Ha híres vázsonyiakat kell említeni, a többségnek elsőre Kinizsi Pál, Mátis Kálmán, esetleg Várnai Zseni jut az eszébe. Nagyvázsony viszont egy rendkívüli település ezen a téren is: a tucatnyi ma is híresség mellett mára már – méltatlanul – elfeledett személyek is látták meg a napvilágot a Vezsenyiek egykori fészkében. Közéjük tartozik a 18. század egyik legjelentősebb magyar pietistája, Wásoni Márton is.

Vázsonykő látképe a 17. században. Ezen vár falai körül látta meg a napvilágot Wásonyi Márton

Wásoni 1688-ban látta meg a napvilágot Vásonkeő mezővárosában. Származásáról sokat nem tudunk, hitét viszont ismerjük: evangélikus volt. Ez azért fontos adalék, mert ekkoriban a vázsonyi őrség nagy része lutheránus volt, s az ágostai (evangélikus) egyház szabadon építhetett templomot a templomok s azok épitésére való helyek kijelöléséről 1681. évi XXVI. törvénycikk 14. paragrafusa értelmében. Az ezen törvénycikkben (articulus) megjelölt településeket  „artikuláris helynek” nevezték, amely azt jelentette, hogy a felsorolt helységekben a protestánsok szabadon tarthattak istentiszteleteket és általában szabadon gyakorolhatták vallásukat, azon kívül ez viszont tilalmas volt.

Bár bizonyítani nem lehet, de a fentiek alapján nem lehetetlen, hogy Wásonyi egy vázsonykői evangélikus vitéz fia volt, de olyan lehetőség is fennáll, hogy egy Vázsonyba menekült evangélikus család leszármazottja főhősünk. Az viszont bizonyos, hogy a tanulmányi előmenetelét ismerve nem szegény család sarja volt a későbbi evangélikus lelkipásztor.

A Jénai Egyetem épülete 1848-ban. Itt töltött egy szemesztert Wásonyi 1708. szeptember 25. és 1709. január 11. között (Forrás: Wikipédia)

Wásonyi tanulmányait Vázsonyban kezdte, Győrött, majd – egyesek szerint egy pápai kitérővel –Pozsonyban folytatta. Valószínűleg pozsonyi tanulmányai során ismerte meg későbbi támogatóját, Segner József pozsonyi polgármestert. Annyira bensőséges kapcsolatba került Wásonyi a pozsonyi bürgermesiterral, hogy később egy munkáját is mecénása fiainak ajánlotta.

A pozsonyi évek után Wásonyi 1708-ban Jénába vette az irányt, a következő év pedig már Halléban érte, ahol egészen 1711-ig tanult. Egészen hihetetlen pályaív rajzolódik ki elénk: egy mezővárosi deák először a katonai igazgatás székhelyét ellátó Győrbe, onnan az ország ekkor legjelentősebb városába, Pozsonyba kerül, s tanulmányait a korabeli Európa két elitintézményében, Jénában és Halléban koronázza meg.

A Hallei Egyetem 1836-ban. Innen indult el Magyarországra a pietizmus (Forrás: Wikiwand)

Valószínűleg Halléban ismerkedik meg kora hódító vallási eszményével, a pietizmussal. A pietizmus szó a latin pietas szóból ered, jelentése ájtatosság, vallásosság, kegyesség, jámborság. A mozgalom 1689-ben indul a Lipcsei Egyetemről, ahol a fiatal docensek az Újszövetségről kezdtek el oktatni, maguk pedig szemlélődő életmódot folytattak. A mozgalom felkeltette a hatóságok érdeklődését is, így az oktatóknak végül távozniuk kellett Lipcséből, s az újonnan megalapított Hallei Egyetemen kezdték terjeszteni nézeteiket. Vezetőjük August Hermann Francke docens volt, akinek munkáit később Wásonyi fordította le magyarra. August Hermann Francke és Wásonyi egyébként szinte biztosan ismerték egymást, valószínűleg Francke Halléban tanította is Wásonyit.

A pietizmus egy reformmozgalom volt a protestantizmuson belül, az egyéni jámborságot hirdette, s az elméletről a gyakorlatra helyezte a hangsúlyt. A dogmatika és hitvita helyett a gyakorlati keresztényi életvitel került a központba. A pietisták magukra Isten választottjaiként tekintettek, a többi embert pedig a világ gyermekeinek tartották. A vakbuzgósággal szemben hangsúlyt fektettek arra, hogy az egyének tudhassák és érthessék, miben hisznek, ezért pedig jelentős tanítói munkát is vállaltak. Ezen személyes kapcsolattartásból már-már felsejlik a modern ember újkori individualizmusa is.

August Hermann Francke (1663-1727), a Philipp Jacob Spener által "indított" pietizmus egyik legjelentősebb képviselője (A kép forrása: Wikipédia)

A pietizmus magyarországi megjelenését a Halléban tanuló diákoknak, köztük is kiemelkedő módon Wásonyinak köszönhetjük. Wásonyi a jénai és hallei tanulmányait követően Telekesi Török István, II. Rákóczy Ferencz huszár ezredesének és kormánytanácsosának az egyedi (ma Győr-Moson-Sopron megye) birtokán volt házi lelkész, majd 1713-tól 1724-ig a győri evangélikus iskola, a Lutheranal Eclesia Oskolájának rektora volt. Torkos András 1707-es visszatérése óta Győr volt a pietizmus magyarországi fellegvára, s több hallei diák is tanított ekkoriban a dunaparti városban, ilyen volt Wásonyi mellett Bárány György és Kis Péter is. Győri évei igazán termékenyre sikerültek a vázsonykői prédikátornak, ekkoriban veszi el feleségül a helyi Dobner Borbálát, aki egy Sámuel nevű fiúval ajándékozza meg később.

Győr az 1720-as években, Wásonyi győri munkálkodása idején (Forrás: Digitális Képarchívum)

Egyes források szerint Wásonyi kis időre hazatért szülőföldjére is, ugyanis 1719-20-ban Csicsó, majd 1720-ban Inota lelkésze volt. Hogy ez alatt is ellátta-e győri feladatait, azt nem tudni.

Wásonyi otthonosan mozgott a hazai pietista körökben, levelezőpartnerei és barátai közé tartozott többek között Torkos András győri, Szeniczei Bárány György vázsonyi, majd szentlőrinci lelkész is, de levelei és könyvei útján terjesztette nézeteit Szeli József brassói lelkészen keresztül is. Pietista művei mellett írt egyházi énekeket és halotti beszédeket is.

A vallási buzgalom mellett Wásonyi az egyik első pártolója volt a magyar nyelv oktatásának is. Hangsúlyozta, hogy legalább az egyszerűbb dolgokra magyarul kell a gyerekeket tanítani.

Wásonyi 1724-től Vadosfán lelkészkedik. Vadosfa Wásonyi szülőhelyéhez hasonlóan artikulus hely volt, azaz egy evangélikus sziget a „pápista” tengerben.  Vadosfán írja meg egyik legjelentősebb művét Súlyos Papi Teher címmel. Ebben előadja, hogy a lelkészi hivatal nem egyszerű, s nem való mindenkinek: ez elhivatottságot, s értelmes embert követel meg.

A vadosfai evangélikus templom, amelynek elődjét a saját kezével építette Wásonyi (Forrás: Reformáció MNL)

Az idealista lelkész a szellemi munkái mellett nem veti meg a fizikait sem: két kezével segédkezik a vadosfai evangélikus templom építésénél. Még halotti verse is megörökíti a templomépítő lelkészt:

"Dolgozott maga is serény cselédivel,
Hozzáfogott híven, gyakran kezeivel;
Szolgái, marhái együtt erejekkel
Segítek e munkát minden tehetséggel."

A vadosfai evangélikus templomot 1732-ben kezdik építeni, 1734-re készül el, majd rá egy évre a templomot körbeölelő kőkerítés is elkészül. A Wásonyi-féle templomot többször renoválják, végül 1912-ben teljesen újat építenek.

Wásonyi a templomépítéskor már sokat betegeskedik: barátja, Perlaki József 1736 decemberében kelt levelében kíván jobbulást a gyengélkedő lelkésznek. A vázsonyi prédikátor viszont egyre gyengébb, s 1737. április 20-án adja vissza lelkét teremtőjének.

Így halt meg tehát Vázsonykő első híres szülötte, aki életét két artikulus hely, Vázsonykő is Vadosfa szegélyezte.

Szerző: Dr. Kandikó Csanád