1910. május 6-án Bakonytamásiban, a Tatay família hetedik gyermekeként látta meg a napvilágot Tatay Sándor író, a Kinizsi-kultusz egyik újraélesztője.

Tatay Sándor (1910-1991) - Köszönet a képért Stefler Mártonnak

A családi hagyománynak megfelelően evangélikus lelkészi pályára szánták az ifjú Sándort, azonban más utakra tért a fiatal. A gimnáziumot Tatán, Pápán és Szarvason végezte, érettségi után a soproni, majd pécsi egyetem padjait koptatta, s fiatalon bejárta („belődörögte”) Európa jelentősebb városait.

A háború vége felé, 1944 szeptemberében költözött a későbbi otthonát jelentő Badacsonyra, ahol rátalált a szerelem, a badacsonytördemici Rodostó turistaház gondnokának, Takács Máriának a személyében, s hamarosan megszületett gyermekük, Ágota.

Tatay Sándor írói-költői pályája az 1930-as években vált ismertté. A leghíresebb művei közé tartozik többek között A Simeon család sorozat, a Puskák és galambok és a Ház a sziklák alatt című novellája, mely utóbbiból készült, Makk Károly által rendezett film 1958-ban San Franciscóban Golden Gate-díjat nyert.

Kivonat Tatay Sándor születési anyakönyvi kivonatából

A számomra legmeghatározóbb könyve az éppen 70 éve megjelent Kinizsi Pál című ifjúsági regénye. A mű a mondák és legendák erős, eszes verhetetlen hősét, Mátyás kedvenc hadvezérét mutatja be. Kinizsi Pál személye már korábban foglalkoztatta Tatayt, egy évvel korábban már bábjátékként bemutatásra került a veretlen hadvezért bemutató regény elődje. A könyv óriási népszerűségre tett szert, már az 1955-ös könyvhéten elkapkodták, s a kritikusok is pozitív fogadtatásban részesítették.

A regény népszerűsége jól jött Nagyvázsonynak is, a törökverő hadvezér személye ugyanis közvetetten az egy évvel korábban a Kinizsi-várban megkezdett ásatásokra és újjáépítési munkálatokra irányította a figyelmet. A műnek köszönhetően az addig „takaréklángon” égő Kinizsi-kultusz újraéledt. Sok iskolában a harmadik osztályosok számára a Kinizsi-regény kötelező olvasmány lett, amely egy újabb löketet adott Nagyvázsonynak: a mai napig rengeteg osztálykirándulás úticélja Pál urunk hajdani fészke. Tatay Sándor regényének köszönhetően több tízezer (sőt, talán több százezer!) fiatal látogatott el Nagyvázsonyba, s így szinte minden korosztálynak vannak emlékei Kinizsi hajdani mezővárosáról.

A Kinizsi-regényből kitűnik még egy, Tatayt jellemző tulajdonság: a Bakony szeretete. A neves író, bár bejárta Európát, mégis a Bakony és Balaton-felvidék vidékén érezte otthon magát. Ez későbbi műveiből is kitűnik. Utolsó, még életében kiadott jelentős könyve, a Bakonyi krónika pont ezen vidéknek a szociográfiai és történeti leírását helyezte középpontjába.

Tatay Sándor 1991. december 2-án hunyt el, ünnepelt, többek között Kossuth-díjas és háromszoros József Attila-díjas íróként és költőként. Tatay Sándor bár elhunyt, de munkássága örökké él, mutatja ezt többek között az ezekben a napokban is Vázsonyba látogató több tucatnyi fiatal diák Kinizsi-kultusza.

//Terveim szerint hamarosan egy hosszabb cikkel jelentkezem Tatay Sándor életéről. A fotóért köszönettel tartozom Stefler Mártonnak, Tatay Sándor unokájának!//

A Kinizsi-vár a századelőn (Forrás: Németh Gábor: Adatok Nagy-Vázsony történetéből)