Pátkai Ádám Sándor a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum régésze, emellett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Ádám korábban Erasmus+ ösztöndíjjal tanult az Egyesült Királyságban (Cardiff University - School of History, Archaeology and Religion), emellett több nemzetközi projekt résztvevője és szervezőjeként is közreműködött. Kiválóan ismeri Nagyvázsonyt és történelmét, 2018-ban vezetője volt Kinizsi-vár feltárásának. 2022 óta a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum tudományos titkárként is tevékenykedik 2022-ben a Laczkó Dezső Múzeum régészeként ő vezette a Szent István-templom környezetében folytatott ásatást, melynek célja többek között Kinizsi Pál és Horváth Márk maradványainak megtalálása volt.

A jelen interjúban Ádám pályafutását kívánom közelebbről bemutatni a nagyérdeműnek.

• Egy kis háttér. Hogyan kerül egy mihályházi fiú a Nagyvázsonnyal szomszédos Szentgálra?

Veszprém megyében, Pápán születtem és a városhoz közeli Mihályházán nőttem fel. Középiskolai tanulmányaimat a Pápai Református Gimnáziumban végeztem, majd onnan Piliscsabára kerültem a Pázmányra. A BA- és az MA-képzés is a régészetről szólt, s az egyetem elvégzése után szinte egyből munkalehetőséghez jutottam Veszprémben. Az ideköltözést követően 2019-ben nősültem meg, s ezután, ahogy lenni szokott, lázas háznézésbe kezdtünk feleségemmel, Ágival. 2020-ban költöztünk Szentgálra, s 2022-ben megszületett kislányunk, Johanna.

• Mióta érdekel a történelem? Mikor határoztad el, hogy régész leszel?

Valójában mindig is nagyon szerettem a történelmet, valószínűleg ez onnan jön, hogy lelkészcsaládban nőttem fel, édesapám a mihályházi református lelkész, aki szintén foglalkozott anno a gyülekezet történetével, a templommal. Egy idő után én is bekapcsolódtam e munkába és mondhatjuk, hogy a település és a gyülekezet történetével én kezdtem el „hivatalosan” foglalkozni. A gimnáziumi történelem tanáraim rendkívül meghatározó szerepet játszottak a történelemhez mint tantárgyhoz, a kutatáshoz mint életformához való hozzáállásomban. A középiskola végén eldöntöttem, hogy régész akarok lenni – bár akkor igazán még fogalmam sem volt, mit is jelent ez – de már több 10 éve foglalkozok, így vagy úgy régészettel. Jelenleg hatodik éve dolgozok Veszprémben.

• Mi a számodra legkedvesebb terület?

Fiatal koromból megmaradt a templomok iránti szeretet és középkori templomépítészettel kezdtem el foglalkozni az egyetemen. Majd ebből nőtt ki a doktori témám is, mely ötvözi a régi családi gyökereimet az egyetem tanult tudással. Ugyanis a téma a reformáció hatásai a középkori templomépítészetre, vagyis arra vagyok kíváncsi, hogy miként és főleg miért alakul át a középkori templomépítészet a kora újkorban, illetve hogyan alakult át Magyarországon a vidéki egyházi építészet a protestantizmus elterjedésével. Megjegyzem, soha nem elégedtem meg azzal, hogy „a reformációt követően lemeszelték a templomokban a freskókat…” messze nem ennyiről szól ez az egész. De emellett igazából nagyon kedvelem a tájrégészet és a történeti földrajz adta lehetőségeket is.

• Te vezetted a vázsonyi Kinizsi-vár legutóbbi feltárását. Hogyan ért a megtisztelő felkérés? Milyen érdekességekkel szolgált a várbéli feltárás?

Egészen hamar találkoztam a valósággal az egyetemi pad elhagyása után. Ma már nem áll meg az a dolog, hogy egy-egy munkahely „kihalásos” úton válna elérhetővé. Sőt, rettenetesen nagy a fluktuáció mindenhol. Én, mikor Veszprémbe kerültem, az elődöm Nagy Szabolcs Balázs, éppen távozóban volt az ELTE régész tanszékére, így az ő folyó munkáit vettem át. Már a célegyenesben tudtam meg, hogy a nagyvázsonyi vár is igy rám fog várni 2018-tól. Tehát mondhatni, rettenetesen nagy feladatnak tűnt így elsőre, persze kaptam segítséget, mivel Péterváry Tamás volt mellettem a feltáráson. Azt mondhatom minden szempontból érdekes volt az a négy hónap, ami a feltárásról szólt. Ez volt az első önálló ásatásom, persze, hogy izgalmas volt, menet közben volt egy vakbél-műtétem is, de sikerült hamar felépülni és folytatni az ásatás vezetését – ekkor Tamás vezette a munkálatokat. A palotaszárny teljes területének feltárása és a falszoros részleges feltárása történt meg ekkor, több ezer lelet került elő. Érdekesek a kályhacsempe töredékek, melyek például szerepet játszottak a felújítás során elkészült kályharekonstrukcióban is.

• Milyen távlati célkitűzéseid vannak a Szent István-templom sírkertjében folytatott ásatásokkal?

A Szent István templom és környezete, csakúgy, mint Nagyvázsony nagyon sok érdekességgel, illetve lehetőséggel szolgál Veszprém megye, de az egész ország középkorát tekintve. Nem kell kiemelni Kinizsi és Horváth Márk maradványainak feltárását, illetve az ebben rejlő szenzációt. Mellettük a temető gazdagsága jól mutatja egy korabeli mezőváros képét, melynek megismerése önmagában érdekfeszítő, de templom környezete ott rejti a falu késő középkori,  esetleg Árpád-kori előzményeit, melyek anyagi kultúra, népi építészeti, lakáskultúra tekintetében szintén rendkívül fontos adatokkal szolgálhatnak. Nagyvázsony területe, bár jól ismert és kutatott helyszínekkel van tele, mégis nagyon sok újdonságot adhat, melyekről remélhetőleg hamarosan mind szakmai, mind ismeretterjesztő fórumokon be tudunk majd számolni.

A vár és a Szent István templom kutatása mellett volt szerencsém már a tálodi kolostorhoz kapcsolódóan is felszíni és roncsolásmentes kutatásokat végezni többedmagammal, illetve a múzeumhoz kapcsolható gyűjteményi munkából kifolyólag a vázsonyi pálos kolostor leleteit és a kolostor történetét ismertettem a Magyar Nemzeti Múzeum nagyszabású Pálos kiállítása kapcsán a kiállítás katalóguskötetében. Tehát mondhatom, hogy nagyon sok szállal kötődöm már Nagyvázsonyhoz.