Nagyvázsonyt és környékét átjárja a betyárromantika. A Kab-hegyről leereszkedő erdőség közel egy évszázadon át volt a haramiák utolsó menedékhelye. Ha valaki beleveti magát a Bakonyba, láthatja, hogy nem véletlen bujdosott erre a korabeli magyar „szervezett bűnözés” krémje: sűrű erdők, víznyelők, barlangok, sziklás, nehezen megközelíthető helyek váltják egymást. Ilyen körülmények között a mai technikai viszonyok között sem egyszerű megtalálni egy személyt, elképzelhető, mennyivel nehezebb volt ez a 19. század folyamán.

Jelen cikk az Arcanum adatbázis felhasználásával készült.

A Szentgál és Úrkút térképe a XIX. század folyamán. Ahogy a térképen is látható, a két falut körbeöleli a Déli-Bakony erdeje. (Forrás: Mapire)

A Bakony sűrű erdeje vonzotta ide az Oroszlán Pali, Szánthó István és Renkó Kálmán összetételű rablóhármast is. Renkó egy igazi legenda ekkoriban. Zentán született, fiatalon bekerült a helyi alvilágba, egyesek szerint Rózsa Sándor „betyárakadémiáján” nevelkedett. A Ráday Gedeon által vezetett rendteremtés idején őt is elfogták, s a korabeli „Csillagban”, Illaván ülte le megérdemelt büntetésének egy részét. Jó magaviseletének köszönhetően Kishartára szállították, ahonnan 1887. július 30/31-én szökött meg Oroszlán Palival és Szánthó Istvánnal. A szökés egy külön romantikus szappanopera, a források szerint ugyanis Oroszlán összeszűrte a levet a börtönigaztó lányával, s a menyecskének köszönhetően tudtak olajra lépni a „jó útra tért” betyárok. Renkó már életében legendás volt, többen kiemelték az analfabetizmusa ellenére meglévő intellektusát és jóképűségét, egyesek Rózsa Sándor hasonmásának írták le. Fontos megjegyezni, hogy az akció idején már 55 esztendős volt, ugyanakkor még mindig szikár és csupa izom.

A Kab-hegyen található Macska-lik nevű víznyelő barlang. A Bakony erdőségében sok kis barlang, víznyelő található, ahol a betyárok meg tudták magukat húzni. (a szerző felvétele)

S hogy kik is a futóbetyárok? A talpas betyárokhoz hasonlóan az réteg, amely a vándorlását főleg lábon tette meg, nem vett hozzá igénybe állati segítséget. Az Alföldön a talpas betyár a képzeletbeli betyárhierarchia alján helyezkedett el; a Bakonyban ugyanakkor nagyrészt lábon járó, futóbetyárok tevékenykedtek. Itt ugyanis a sűrű erdőségben, sziklás terepen és ember méretű barlangokban sokszor hátrányt okozott a lovak igénybevétele, s jelenlétük sokszor elárulhatta volna a gazdája tartózkodási helyét.

Renkó Kálmán arcképe (forrás: Napi Történelemi Forrás)

Szökésük után nem tartott sokáig, hogy felvegyék a régi munkatempót. Először Somogyban, majd Zalában fosztogattak, szeptember és október között pedig délről megkerülve a Balatont a Bakonyba érkeztek. Ekkor már négy vármegye (!) 120 csendőre (!!!) volt a nyomukban. A csendőrkülönítményt a zalai csendőrszázados, Keresztury Sándor vezette, hozzá csatlakozott többek között a fehérvári Dombrádi Nagy Gyula százados, valamint Szilágyi Gergely veszprémi hadnagy. Dombrádi Nagy ekkoriban már híres csendőrnek számított, ő is részt vett ugyanis egy másik hírhedt betyár, Doma Vendel elfogásánál.

A csendőrök sok részre, egy alkalommal 12 csoportra oszlottak, s 1200 km2-en éjjel-nappal őrjáratoztak. Annyit előzetesen tudtak a bandáról, hogy a Bakonyban vannak, s azt is, hogy a zalai és somogyi statáriumok miatt ezen két vármegye határára figyelni fognak, azaz valószínűleg Veszprém vármegyében maradnak majd. Az a szóbeszéd járta, hogy a szentgáli illetőségű Oroszlán Palinak köszönhetően a Déli-Bakony erdeiben húzták meg magukat.

Oroszlán Pali idős korában. Az utolsó bakonyi betyárként is ismert "haramia". Egyes források szerint 1921-ben fagyott halálra a Déli-Bakonyban. Családja nem jelentkezett örökségéért, örültek, hogy már nem zaklatják őket a betyár miatt. (Forrás: Helyismeret.hu)

Ekkor érkezünk el 1887. október 1. napjához. A Szentgálon állomásozó csendőrség ekkor három irányba indul őrjáratra: az egyik széle délre, Nagyvázsony felé indul, a középső csoport az erdőségben az úrkúti völgyek felé, az északi csoport pedig Úrkút északi része felé.

A középső csoportot a rutinos Dombrádi Nagy vezette, s tagja volt a nagyvázsonyi Gácser József nagyvázsonyi őrsvezető is. Mikor egy erdei út közepén pont eligazítást tartottak, Szilágyi Gergely veszprémi hadnagy három alakot pillantott meg. Mindhárom papi ruhában volt (melyeket korábban a rédicsi plébánostól zsákmányoltak), kétcsövű puskát tartottak a kezükben, s pörge kalap volt a fejükön. Gácser is odatekintett, s megismerte köztük Oroszlán Palit. Ekkor vette kezdetét a Déli-Bakony talán legfilmbeillőbb üldözése.

Csendőrök akcióban az 1920-as években. (Forrás: Jegyzettár Blog)

A három betyár háromfele szalad. Renkó egy tisztás felé veszi az irányt, s a vázsonyi csendőr, Gácser üldözőbe veszi. Renkó egy pillanatra megáll, fegyverét Gácserre szegezi, aki azonban gyorsabb: céloz, s lelövi az ugrásban lévő Renkót. Renkó szívtájékon és nyakon sérül, a földetérés már holtan találja.

Ezután minden csendőr Szánthóra tüzel, akinek négy lövés éri a mellkasát. A földön agonizáló betyár kéri Szilágyit, hogy adja meg a kegyelemlövést, aki ezt nem teszi meg. Felesleges is: Szánthó még emeli kezét azonban hirtelen hátrabukik, s meghal.

Végül a helyi Oroszlán Pali maradt csak talpon, akit a nagytermetű Gácser üldöz. Oroszlán négyszer megáll, fa mögé bújva tüzel, de semmit nem talál. Gácser is tüzel, azonban csak Oroszlán gatyáját lövi szét. Oroszlán végül az úrkúti tisztáson találja magát, ahol szembe jön vele Ádám József, a nagyvázsonyi uradalmat bíró Todesco család ispánja. Ádám József sem volt egy gyáva alak, egyből leütötte a betyárt, s mire az valamennyire észhez tért volna, Gácser már meg is bilincselte a véres arcú banditát. Oroszlán könyörög, hogy lőjék le, ezt a szívességet viszont nem teszi meg neki Gácser.

A Veszprémi Független Hírlap 1887. október 3-i hétfői száma címplapon közölte az "urkuti rablóharczot" (Forrás: Eötvös Károly Megyei Könyvtár archívuma)

A lövöldözésre összesereglett Úrkút németajkú népe. Oroszlánt ezután 6 csendőr kíséri az uradalmi magtár (mások szerint a gyár raktárába). Egyszerre 7 csendőr őrzi: egy a béklyója láncát fogja, a többiek pedig az épületet védik.

Az akció során 71 lövést adtak le a csendőrök, s kivégeztek két haramiát, Oroszlán Pali pedig pár hónapos szabadsága után újra a büntetésvégrehajtás szeretetét élvezhette. Leltárba vették a betyároknál talált tárgyakat is. Volt náluk három új Lefaucheux kétcsövű puska, 70-70 db puskatöltény, 60 db revolvertöltény, aranyóra,  közel 255 forint, s egy Oroszlán Pali által rajzolt „pikáns rajz” is.

Az úrkúti szeszgyár épülete. Valószínűleg ennek a gyárnak a raktárában tartották fogva Oroszlán Palit. (Forrás: Képek Úrkút történetéhez)

Oroszlánt még aznap kihallgatták a csendőrök. Kérdezték, hogy hova tűnt a korábban zsákmányolt 6000 forint, az azt felelte: „Amint gyütt, úgy elment. Teszem azt, a fenéki csárdába jött 3 fehércseléd. Mulattunk velük — aztán mindenölik 25 — 25 foréntot adtunk nékik. Hadd legyen jó dolguk szegényféléknek”. Ezt követően Oroszlánt Ajkára viszik, ahonnan vasúton Veszprémben szálíltják. A vármegye székhelyén hatalmas tömeg kíséri a börtönbe a betyárlegendát.

Így ért tehát véget a legendás betyárhármas pályafutása, amelynek felszámolásában elévülhetetlen érdemeket szerzett Gácser József nagyvázsonyi csendőr és Ádám József, a Todescók jószágigazgatója.

Szerző: Dr. Kandikó Csanád