Kinizsi a magyar történelem egyik legismertebb szereplője. A malomban „gályázó” bivalyerős fiú „tündérmeséjét” szinte minden fiatal ismeri, ha másból nem, akkor Tatay Sándor regényéből. Szinte végtelen azon mondák sora, amely a vázsonykői uraság csodás erejéről, éles józan paraszti eszéről szólnak. A mondák mögött viszont rengeteg titok rejlik még Mátyás kedvenc hadvezérével kapcsolatban, ezek közül az egyik legfontosabb a Kinizsi-sír kérdése.

Jelen cikk az Arcanum adatbázisának felhasználásával, valamint levéltári kutatások alapján készült.

Kinizsi Pál egy XVIII. századi idealizált portrén

Kinizsi Pál 1494. november 24-én – más források szerint 29-én – hunyta le örökre a szemét a mai Szendrő városa melletti táborban. A veretlen hadvezér porhüvelyét ezen év november végén/december elején a vázsonykői uradalmába hozták, s ott temették el.

A temetésről mindezidáig semmilyen információnk nem volt. Egyedül Darnay Kálmán idealizált leírása maradt ránk, amelyben egy világraszóló, díszes ceremónia tárul elő. A Darnay által írottakban azonban nem csak a regényes stílus miatt kell kételkedni, annak történeti értéke is meglehetősen kérdéses. A temetésen Darnay által megjelenített „résztvevők” egy része még nem is élt Kinizsi korában: például a gyászmisét celebráló „veszprémi püspök” (spoiler: nem volt az) Ghymesi Forgách Ferenc, csak 36 évvel Kinizsi halála után születik, s nem is veszprémi, hanem váradi püspökként érte el pályája csúcsát. A veszprémi püspök ekkor egyébként ifj. Vitéz János volt, akivel Kinizsinek még életében meggyűlt a baja, beengedte ugyanis Habsburg Miksa seregeit Veszprém várába.

Úgy tűnt tehát, hogy semmilyen hiteles forrással nem rendelkezünk Kinizsi temetéséről. Egészen mostanáig, ugyanis Kinizsi Pál és Magyar Balázs kiváló monográfusa, Aigner Jenő a legfrissebb, 2022 januárjában megjelenő, Magyar Benignáról szóló hiánypótló kötetében egy mindezidáig ismeretlen forrást mutat be. Szapolyai István örökös szepesi ispán Himffy Imrének, a visegrádi vár várnagyának írt levelében ugyanis Kinizsihez méltatlan temetésről tudósít, amelyet az özvegy Benigna nagy sietséggel szervezett meg, s arra nem hívta meg az ország főurait és Kinizsi társait. Benigna lelkiismerete később megszólalhatott, mert a temetést követően gyönyörű vörösmárvány szarkofágot kapott a törökverő, amely a későközépkori síremlékek egyik legkiválóbb darabja.

Kinizsi Pál tumbájának makettje (Forrás: Kinizsi-vár)

A veretlen hadvezérnek azonban nem adatott meg az örök békesség. Az első csapást az 1552-es kolostorrobbantás mérte Kinizsi tombájára. A helyi főurak által felrobbantott pálos kolostor súlyos károkat okozott a két uraság síremlékében is.

A legnagyobb csapás 1708-ban következett. Ekkor kincskeresők dúlták fel a sírját, maradványait szétdobálták, elvitték pallosát és sodronyingét. A Kinizsi-maradványok sorsa ekkor válik igazán érdekessé. A sírrablást követően ugyanis Kinizsi (és Horváth Márk) csontjait a Zichy család uradalmi ügyintézője összegyűjttette és – egyes források szerint – koporsóban a Szent István-templom melletti temetőben eltemettette. A Kinizsi sírjában található pallost és sodronyinget is elkobozták, s azok a Zichyek vázsonyi kastélyába kerültek.

Fontos kiemelni, hogy a források még a sírrablás időpontjában is ellentmondanak egymásnak. Három korszak merül fel ezzel kapcsolatban: az említett 1708-as, továbbá 1768, valamint 1794 környéke. A vita végére hamar lezárható: Bél Mátyás ugyanis az 1730-as évek első felében Vázsonyban járt, s megemlíti, hogy Kinizsi pallosa és páncélingje a Zichy család kastélyában volt ekkoriban. Ez azt jelenti, hogy a sírrablás valószínűleg 1708-ban, de minden bizonnyal 1730 előtt történt.

Érdekes, hogy az 1768-as feljegyzés is ezt erősítheti. Ez a Nemzeti Múzeum jegyzékéből ered, ahol a Kinizsi-relikviák elkobzásának időpontjaként 1768-at jelölték meg, mivel az volt a kard és a sodronying címkéjére írva. A jegyzék íróját minden bizonnyal a Kinizsi-mellékletek felirata zavarhatta össze, s az odaírt 0-át olvashatta véletlenül 6-osnak.

Kinizsi Pál sodronyinge és pallosa a 19. század végén. A kincsek a Nemzeti Múzeumban tekinthetők meg. (Forrás: Hagyomány és Múltidéző)

Vázsony leghíresebb urának a maradványai tehát a veszprémi út mellett, a Szent István-templom temetőjében lettek eltemetve. A mezőváros fejlődésének köszönhetően azonban ezt a temetőt 1801-ben felszámolták. Ha volt is Kinizsinek (és Horváth Márknak) fejfája, az ebben az időszakban tűnt el nyomtalanul. Ezzel egyidejűleg „eltűnt” Kinizsiék eredeti, a pálos kolostorban található sírgödre is.

A törökverő sírját és maradványait a 18-19. század folyamán – tudományos célzattal – nem igen kutatták. A fordulópont 1903-ban érkezett el, amikor dr. Szendrei János, a Magyar Régészeti Társulat titkára Vázsonyba kívánt jönni, hogy felkutassa Kinizsi sírját. A kutatási tervekről pár mondatban beszámoltak a korabeli napilapok is, azonban az ásatás esetleges eredményéről már nincsenek jelentések.

1927-ben Németh Gábor nagyvázsonyi plébános és helytörténész végzett ásatásokat a Szent Mihály-kolostor romjai között, de csak pár sírkődarabra bukkant.

Németh Gábor nagyvázsonyi plébános és helytörténész portréja (Forrás: Veszprémi Főegyházmegyei Levéltár)

A Kinizsi-sírkutatás eddigi utolsó, leglényegesebb mozzanata 1959-ben érkezett el. Ekkor az Éri István vezette régészcsapat az egész kolostor területén ásatásokat végzett. A kutatás végén sikerült megtalálni és meghatározni a két vázsonyi hős, Kinizsi Pál és Horváth Márk sírját. A sírhelyeket már bolygatott állapotban találták, s az ásatások leírása szerint a sírrablást követően többen újból feltúrhatták azokat.

Ahogy az a fentiekből látszik, a Kinizsi-sírkutatásoknak eddig egyetlen célja volt: megtalálni Kinizsi Pál eredeti sírhelyét. A második, talán fontosabb terület azonban a feledés homályába veszett: Kinizsiék maradványait ugyanis eddig senki sem kutatta. 1960 telén ugyan végeztek ástatásokat a Szent István-templomban és annak környékén, azonban ennek céljai között nem szerepelt a holttestek megtalálása.

Éri István régész, a Kinizsi-várban, Szent Mihály-kolostornál és Szent István-templomnál végzett ásatások vezetője. (Forrás: Helyismeret)

Az utókor tehát még mindig adósa a törökverő hadvezérnek: nem indított kutatást a maradványai megtalálására. Kinizsi és Horváth tehát már három évszázada a Szent István-templom temetőjének egy jeltelen sírjában alussza bolygatott álmát. Úgy gondolom, hogy a két hős legalább annyit megérdemelne, hogy ásatás induljon maradványaik fellelésére. S ha a kutatás sikeres lenne, mindketten megérdemelnék, hogy végakaratuknak megfelelően, a Szent Mihály-kolostor mára már romos falai között találják meg az örök nyugalmat.

Ennek érdekében Győrffy-Villám Zsombor és Pátkai Ádám régészek, valamint a jelen cikk írójának közreműködésével kutatás indult. A tervek szerint a jövőben feltárás indulhat Kinizsi Pál és Horváth Márk maradványainak fellelése iránt, s három évszázad után végre pont kerülhet az egyik legizgalmasabb régészeti rejtély végére.

Kinizsi Pál és utódja, Horváth Márk az árpádkori Szent István-templom egykori temetőjében, jeltelen sírban nyugszanak

Szerző: Dr. Kandikó Csanád