Szinte napra pontosan 345 évvel ezelőtt, 1680. február 12-én temették el Semptsei Ferencet a veszprémi Benedek-hegyen. Aki nem olvasta volna a korábbi, kicsit hosszabbra sikerült bejegyzést, annak egy kis ízelítő az előző részek tartalmából, amely a korábbi, Semptsei Ferencről szóló cikkemet foglalja össze röviden.

 Ha nem akarsz lemaradni a Kinizsi-sírkutatás fejleményeiről, vagy érdekel Nagyvázsony és a Bakony/Balaton-felvidék helytörténete, kövesd a Vázsonykő oldalát Facebookon is!

Nélküled nem készülhetnének el ezek a cikkek! Támogasd egy desszert árával a vázsonykői cikkek elkészítését! 

Semptsei Ferenc nagyvázsonyi vicekapitány (azaz kapitányhelyettes) veszprémi és tihanyi bajtársaival "beszerző körútra" indult Palota és Fehérvár irányába. Berhidánál azonban szembetalálták magukat a palotai és fehérvári török sereggel, amely nem barátságos edzőmeccset jött játszani. Berhida hídjánál megütköztek a felek, s a csata hevében lefejezték az akkor 70 éves matuzsálem vázsonyi várkapitányt, Semptsei Ferencet.

A vicevárkapitány holttestét végül Veszprémbe hozták, ahol 1680. február 12. napján tartottak díszes temetést Semptseinek és társainak. Egyesek szerint címeres koporsóba tették Sempseit, majd fáklyákkal kíséték utolsó(nak hitt) útjára. A búcsúztatást Aáchs (Ács) Mihály vázsonykői evangélikus lelkész végezte.

Vázsonykő erőssége a törökellenes harcok idején

A temetés különlegessége az volt, hogy Aáchs szónoklata után (amelynek csak meglehetősen hosszú címe maradt az utókorra) Semptsei szájába adott búcsúversét is elszavalta.

A költeményről sokáig semmit nem tudtak, majd 1868-ban közölték először. A vers különlegessége az akrosztichon, azaz a névrejtés. Ez azt jelenti, hogy a kezdősorok első betűi összeolvasva értelmes szöveget adnak ki, amely esetünkben a vicekapitány neve (korabeli helyesírással) "VJTEZLÖ SEMPTSEI FERENCS".

A vers eredeti kézirata, valamint Aáchs Mihály búcsúztatója eltűnt. Annyit lehet róluk tudni, hogy 1868-ban még Perlaky Gábor halimbai birtokos tulajdonában voltak. Hogy azóta mi történt velük, nem tudni.

A Benedek-hegy a 19-20. század fordulóján

Végezetül pedig: íme, az egyik legszebb magyar végvári költemény:

Aáchs Mihály: SEMPTSEI FERENC BÚCSÚZTATÓJA

1. Végsö szomat hallyad, ó szeginy magyarság,

Ki csaknem olyan vagy, mint aszszu száraz ág,

Ellenség fegyvere mert tiged vágton vág,

Nipedet s-véredet fogyattya pogányság.

2. Jo volta Istennek tigedet meg áldot,

Scythiábul mikor fölsége ki hivot,

Es csudálatossan ez földre szállitot,

Melyböl sok nipeket általad ki irtot.

3. Te akkor mindennek filelmire voltál,

Nagy sok orszagokat meg is hodoltattál,

Mint Chánaán rigenten tejjel s-mizzel foltál,

De az sok bünökert im mire jutottál.

4. Elöbbi jok helyet nagy szomoruságod

Érkezet, földedet mert töröknél látod,

Ellenedre birja, nem szabadithatod,

Isten igy akarta, hogy ligyen ostorod.

5. Zászloját az Isten szabadulásodra

Mutassa, kivánom, az egeknek Ura,

Ligyen segitséged mennyei szent karja,

Hogy fusson elötted ellenség tábora.

6. Le tettem eretted sok töb vitezekkel

Fejemet az harcson, jeles emberekkel,

Tihanyi, vásonyi es weszprimiekkel,

Véremet melletted ki ontám ezekkel.

7. Örök Isten, kérlek, az te ostorodat

Eligöld meg rajtunk sulyos csapásidat,

Fordics az törökre miltó haragodat,

Hogy lássák azok is te nagy hatalmadat.

8. Somodi Susánna, kedves feleségem,

Véletlen halállal elfogya életem,

Nem szolhatok veled, ki folt minden vérem,

Törökök köziben be vitetet fejem.

9. Engemet te tüled hamar elválaszta,

Az pogány fegyvere ket fele szakaszta,

Melyrül nagy bizonyság Börhidának hidgya,

Holot az ellenség fejemet el vágta.

10. Meghallottad, tudom, utolso hiremet,

Mely vitezi modon tettem le éltemet,

Azert már ennekem hidegült kezemet,

Sirván ápolgatod sérelmes testemet.

11. Piros s-szép véremet el vitte folyó viz,

De boszut ál érte, az ki mennybül ránk niz,

Tudom, fizetésre az nagy Isten hogy kisz,

Mireg lesz akkoron, mely most olyan mint miz.

12. Tigedet, az kivel sok üdökig éltem,

Jot s-gonoszt az kivel nagy sokat szenvedtem,

Kérlek, hogy nagy szépen temettesd el testem,

Mert boltom utánnis lesz emlikezetem.

13. Söriny vigyázásod s-forgolodásodat,

Eltemben kömyülem sok szolgalatodat,

Es ez legutolsó nagy fáradságodat,

Fizesse meg Isten sürü sirásodat.

14. En tüled az Urért bocsánatot várok,

Az kitül teneked minden jot kivánok,

Es mivel mulandok világi országok,

Tiged is befognak mennyei tárházok.

15. Itt peniglen Isten mig tart ez vilagban,

Eltedet meg tartsa az hallandoságban,

Szolgallyad fölséget alhatatosságban,

lgy velem örülhecz fi.nyes menyországban. s-forgolodásokat [A rím miatt jav.]

16. Fölöttib ne terheld erettem szívedet,

Keserü sírással ne busicsd lölködet,

Buzgó imádsággal killeld Istenedet,

Többé mar nem szollok, födözd be testemet.

17. Ez testet peniglen, kik megböcsültitek,

Kik az harcs helyirül haza késértitek,

Es az koporsoban immár be tettitek,

Temetö helyére kik gyülekeztetek,

18. Reátok Istennek szállyon mind áldása,

Terjedgyen reátok szent oltalmazása,

Az pogány töröknek ligyen pusztulása,

Fegyveretek miat iszonyu romlása.

19. Eröt s-egésséget, mig éltek, ö adgyon,

Pogány ellenségnek markában ne hadgyon,

Az kinek szándika mind csak azon vagyon,

Hazánkat hogy roncsa és puszticsa nagyon.

20. Nektek en azonban peldátok lehetek,

Kit maydan az sírban ti be rekesztetek,

Halainak fegyvere hogy hamar éltetek

Elmecsi s-vigezi, azert kiszüllyetek.

21. Csuda, mely hirtelen az árnyék elmulik,

Mihelyt az fi.nyes nap meghomályosodik,

Vitezek élte is ily hamar el mulik,

Mihelyt szerencsejek nekiek változik.

22. Sietseggel azert, mivel halálatok

Közelget naponkint utolso orátok,

Kiszen ötet, kirlek, vitezek, várjátok,

Ez az vigsö vale, mar Isten hozzátok.