Szerző: dr. Kandikó Csanád 

A Nagyvázsony környékén élőknek talán nem kell bemutatni azon legendát, mely szerint Mencshely a nevét arról kapta, hogy itt bújtatták Kossuth-gyermekeit. Ha a monda így  nem is igaz (ti. a település nem erről kapta a nevét), az viszont ismert tény, hogy a forradalom és szabadságharc vezetőjének három gyereke egy ideig Vázsony környékének vendégszeretetét élvezte, akárcsak Csány László, a Szemere-kormány közmunka- és közlekedésügyi minisztere.

A jelen cikk az Arcanum adatbázisának felhasználásával készült.

Kossuth gyermekei menekülésük idején (Forrás: Arcanum)

1849 nyarán végzetes rohamra indult az labanc, s a császár által felkért orosz sereg. A két tűz közt őrlődő magyar had Pest-Buda felé vonult, majd július 12-én Szegedet tette meg székhelyéül. Ez idő tájt kaphatott fontos megbízást a halimbai származású Boros Sándor. Borost távoli rokoni szálak kötötték Kossuthoz, pontosabban annak feleségéhez. Kossuth feleségének, Meszlényi Teréziának édesanyja Kisfaludy Erzsébetként látta meg a napvilágot, s az ő testvére volt Kisfaludy Magdolna, aki nem más, mint Boros Sándor édesanyja. A rokoni szálakon kívül sokat nyomhatott a latba a megbízott politikai elköteleződése is, vagyis az, hogy Boros ekkoriban a Győr vármegyei nemzetőrség kapitánya és a vármegyei Honvédelmi Bizottmány tagja is volt. A – valószínűleg – szóbeli megbízatás célja nem volt más, mint a kormányzó-elnök három gyermekének, a hamarosan 8 éves Ferencnek, az 5 éves Vilmának és a 4 éves Lajosnak a megmenekítése volt.

Az akció a kormány menekülésével egyidejűleg, 1849 július közepén indulhatott. A Kossuth-gyermekekkel egy kisebb „stáb” is utazott, melynek tagja Boros mellett Karády Ignác, a gyermekek nevelője és egy Mari nevű szobalány is.  A Kossuthok nagy utazása a főváros környékéről, a pesti oldalon vette kezdetét, onnan a mai Dunaföldvár felé vették az irányt, ahol átkeltek a Dunán. Boros biztonságos helyet igyekezett keresni, s a választása ősei szülőföldjére, a Bakony lábánál elhelyezkedő Halimbára esett. A három Kossuth-leszármazott a Boros-házban rejtőzött el a legnagyobb titoktartás közepette.

 A halimbai Boros-ház a századelőn (Forrás: Arcanum)

A falubeliek nem tudhattak róluk semmit, s a gyerekek az utcára sem léphettek. Napjaikat a ház udvarában és annak pajtájában töltötték. Azért, hogy ne unatkozzanak, a Boros család egy zsellérének fiát, a 8 esztendős Szabó (Sipos) Vincét hozta a pajtába, s vele játszottak a kormányzó-elnök gyermekei. Szabó (Sipos) Vincéről egyébként Kossuth Ferenc még idős korában is jó szívvel emlékezett meg, míg Szabó (Sipos) egyik kedves emléke az volt, hogy Kossuth gyermekeivel labdáztak (sic!). Boros állandó készültségben volt, minden pillanatban készen állt arra, hogy szükség esetén azonnal menekítse a gyermekeket. A ház mellett folyamatosan egy felnyergelt ló állt, s éjszaka a Halimba melletti erdőségekbe és szőlőhegyekbe járt a győri nemzetőrkapitány, hogy ott tájékozódjon bizalmasaitól az aktuális helyzetről.

A Boros-ház pajtája, ahol a Kossuth-gyerekek Szabó (Sipos) Vincével játszottak (Forrás: Arcanum)

Hamar híre ment azonban Bécsbe, hogy a forradalom vezetőjének gyermekei merre bujdokolnak, s amikor már a közeli Devecsernél tartott a nyomozás, tovább kellett állnia a menekítő bizottságnak. Az út a Vázsony melletti Mencshelyre vezetett. A korabeli térképek alapján valószínűleg Halimbáról Öcsöt és Pulát érintve, Vázsonyon keresztül vezetett a Kossuth-testvérek útja Mencshelyre.

Mencshely ekkoriban egy kisebb település volt a Bakony lábától nem messze, a Balaton-felvidéken (ekkoriban Balatonmelléken). A helyiek szájhagyománya szerint Mencshely volt a mentsvára a Kossuth-gyermekek mellett Gizella királynének, ide helyezte ugyanis István király a Koppány elleni harcok idején.

A Kossuth-gyermekek menekülése a Bakonyban és a Balatonmellékén (ma Balaton-felvidék). A települések, ahol a gyermekek bujdostak piros körrel van kiemelve, alatta a tartózkodásuk időtartama látható. A vastag piros vonal Zala vármegye és Veszprém vármegye határát jelöli. (Térkép forrása: Mapire)

S miért Mencshelyre esett a választás? Egyrészt kedvező földrajzi helyzete volt a településnek: alig egy óra úttal könnyen elérhető a Bakony rengetegje, amelyben már ekkor is előszeretettel bujdostak a betyárok. A vármegyényi erdőséget a kor katonai-nyomozási viszonyai között nehéz volt átfésülni, elég a későbbi betyárhajszákra gondolni, ahol zsandárok százai is nehezen találtak meg betyárbandákat. [lásd a bakonyi pokol angyalait és a nagy vázsonyi betyárhajszát]

A mencshelyi evangélikus templom. A falu lelkésze, Blajsza János bújtatta a Kossuth-gyermekeket 

A település előnyös elhelyezkedése mellett szerepet játszott még Boros Sándor kapcsolati hálója is, akkoriban ugyanis Mencshelyen volt evangélikus Blajsza János, Boros soproni iskolatársa és barátja. A helyi hagyomány szerint a „kis Kossuthok” a lelkészlakban és a Isó Dániel honvéd Halom-hegyen lévő pincéjében rejtőzködtek. A később megjelenő visszaemlékezések és cikkek szerint Mencshelyen is a halimbai biztonsági intézkedések szerint jártak el, sőt, itt még a lelkész családja sem tudta, hogy kinek a gyermekeit is bújtatják. Egyes beszámolók szerint jót tett a piciknek a nyár végi bakonyi és balatoni levegő keveréke, s hamar kipihenték a menekülésük viszontagságait.

A bujdosásnak emléket állító tábla Mencshelyen (1994-es felirat szerepel rajta, de a források szerint 1995-ben leplezték le) 

Nem volt azonban sokáig maradásuk Mencshelyen sem. Hamarosan – egyesek szerint két hét után – újra menekülni kellett. A „menekítési bizottság” ekkor a Bakony rengetegjébe vetette magát, egyes források szerint a Nagyvázsonyt környékező részre.

A menekülők ekkor napokig a Bakonyban húzhatták meg magukat az ekkor már csípős, augusztus végi éjszakákban. Kossuth Ferenc visszaemlékezései szerint, mikor a Bakonyban tanyázó pásztorok vagy szegénylegények megtudták, kikkel is találkoztak, óriási máglyatüzet raktak, nem hagyták, hogy a kormányzó-elnök gyermekei megfázzanak.

A mencshelyi evangélikus templom melletti lelkészlak, ahol a kormányzó-elnök gyermekei tartózkodtak

A következő – s egyben utolsó állomás – a Lókúthoz tartozó Óbánya-puszta volt. A császáriak itt végül nyomára akadtak az ekkor Zámori Károly, Kossuth feleségének rokonának birtokán bujdosó csoportra, s augusztus 26-án a császári dragonyosok őrizetbe vették a Kossuth-gyermekeket. A Kossuth-gyermekeket innen Zircen majd Pannonhalmán (mások szerint Móron) át Pozsonyba vitték, ahol egészen 1850-ig fogva tartották őket. A Kossuth család végül 1850. június 18-án egyesülhetett a mai Törökországban található Kütahyában.

Mencshelyen sokáig nem is tudták, kit bujtattak a helyiek. A visszaemlékezések szerint aztán 1849-50 telén a zimankóban egy fiatalember érkezett meg a mencshelyi lelkészlakhoz, s egy levelet nyújtott át. A levélben ez állt

„Főtisztelendő Lelkész Úr!  Az anyai szív meleg hálájának és őszinte köszönetének érzésével intézem Önhöz ezen sorokat. Ön dicséretes önfeláldozással és szíves szeretettel adott házában egy időre otthont és menedéket két szeretett gyermekem számára. Míg én aggódó szívvel a hitvesi és anyai kebel súlyos megpróbáltatása közepette rettegéssel gondoltam tőlem elszakított gyermekeim sorsára, addig azok a gondviselő Isten oltalma s az Ön nemes és hazafias védelme alatt biztos helyen pihenhettek. Áldja meg Önt barátságos készségéért a jóságos Isten! Fogadja egy szerencsétlen fogoly anyának és gyermekeinek meleg kézszorítását és üdvözletét. Kossuth Lajosné sk.”

A levél kézbesítője nem volt más, mint Karády Ignác, Kossuth Lajos gyermekeinek nevelője, aki Boros mellett szervezte a menekülésüket, a levelet pedig a kormányzó-elnök felesége írta.

Kossuth Lajos és családja a családegyesítést követően (forrás: Wikipédia)

A legidősebb Kossuth-fivér, Ferenc 1894-ben visszatért hajdani bujdosásának környékére, 1894-ben ugyanis a Zala vármegyében található tapolcai választókerület képviselője lett. Ebben az időben bejárta a Balaton-felvidéket és a Balaton környékét: járt Balatonkenesén, Balatonfüreden, Veszprémben, Tapolcán, Köveskálon, Kővágóőrsön és Nyirádon is. Arra egyelőre nem találtam forrást, hogy visszatért-e Mencshelyre és Vázsony környékére. A korabeli utazásait elsősorban a Veszprém-Balatonfüred-Tapolca háromszögben tette, amelyhez a korabeli útviszonyokat ismerve nem kellett érintenie a Vázsonyi-medencét és a Kab-hegy térségét.

Tapolca a századelőn. 1895-től Kossuth Ferenc volt a tapolcai választókerület képviselője

Kossuth gyermekei tehát 1849 július végétől augusztus végéig bujdostak a Bakonyban, s ennek nagy részét Nagyvázsony környékén, Halimbán és Mencshelyen töltötték. Ez a két falu a mai napig nem felejtette el a Kossuth családot. Mencshely Kossuth Lajos halálát követően pár napon belül Kossuth utcára nevezte el a főutcáját, 1902-ben kilátót emeltek Kossuth Lajos születésének centenáriumára, majd 1995. március 15-én felavatják a Kossuth-gyermekek bujdosásának emlékére készített emléktáblát a hajdani lelkész-lakon. Halimba hasonló táblát avatott a Kossuth-leszármazók bujdosásának emlékére.

A szabadságharcból Vázsony és környéke, a Bakony és a Balaton-felvidék népen nem csak honvédei és nemzetőrei által, hanem a falusiak bujdosásban nyújtott őszinte segítsége által is kivette a részét - még akkor is, ha nem tudták, kit bujtatnak - , s nekik is köszönhető, hogy bő két hónapig nem akadtak Kossuth gyermekeinek nyomára a Habsburg-pártiak.

 Isó Dániel sírja, mögötte közvetlenül bal oldalon pedig Blajsza János mencshelyi evangélikus lelkész síremléke látható. Ezen két személynél szálltak meg a Kossuth gyermekek Mencshelyen.