Régóta gyűjtöm a Nagyvázsonnyal kapcsolatos emlékeket, s pár éve egy gyönyörű, fekete-fehér képeslapra bukkantam. Megtetszett, megvásároltam, majd kitettem a polcomra, hadd gyönyörködjek benne.

Igen ám, de a büntetőjogi szakvizságra történő felkészülés közepette memorizálás közben annyira megtetszett a patinás irat, hogy megfordítottam. Van pár régi képeslapom Vázsonyról, van, amin kis közlemény is van, de többségük a "Csókolom, Manci néni! Jól vagyok!" kategóriába tartozik. Nem úgy az alábbi levelezőlap, melynek szereplői újabb kis adalékot adnak Nagyvázsony helytörténetéhez, ahova közel 110 év utazás után visszatért a kis küldemény.

 

A képeslap ugyanis a Soproni Evangélikus Teológia tanárának, Payr Sándornak címeztetett, s feladója nem volt más, mint id. Zsiray Lajos, Nagyvázsony korabeli evangélikus lelkésze, Wásonyi Márton méltó utódja.

 

Az anzix 1912. február 1-jén kelt, s abban egy "romra vonatkozó adatok hitelességének" a bizonyítására hivatkozik a feladó, mellyel kapcsolatban egy külön levelet kívánt küldeni a vázsonyi lelkész egykori soproni tanárának. Hogy pontosan melyik romra gondolt, az sajnos nem derül ki.

 

A történet két szereplője kétségkívül szerette a történelmet.  Zsiray később megírta a nagyvázsonyi evangélikus egyházköség történetét, Payr pedig a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület históriáját adja át az utókornak, melyben Nagyvázsony is szerepet kapott. Az biztosra vehető, hogy nagyvázsonyi, esetleg Vázsony környéki romról van szó. Ha az evangélikus vonalon maradunk, nem kizárt, hogy a Kinizsi-várban lévő várkápolna romjait keresték, melyet a 18. század végéig használt a vázsonykői lutheránus közösség - mely zömmel az egykori végvári vitézek leszármazottaiból állt. Ez csupán egy feltételezés, s lehet, hogy a pálos kolostor vagy Csepely maradványairól volt szó.

 

A  váras fotó 1904 ősze és 1911 között készült, a vár mögött az evangélikus templom ugyanis már torony nélküli, jelenlegi formájában látható. A vár előtti palotaszárny utolsóként álló, északi fala is teljesen megsemmisült már a kép készítésének idején. A fénykép a Varga utca sarkától a Csurgó-malomig vezető földút első harmadán, a mai "szilváskert" magasságában készült.

 
A kolostort ábrázoló, "álmadaras" montázs viszonylag ismert, azt több ízben felhasználták a korabeli képeslapok. Ennek a fotónak az érdekessége az, hogy látható, hogy még a századelőn is teljesen "kopasz" volt a vázsonyi pálos kolostor és környéke, a helyiek által csak Szent Mihálynak nevezett domb; a mára a kolostort körülölelő erdő csak az utóbbi 70-80 évnek a "gyümölcse".

 

 

Az idősebb Zsiray helytörténet iránti szeretetét örökölte fia, a jogász végzettségű dr. Zsiray Lajos is, akinek munkái a mai napig alapműveknek számítanak a Veszprém megye helytörténeti kutatásában.

 

A levél szerzője, id. Zsiray Lajos a nagyvázsonyi temetőben, a pálos kolostor felé vezető kis út mellett alussza örök álmát.