szépségeit,

Erős csatákat,

Kinizsi tetteit.

Ifjú törökben

Csinál rosz érzetet,

Kit hős nevére

Láz jára, s reszketett.

Mert tán nagyapját

derékban átszelé,

Ujból kihajlék

A rőt szobor felé.

Olvasta szörnyen,

Mi följhegyeztetett,

Hőstül hazája

Mikép megszenvedett.

S hogy a betűket

Megyszégyeníté

Sűrű anyaggal

A szobrot elfené.

S fogta csőjét,

Dömöczki vas fiát,

Homlokba lőtte,

Mint egy haramiát

De visszapattant

Az érc nagy hirtelen,

Szegény haragvót

Megölte véletlen.

S méltó beszéd van

Korok regéiből:

Bajnok Kinizsi

Halál után is öl.