Mi köze van Kinizsi Pálnak a cirkuszi bohócok bevonulásához?

Igen, tudom, meglehetősen fura kérdés. Pedig Kinizsi Pálnak – ha közvetett módon is – de meglehetősen sok köze van híres cirkuszi bevonuló zenéhez, amelynek dallamát szerintem az olvasók nagy része fel tudja idézni. Aki nem, annak egy kis segítség:

Ahhoz, hogy megkapjuk a választ, kissé északabbra kell vennünk az irányt, egyenesen Prágába. 1872. július 18-án ugyanis itt látta meg a napvilágot a híres zeneszerző, Julius Fučík (magyarosan Fucsik). Prága egyébként akkoriban az Osztrák-Magyar Monarchia része volt.

A cseh zeneszerzőt a zenetörténészek a polkák, indulók és toborzók királyának tartják, s meglehetősen nagy munkabírású volt, ugyanis több mint 400 műve maradt az utókorra.

Julius Fučík

Zenei karrierje 1891-ben kezdett felfelé ívelni, amikor a 49. osztrák-magyar ezredbe került katonazenészként. Érdekesség, hogy első szolgálati helye az ausztriai Krems volt, ahol 1477-ben Kinizsi Pál is harcolt Frigyes hadai ellen – természetesen sikerrel.

Fučík első jelentősebb művét 1899-ben készítette, amely nem volt más, mint a fent említett „cirkuszi induló”, amely a „Vjezd gladiátorů”, azaz a Gladiátorok bevonulása címet kapta. Ezt a kanadai zeneszerző, Louis-Phillipe Laurendeau áthangszerelte egy kisebb zenekarra 1910-ben, s a Dörgés és villámlás néven ez a mű vonult be a cirkusztörténelembe mint a bohócok bevonuló zenéje.

Fučík 1900 és 1910 között Budapesten szolgált, s nagyjából ekkor 1910-11 körül írta meg a Kinizsi-indulót. A művet, ahogy a neve is mutatja, Kinizsi Pálnak szentelte, s elnyerte a kritikusok tetszését, akik szerint az induló erőteljes, magával ragadó és egyedi. A Kinizsi-indulót a leginkább 1915-1945 között játszották, viszont fontos kiemelni, hogy még a kommunista diktatúra alatt sem merült feledésbe. Még 1950-ben, a Rákosi-éra alatt is többször játszották – egyszer például orosz népdalok társaságában.

A Kinizsi-induló kottája

A Kinizsi-induló megkomponálása idején, 1910-ben érte el Fučik karrierje a csúcspontját, amikor is a Monarchia egyik legjobb katonazenekarának, a 92. gyalogezrednek a karmestere lett Theresienstadtban

A cseh zeneszerző útja ezután Berlinbe vezetett, ahol a világháború miatt elszegényedett, egészségügyi állapota pedig folyamatosan romlott. Végül a Német Császárság fővárosában hunyt el 1916. szeptember 25-én, sírja pedig Prágában található.