Pátkai Ádám Sándor a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum régésze, emellett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Történelemtudományi Doktori Iskolájának PhD-hallgatója. Ádám korábban Erasmus+ ösztöndíjjal tanult az Egyesült Királyságban (Cardiff University - School of History, Archaeology and Religion), emellett több nemzetközi projekt résztvevője és szervezőjeként is közreműködött. Kiválóan ismeri Nagyvázsonyt és történelmét, 2018-ban vezetője volt Kinizsi-vár feltárásának. 2022 óta a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum tudományos titkárként is tevékenykedik 2022-ben a Laczkó Dezső Múzeum régészeként ő vezette a Szent István-templom környezetében folytatott ásatást, melynek célja többek között Kinizsi Pál és Horváth Márk maradványainak megtalálása volt.

A jelen interjúban Ádám pályafutását kívánom közelebbről bemutatni a nagyérdeműnek.

• Egy kis háttér. Hogyan kerül egy mihályházi fiú a Nagyvázsonnyal szomszédos Szentgálra?

Veszprém megyében, Pápán születtem és a városhoz közeli Mihályházán nőttem fel. Középiskolai tanulmányaimat a Pápai Református Gimnáziumban végeztem, majd onnan Piliscsabára kerültem a Pázmányra. A BA- és az MA-képzés is a régészetről szólt, s az egyetem elvégzése után szinte egyből munkalehetőséghez jutottam Veszprémben. Az ideköltözést követően 2019-ben nősültem meg, s ezután, ahogy lenni szokott, lázas háznézésbe kezdtünk feleségemmel, Ágival. 2020-ban költöztünk Szentgálra, s 2022-ben megszületett kislányunk, Johanna.

• Mióta érdekel a történelem? Mikor határoztad el, hogy régész leszel?

Valójában mindig is nagyon szerettem a történelmet, valószínűleg ez onnan jön, hogy lelkészcsaládban nőttem fel, édesapám a mihályházi református lelkész, aki szintén foglalkozott anno a gyülekezet történetével, a templommal. Egy idő után én is bekapcsolódtam e munkába és mondhatjuk, hogy a település és a gyülekezet történetével én kezdtem el „hivatalosan” foglalkozni. A gimnáziumi történelem tanáraim rendkívül meghatározó szerepet játszottak a történelemhez mint tantárgyhoz, a kutatáshoz mint életformához való hozzáállásomban. A középiskola végén eldöntöttem, hogy régész akarok lenni – bár akkor igazán még fogalmam sem volt, mit is jelent ez – de már több 10 éve foglalkozok, így vagy úgy régészettel. Jelenleg hatodik éve dolgozok Veszprémben.

• Mi a számodra legkedvesebb terület?

Fiatal koromból megmaradt a templomok iránti szeretet és középkori templomépítészettel kezdtem el foglalkozni az egyetemen. Majd ebből nőtt ki a doktori témám is, mely ötvözi a régi családi gyökereimet az egyetem tanult tudással. Ugyanis a téma a reformáció hatásai a középkori templomépítészetre, vagyis arra vagyok kíváncsi, hogy miként és főleg miért alakul át a középkori templomépítészet a kora újkorban, illetve hogyan alakult át Magyarországon a vidéki egyházi építészet a protestantizmus elterjedésével. Megjegyzem, soha nem elégedtem meg azzal, hogy „a reformációt követően lemeszelték a templomokban a freskókat…” messze nem ennyiről szól ez az egész. De emellett igazából nagyon kedvelem a tájrégészet és a történeti földrajz adta lehetőségeket is.

• Te vezetted a vázsonyi Kinizsi-vár legutóbbi feltárását. Hogyan ért a megtisztelő felkérés? Milyen érdekességekkel szolgált a várbéli feltárás?

Egészen hamar találkoztam a valósággal az egyetemi pad elhagyása után. Ma már nem áll meg az a dolog, hogy egy-egy munkahely „kihalásos” úton válna elérhetővé. Sőt, rettenetesen nagy a fluktuáció mindenhol. Én, mikor Veszprémbe kerültem, az elődöm Nagy Szabolcs Balázs, éppen távozóban volt az ELTE régész tanszékére, így az ő folyó munkáit vettem át. Már a célegyenesben tudtam meg, hogy a nagyvázsonyi vár is igy rám fog várni 2018-tól. Tehát mondhatni, rettenetesen nagy feladatnak tűnt így elsőre, persze kaptam segítséget, mivel Péterváry Tamás volt mellettem a feltáráson. Azt mondhatom minden szempontból érdekes volt az a négy hónap, ami a feltárásról szólt. Ez volt az első önálló ásatásom, persze, hogy izgalmas volt, menet közben volt egy vakbél-műtétem is, de sikerült hamar felépülni és folytatni az ásatás vezetését – ekkor Tamás vezette a munkálatokat. A palotaszárny teljes területének feltárása és a falszoros részleges feltárása történt meg ekkor, több ezer lelet került elő. Érdekesek a kályhacsempe töredékek, melyek például szerepet játszottak a felújítás során elkészült kályharekonstrukcióban is.

• Milyen távlati célkitűzéseid vannak a Szent István-templom sírkertjében folytatott ásatásokkal?

A Szent István templom és környezete, csakúgy, mint Nagyvázsony nagyon sok érdekességgel, illetve lehetőséggel szolgál Veszprém megye, de az egész ország középkorát tekintve. Nem kell kiemelni Kinizsi és Horváth Márk maradványainak feltárását, illetve az ebben rejlő szenzációt. Mellettük a temető gazdagsága jól mutatja egy korabeli mezőváros képét, melynek megismerése önmagában érdekfeszítő, de templom környezete ott rejti a falu késő középkori,  esetleg Árpád-kori előzményeit, melyek anyagi kultúra, népi építészeti, lakáskultúra tekintetében szintén rendkívül fontos adatokkal szolgálhatnak. Nagyvázsony területe, bár jól ismert és kutatott helyszínekkel van tele, mégis nagyon sok újdonságot adhat, melyekről remélhetőleg hamarosan mind szakmai, mind ismeretterjesztő fórumokon be tudunk majd számolni.

A vár és a Szent István templom kutatása mellett volt szerencsém már a tálodi kolostorhoz kapcsolódóan is felszíni és roncsolásmentes kutatásokat végezni többedmagammal, illetve a múzeumhoz kapcsolható gyűjteményi munkából kifolyólag a vázsonyi pálos kolostor leleteit és a kolostor történetét ismertettem a Magyar Nemzeti Múzeum nagyszabású Pálos kiállítása kapcsán a kiállítás katalóguskötetében. Tehát mondhatom, hogy nagyon sok szállal kötődöm már Nagyvázsonyhoz.    

A történelmi Magyarország területéről 23, a mai Magyarországról pedig 8 meteoritot tartunk nyilván, s ebből egy pont Nagyvázsonyra „esett”. Vagy mégsem? Ennek próbálok utánajárni!

Tűzgömb Nagyvázsony felett Karisztl Péter fotóján, akinek ezúton is köszönöm, hogy illusztrációként használhattam a fotóit a cikkhez.

Jelen cikk nem jöhetett volna létre Kereszty Zsolt kutatásai és a cikk megírása során nyújtott szakmai segítsége nélkül, amelyet ezúton is köszönök! Akit bővebben érdekelnek a meteoritok és Kereszty Zsolt munkássága, annak az alábbi két oldalt ajánlom: www.crbobs.hu, www.meteoritok.org

A jelen cikk az Arcanum adatbázisának felhasználásával is készült.

Meteorid, meteor, meteorit – egy kis gyorstalpaló

Meteor vagy meteorit? A köznyelv – köztük jelen sorok írója is – sokszor összekeveri. A szakirodalom szerint a meteorit egy világűrből származó természetes objektum, amely egy nagyobb égitest (jelen esetben a Föld) légkörébe való behatoláskor és az ezt követő becsapódáskor nem semmisül meg, azaz eljut a földfelszínig. Amíg az űrben mozog, addig az 1 méter alatti testeket meteoridnak nevezik, a légkörbe érve meteor, s a már említett becsapódáskor kapja meg a világűrbéli ásványokra jellemző „-it”-végződést.

Fontos kiemelni, hogy a meteoritokat mindig a megtalálás helyéről nevezik el – ez általában a becsapódáshoz eső legközelebbi települést jelenti, de lehet egy földrajzi hely is, például hegy vagy domb.

A meteoritokat anyaguk szerint három csoportra bonthatjuk: vas-, kő-vas és kőmeteoritokra. Megtalálási eloszlások tekintetében 4,5%-ot képviselnek a vasmeteoritok, 1%-ot a kő-vas meteoritok, a túlnyomó többség, 94,5 % pedig a kőmeteoritoké. Ennek hamarosan jelentősége lesz!

A Nagy-Vázsony meteorit egy darabja a bécsi Természettudományi Múzeumban (Forrás: Kereszty Zsolt: A Kaposfüred és Nagy-Vázsony vasmeteoritok története)

A nagy vázsonyi meteorhullás

1890.január 17-én délután 5 óra körül égi tünemény kápráztatta el a Déli-Bakony és Balaton-felvidék határán fekvő települést. Napnyugta után 22 perccel Kinizsi hajdani mezővárosa felett egy, a földről hold nagyságúnak látszó, délnyugati – talán a pálos kolostor és Pula, esetleg Vigántpetend – irányba tartó, ragyogó sárga jelenséget figyeltek meg, amely cukorsüveghez vagy egy nagy tölcsérhez hasonlított. Ebben a szélesebb időszakban a Magyar Királyság több helyéről jelentettek meteorhullást: január 4-én Lippán, 17-én pedig Abbáziában.

Történetünk nagyjából ekkor veszi kezdetét. Vázsony környékén járt ugyanis ekkor Koralovszky János, egy munkát kereső bányász. Ki tudja, talán az Úrkút-Halimba-Ajka háromszögben kívánt elhelyezkedni. Munka helyett viszont egy sokkal érdekesebb dologra lelt: egy kukoricaföld melletti vizenyős részen megtalált ugyanis egy 2 kg tömegű vasmeteoritot. Koralovszky megörült a kivételes „leletnek”, s azt elkezdte mutogatni a Vázsony környéki kocsmákban – némi anyagi ellenszolgáltatásért cserében.

Az 1751-es hrasinai meteorithullás rajza (Forrás: Wikipédia)

Hogy pontosan hol találtatott meg a meteorit, arról nem szól a fáma. a meteoritokat nyilvántartó "MetBull" (Meteoritical Bulletin Database) még egy koordinátát is megad a Nagy-Vázsony meteorithoz. A hely azonban csak részben felel meg a leírásoknak.

A MetBull adabázisa szerint nagyjából ide hullott a Nagy-Vázsony meteorit. A pontos helyszín nagyjából a nap irányában, a szemközti, forrás fölött lévő fától balra található. A helyszín valószínűleg csak egy általános koordináta Nagyvázsony településről, s nem a találás helyét jelöli.

A helyszín a Városi-domb alján található, nem messze a híres négy méter magasra tervezett Kinizsi-szobor talpazatától. A hely valóban vizenyős, forrásokkal teli, korábban a marhákat itatták itt. Az, hogy kukoricaföld is lett volna itt, nem találtam forrásokat. A Zichy családnak kertje volt nem messze a helyszíntől, de ott a századelőn a helyiek szerint virágok és gyümölcsök teremtek, kukorica valószínűleg nem. A kukoricaföld már csak azért is gyanús, mivel egy domboldalról van szó, amelynek első egyenesebb részén az országút halad végig. Fontos még megjegyezni, hogy a vázsonyi meteorhullásnak és meteortalálásnak mindezidáig nem találtam nyomát a vázsonyi és vigántpetendi helytörténeti forrásokban, azokról a kortárs, meteorhullás után 5 évvel érkező Németh Gábor plébános sem tudósít – ő pedig minden jelentősebb eseményét bemutatta a falunak. Meg kell jegyezni, hogy a vázsonyiak és Vázsony környékén lakók sem igen hallottak a meteorhullásról. Ez már csak azért is gyanús, mert Kereszty Zsolt elmondása szerint egy ilyen meteorhullás rendkívül nagy fénnyel és zajhatással jár. Egy ilyen esemény, főleg a téli nyugalom közepette minden bizonnyal felkeltette volna a vázsonyiak és környékbeliek figyelmét, s talán a mai napig emlegetnék. Ehelyett csupán pár újságcikk emlékezik meg a vázsonyi égi tüneményről. Nem tartom ugyanakkor kizártnak, hogy előkerül egy meteorhullásra és meteortalálásra vonatkozó forrás.

A meteorit tehát megtaláltatott, s híre eljuthatott Hornig Károly veszprémi püspökhöz is, aki nagy ásványgyűjtő hírében állt. Hornig megörült a „vázsonyi meteoritnak”, s egy feltételezés szerint megvásárolhatta azt.

A sztori ezután válik csak igazán érdekessé, melyet Kereszty Zsolt munkáinak összefoglalása útján röviden ismertetek.

A Városi-domb 1924-ben. A MetBullban megjelölt koordináta helyétől pár tíz méterről készült a fotó. A fotó a Zichy család gyűjteményének része, köszönet érte dr. Zichy Mihálynak és Zichy Pálnak!

Kaposfüredtől Nagyvázsonyig – nem engedtünk ’48-ból?

Bő három évtizeddel vázsonyi meteorit megtalálása előtt, 1857-ben Kabán leltek egy meteoritot, melynek története kalandosnak mondható. Az űrbéli objektumot ugyanis be kellett volna szolgáltatni a bécsi Császári Gyűjteménybe, a „rebellis” magyaroknak ez viszont az eszük ágában sem volt. Eljátszották, hogy a kabai meteorit elveszett, így végül nem került „labanc kézbe” a magyar kincs – melynek darabjai a mai napig fellelhetők a múzeumokban.

Kereszty 2016-os – saját bevallása szerint azóta már meghaladott cikkében – hasonló történetet vázol fel a Nagy-Vázsony meteorittal kapcsolatban is. A vázsonyi „kincs” ugyanis hivatalosan a mai napig a bécsi Természettudományi Múzeumban található, azaz valahogy osztrák kézbe került. Annyit tudunk a korabeli leírásokból, hogy a meteoritot Mayer von Günthof tehetős, bécsi textilgyáros adományozta a múzeumnak, de hogy mikor és hogyan, na, erről nem szól a fáma.

Fontos megjegyezni, hogy ez idő tájt Vázsonyt a bécsi Ringen belül már elismert Todescók utódai, a Liebenek bírták. A Todescók egyik első jelentősebb üzlete pont a textiliparban csúcsosodott ki. Lehet, hogy Günthof ismerte a vázsonyi uraságokat, s nem lehetetlen az sem, hogy Günthof a vázsonyi birtokosokon keresztül szerezte meg a meteorit darabját. A Todescóktól nem állt messze a vázsonyi kincsek Bécsbe vitele – elég a római kori leletek Vázsonyból történő eltűnésére gondolni.

Egy ideig a titok nyitjának tűnt egy korábbi – bizonyíték hiányában meghaladott – feltételezés. 1995-ben ugyanis Kaposfüreden Török Marcell plébános meteorhullást látott, később pedig egy vasmeteoritot talált, s a találás helyszínén később kápolnát emelt.

A történet szakember számára, már elsőre meglehetősen hihetetlen volt, számos ellentmondást tartalmazott, Kereszty kiemeli, hogy teljesen hihetetlen, hogy egy meteorhullást követően valaki szinte azonnal megtalálja a több tíz kilométer magasban látott objektumot, s a találás körülményei (ti. izzó meteorittest) is elütnek az eddigi meteortalálások tapasztalataitól.

A kaposfüredi meteorit  (Forrás: Kereszty Zsolt: A Kaposfüred és Nagy-Vázsony vasmeteoritok története)

2016-ban végül úgy tűnt, kiderült a kaposfüredi meteorit titka. Ekkor Marcell atya elmesélte, hogy a meteoritot korábban papi felszentelésére ajándékba kapta egy barátjától, akihez előszőr Veszprémből, majd Szegedről jutott a meteorit a második világháború legvégén. Kereszty Zsolt eközben összehasonlította a Bécsben található meteorit mintáit több más meteoritéval, s rájött, hogy a Vázsonyban talált meteorit kémiai összetétele hibahatáron belüli egyezőséget mutat egy Mexikóban talált, a 19. század végén meglehetősen gyakori és népszerű meteorittal, a Tolucával.

Hogy akkor mi is történhetett? Igyekszem pár mondatban elmagyarázni Kereszty Zsolt korábbi elméletét. A 2016-os elmélet szerint az ásványgyűjtő Hornig már korábban is rendelkezett egy, a korban meglehetősen elterjedt, s könnyen hozzáférhető Toluca-példánnyal. Amikor kopogtattak, hogy a Császári Gyűjteménybe akarják vinni a Nagy-Vázsonyt, Hornig nem a vázsonyi vasmeteoritot, hanem a Tolucát adta oda, így cselezve ki a sógorokat.

A Nagy-Vázsony ezt követően a háború végjátékáig Veszprémben maradhatott, ahonnan végül kalandos úton ismét sikerült kimenekíteni. Ezt a kimenekített meteoritot szerezte meg később Török Marcell atya. A kaposfüredi meteorit tehát nem más, mint a trükkösen megmentett Nagy-Vázsony! Kereszty kiemeli, hogy a fentiek csupán a feltételezései, bizonyítékok hiányában biztosat nem tudni a meteorittalálásról. Az viszont szerinte bizonyosan kijelenthető, hogy Kaposfüreden ott és akkor nem volt meteorhullás.

Hornig Károly (Forrás: Wikipédia)

Létezik-e a Nagy-Vázsony?

Szenzációs sztori! Vagy mégsem? Nemrég sikerült elérnem a téma legkiválóbb kutatóját és szakértőjét, Kereszty Zsoltot, akit az alábbiakban kérdeztem a Nagy-Vázsony sorsáról.

2016-ban jelent meg cikke a Nagy-Vázsony meteorit sorsával kapcsolatban. A cikkek egy mozivásznakra illő történetben mutatják be a meteorit sorsát. Hogy állnak most a legújabb kutatások? Valóban egy Toluca-darab található Bécsben Nagy-Vázsony elnevezés alatt?

Kereszty Zsolt: Ahhoz, hogy bebizonyosodjon, hogy Toluca-darabot takar a Nagy-Vázsony elnevezés egy költséges izotópos vizsgálatra van szükség, e nélkül nem lehet tudományos szempontból bizonyosat mondani. Egyébiránt nagyon örülök, hogy rajtam kívül más kutató is felkarolta ezt az érdekes témát.

A kutatásai alapján lehetséges, hogy Nagyvázsonyban valóban találtak meteoritot? Mekkora az esélye annak, hogy egy meteorhullást követően közvetlenül meg is lelik a „csoda tárgyát”?

Kereszty Zsolt: Lehetséges, igen, bár olyan esetről nincs tudomásunk, hogy valaki látta a hullást okozó tűzgömböt és utána „csak úgy véletlenül” ráakadt szinte azonnal a hullott példányokra. Kissé kalandos, „népmesei” nagyot mondó motívumot érzek itt… A megtalálás valószínűsége nem zéró, viszont ehhez szakszerű, számításokon alapuló sok résztvevős terepi, kereső expedíció szükséges. Olyanról természetesen tudunk, hogy látták a tűzgömböt és azért találták meg a robbanás után pár perccel a meteoritokat, mert a szerencsés véletlennek köszönhetően az éppen egy házba vagy valamilyen tárgyba csapódott, a szakirodalom ezeket a meteoritokat „hammer fall”, suta magyar fordítás szerint „károkozó” meteoritoknak nevezi.

Kutatásai mai állása szerint létezik-e nagyvázsonyi meteorit?

Kereszty Zsolt: Szakmai véleményem szerint, 1890-ben lehetett Vázsonyban meteorit hullás, de hogy nem annak a közvetlen darabjait találta meg Koralovszky és nem azt szolgáltatták be Bécsbe, az igen valószínű. Hogy ha valóban volt hullás, a kérdés már csak az, hogy hol van annak valódi mintája? Érdemes lenne a Veszprémi Érsekségen vagy a környékbeli történeti forrásokban tovább kutakodni

Az, hogy létezik egy Nagyvázsonyról elnevezett meteorit, nem vitás. Az, hogy 1890. január 17-én meteorhullást láttak Nagyvázsonyban, szintén nem vitás. Az már inkább, hogy landolt-e aznap meteorit Nagyvázsony környékén már annál inkább. Hogy a Bécsben és Londonban található meteoritot Nagyvázsonyban találták-e, az is.

Mi lehet a háttérben? Rászedték a bécsieket? Üzleti indokokból találták ki a nagy vázsonyi meteorittalálást, hogy aztán így adják el az arra fogékonyaknak, a sztoritól pedig ma sem tudunk szabadulni? Nem tudjuk. De remélhetőleg, valamikor fény kerül az igazságra.

Tűzgömb Nemesleányfalu és Nagyvázsony fölött (Forrás: Karisztl Péter)

Hihetetlen, de valóban volt olyan történelmi pillanat, amikor Nagyvázsony földjén történt koronázás – nem is olyan régen, 1916-ban!

IV. Károly a koronázási dombon (Forrás: Pinterest)

Ha koronázás, akkor mindenkinek a koronázó városok (például Fehérvár, Pozsony, Buda, Sopron) jutnak eszébe, adódik hát a kérdés, mi köze van egy Bakony és Balaton-felvidék határán fekvő, fénykorában is „csupán” mezővárosi rangig jutó településnek a koronázáshoz.

A titok nyitját a koronázási dombban kell keresni. A koronázási domb (régies nevén királydomb) a koronázó városban a Magyar Királyság vármegyéinek és törvényhatósági városainak földjéből emelt mesterséges domb, amelyre a király a koronázást követően koronázási díszben fellovagolt, s Szent István kardjával a négy égtáj felé „napvágást” tett. Ezen suhintás a király kötelezettségét jelezte, tudniillik az uralkodó köteles volt megvédeni országát a külső támadásoktól.

A kardvágás a 15. század közepére vezethető vissza, de előképei már a Szentírásban és a pogány korban is megtalálhatók.

A koronázási domb a Szent György téren (Forrás: Fortepan)

Az utolsó két koronázás (1867 és 1916) során a kortársak részletesen leírták a koronázási domb összetételét. Ferenc József koronázása „kissé” botrányosra sikerült – már ami a koronázási dombot illeti. A ’48-ból nem engedő vármegyék egy része nem is küldött földet a dombra, vagy ha küldött, abban nem volt hála. A Vázsonyt is magában foglaló Veszprém vármegye például egyszerű termőfölddel emelte a pomát, a legszimbolikusabbat viszont Arad vármegye húzta: a világosi várból vett földdel járult hozzá a ceremóniához.

A következő, s egyben utolsó magyar koronázásra 1916. december 30-án került sor. Ferenc József halála után a korábban trónra esélytelennek tartott, későbbi IV. Károly örökölte a trónt. A háborús helyzetben megszervezett koronázás ünnepélyes volt, ám a hadi helyzetre tekintettel nem ért fel a korábbiak pompájával. A ceremónia fénypontját itt is a király koronázási dombra történő felvágtatása adta.

Épül a koronázási domb (Forrás: Fortepan)

A budai Szent György téren emelt koronázási dombot Kós Károly tervezte, s abba – Ferenc József koronázásával ellentétben – az egész Magyar Királyság „beszállt” egy láda, azaz 5 kiló földdel. Veszprém vármegye is kijelölte a szimbolikusnak és fontosnak ítélt helyeket, ahonnan földet küldött a koronázásra, s ezek közül az egyik Nagyvázsony volt, azon belül is a Kinizsi-vár földje. (Egyébként az utolsó magyar király valószínűleg járt Nagyvázsonyban és Vigántpetenden - átutazóban.)

Kinizsi Pál személye a korban újra reneszánszát élte, köszönhetően a feléledő nemzeti öntudatnak, amelyből kivette a részét Nagyvázsony is, mikor országos gyűjtést indított a történelmi Magyarország egyik legjelentősebb vidéki szobrának megalkotására – amelyen ki más, mint maga Kinizsi Pál szerepelt volna. Kinizsi – és az őt „felfedező” Mátyás király – személye volt tehát az, ami miatt vázsonyi föld is került a koronázó dombba.

A nagyvázsonyi Kinizsi-vár a 20. század elején

Nagyvázsony meglehetősen illusztris társaságba került. Veszprém vármegyéből a Vázsonnyal szomszédos Szentgál, Csatár, a veszprémi vár, Szentkirályszabadja, Várpalota, Berhida, Zirc és az akkor még ide tartozó Enying küldött földet. Országos szinten többek között Huszt, Eger, Nyitra, Trencsén, Zólyom, Szatmárnémeti, Nagybecskerek járult hozzá a koronázódombhoz.

Az elkészült dombra a ceremóniának megfelelően aztán fellovagolt IV. Károly, ám a domb tetejére érve a fején megbillent a Szent Korona, melyet a korban a balszerencse előjelének vettek. Sajnos nem alaptalanul, alig 4 év múlva ugyanis olyan tervek is születtek, melyek Vázsonyt határátkelővé tették volna. De ez már egy másik történet.

Kinizsi Pál 1494. november 24-én (más források szerint 29-én) hunyta le örökre a szemét a Száva mellett lévő Szent Kelemen városában. A kutatók huzamosabb ideig úgy gondolták, hogy rendkívül díszes végtisztesség adatott meg a veretlen hadvezérnek, Aigner Jenő legújabb kutatásai ezt azonban megcáfolni látszanak. Akit bővebben érdekel Kinizsi halála és maradványainak holléte, azt várjuk a 2022. december 17-i előadáson, amely részletei ide kattintva érhetők el.

Németh Gábor, nagyvázsonyi helytörténész rajza Kinizsi Pál temetéséről a vázsonyi historia domusban

Hogy hogyan nézett ki egy középkori temetés, azt kiválóan ábrázolja Hunyadi Mátyás bécsi és fehérvári temetési menete. Feldíszített városok, zsákmányolt lobogók felvonultatása és díszes ravatal járt egyik legjelentősebb királyunknak. Sokan fel is teszik a kérdést, miért ne járt volna hasonló Mátyás kedvenc hadvezérének?

Darnay Kálmán igen díszes és megható temetést képzel el Kinizsinek, ami írói fantázia szüleménye: szereplőinek egy része ugyanis nem lehetett jelen a törökverő temetésén, már csak azért sem, mert meg sem született ekkoriban. Szegedi László Megy a sírkő vándorútra c. kiváló művében hitelesen adja vissza a középkori temetéseket, s valószínűleg sok elem vissza is köszönt a néhai vázsonykői uraság utolsó útján is.

Kinizsi Pál tumbájának makettje (Forrás: Kinizsi-vár)

Aigner Jenő egy eddig még nem vizsgált forrást dolgoz fel legújabb, Magyar Benignáról szóló művében, mely nem más, mint Szapolyai István, örökös szepesi ispán és nádor levele vitézlő Himffy Imrének, a visegrádi vár várnagyának. Az 1494. december 10-én (a szeplőtelen fogantatás ünnepe utáni szerdán) Trencsénben kelt levélben Szapolyai szemtanúként írja le Kinizsi Pál temetését. A levélben megjegyzi a nádor, hogy „Pál ispán úr temetése olyan rendetlenül zajlott”. Két dolgot emel ki ezzel kapcsolatban Szapolyai: egyrészt általánosságban kiemeli, hogy Benigna elhanyagolta Kinizsi temetését, s azt nem a legnagyobb tisztességgel rendezték meg; másrészt sajnálatát fejezi ki, hogy Himffy nem tudott részt venni a temetésen. Előbbi egy általános megjegyzés, nem lehet tudni, hogy pontosan mit jelöl, talál a pompa és ünnepélyesség nem érte el a Kinizsihez méltó szintet. Utóbbi konkrét megjegyzés, s valószínűsíthető belőle, hogy Benigna elmulasztotta meghívni a korabeli vezetőréteg egy részét, s úgymond „megúszásra” játszott, ahogy Aigner Jenő is kiemeli. Úgy tűnik tehát, hogy Benigna nem egy Kinizsihez méltó temetést szervezett. Hogy ennek mi az oka? Talán a kedvezőtlen téli időjárás, a gyász, esetleg a megromlott kapcsolat – ez már valószínűleg sohasem derül ki. Fontos ugyanakkor kiemelni, hogy Benigna nem volt teljesen hálátlan, ugyanis korának egyik legszebb, s ma is részlegesen fennmaradt sírkövét kapta a vázsonyi „fekete özvegy” első férje.

A vázsonykői pálos kolostor romjainak legkorábbi, ismert ábrázolása

A levél kelte és Kinizsi Pál halála nagyjából meghatározza a temetés időpontját is. Kinizsi november 24-én vagy 29-én hunyt el, Szapolyai pedig december 10-én már Trencsénben volt. A két időpont között 11/16 nap különbség van.

A Szendrő-Nagyvázsony út gyalog, napjainkban. Nagyjából ekkora távot kellett megtenni 1494 november/decemberében is a Kinizsit "hazaszállítóknak"

Szendrő és Vázsonykő között nagyjából 415-430 km a távolság, Vázsonyból Trencsénbe pedig nagyjából 250 km-es távot kell megtennie gyalog az utazónak. A korabeli viszonyok között egy gyalogos napi 25-40 km-t, egy szekérrel közlekedő pedig 30-45 km távolságot tudott megtenni,  egy siető lovas pedig akár 50-60 km-t is.

Nagyvázsony és Trencsén közötti legrövidebb gyalogutak.  Nagyjából ezt az utat tehette meg Szapolyai István is, miután részt vett a törökverő temetésén.

Kinizsi holttestét minden bizonnyal szekérrel hozták haza. Az útviszonyok ismeretlenek, de a középkor időjárását ismerve valószínűleg zord téli utazása lehetett a korabeli temetkezési vállalkozóknak. Ha a legoptimistább becslésből indulunk ki, akkor legalább 10 nap kellett ahhoz, hogy Szendrőből Vázsonyba érjenek. A Trencsén-Vázsony útvonalat Szapolyai valószínűleg gyorsabban, lóháton tette meg, s ez nagyjából 4 napjába telhetett.

A két adatot összeolvasva az tűnik valószínűnek, hogy Kinizsi temetésére valamikor december elején, talán december 4-6. környékén kerülhetett sor.

A korabeli útvonalak, s az utazások hossza még egy dologra világíthat rá: Kinizsi halálának valós időpontjára. Ugyanis míg a november 29-i elhalálozás esetén 11 nap telik el Szapolyai leveléig, addig a november 24-i levél már 16 napot jelent. A korabeli útviszonyokból, időjárási helyzetből kiindulva igencsak valószínűtlen, hogy Kinizsi holttestét november 29-ét követően december 10-ét napokkal megelőzően el tudták volna hozni Vázsonykőre.

Ezek alapján úgy vélem, hogy Kinizsi Pál halálának tényleges időpontja nagy valószínűséggel a többség által eddig is valószínűbbnek tartott november 24-i időpont.

Kinizsi hazahozatalával kapcsolatban pedig ki kell emelni, hogy a Szendrő-Vázsony útvonalat a korabeli utazási tempóhoz képest rendkívül gyorsan sikerült megtenni – talán Benignának emiatt nem volt kellő ideje a temetés megtervezésére.

A vázsonykői pálos kolostor romjai. Kinizsi temetése idején hasonlóan havas időjárás lehetett.

Kinizsi Pál személyét szinte az egész Kárpát-medence ismeri, kisiskolástól aggastyánig. Míg a törökverő életét évszázadok óta kutatják, addig felesége, a reneszánsz úrnő Magyar Benigna személye a magyar történelem egyik méltánytalanul keveset kutatott személyisége. Ez azonban mára megváltozott: Kinizsi Pál kiváló monográfusa, Aigner Jenő ugyanis a kutatók közül elsőként, 2022 decemberében megjelenő könyvében feltárta, ki is volt „Kinizsi fekete özvegye”. Akit bővebben érdekel a "fekete özvegy" első férjének, Kinizsi Pálnak a halála és maradványainak holléte, azt várjuk a 2022. december 17-i előadáson, amely részletei ide kattintva érhetők el.

Fontos magyar nyelvemlékünk, a Festetich-kódex egy lapja, alul a Kinizsi-címerrel. A kódex hajdanán Benigna imádságos könyve volt (A kép forrása: Wikipédia)

Zenggről a zárdába?

Magyar Benigna életének első éveiről szinte semmit sem tudni. Születési ideje a múlt homályába vész, azt csak későbbi forrásokból visszaszámolva lehet hozzávetőlegesen megadni. A kutatók meglehetősen széles skálán lövik be a vázsonykői úrnő születési idejét. A „legidősebb Benignát” Németh Gábor, vázsonyi plébános és helytörténész prezentálja: szerinte Kinizsi és Benigna esküvője 1472-ben tartatott. A középkori szokásjog értelmében a lányok hatéves koruktól jegyben járhattak, tizenkét évesen pedig házasodhattak. A két adat egymásra vetítésével így megállapítható, hogy Németh szerint 1460 körül kellett születnie Benignának. A "Benigna-matematika" nagy szórással dolgozik: vannak, akik szintén az 1460-as éveket jelölik meg Benigna születési évének, míg mások az 1470-es évek második felét tartják valószínűnek.

Aigner Jenőnek azonban okleveles források alapján sikerül behatárolnia Benigna születési évét. Egy 1482-es feljegyzés Kinizsit és Benignát mint házasokat említi. Mivel tudvalévő, hogy Benigna igen fiatalon házasodott, talán pont tizenkét éves korában, ezért valószínűleg 1470 körül, Kinizsi vázsonyi megjelenése előtt nem sokkal látta meg a napvilágot.

A születési hely megállapítása szintén nehézkes. Apja, Magyar Balázs 1470-72 között – azaz Benigna születésének idején – horvát bán volt. A horvátországi vonalat erősíti a kortárs horvát költő, Hanibal Lucić Robinja, azaz Rabnő című műve is, melyben a főszerepek egyikét kapó Benignát Zengg szülöttjének említi. Aigner Jenő szerint bár a mű nem tudományos jellegű, ugyanakkor nem lehetetlen, hogy „Kinizsi Pálné” horvát területen látta meg a napvilágot. Meg kell ugyanakkor jegyezni, hogy a Magyar család a Felvidékről származott, ott rendelkezett birtokokkal, így az sem kizárt, hogy a Felvidéken, esetleg Magyar Balázs valamely más szolgálati helye közelében látta meg a napvilágot a reneszánsz úrnő.

A zenggi Nehaj-vár (A kép forrása)

Benigna családjáról már több információval rendelkezünk: tudni lehet, hogy édesapja Magyar Balázs, Mátyás kiváló hadvezére. Édesanyja személye ugyanakkor nem ismert, valószínűleg Magyar Balázs második feleségétől született, s volt legalább két féltestvére is ismert: László és Borbála.

Hogy hogyan cseperedett fel Kinizsi későbbi felesége, arra csak következtetni lehet. Későbbi vázsonyi jelenléte bizonyítja, hogy messze átlag feletti műveltséggel rendelkező nő volt, így Aigner szerint alapos okkal feltehető, hogy valamely zárdában szívta magába a tudást.

Magyar Balázs, Magyar Benigna édesapja, Kinizsi apósa és egyben mostohaapja

Kinizsi Pálné Magyar Benigna, avagy az első házasság

Kinizsi Pál és Magyar Benigna már régóta ismerhették egymást. Magyar Balázs, Benigna apja volt Kinizsi édesanyjának, Borbálának a férje. Magyar Balázs az addig mostohafiú Kinizsit később törvényesen is fiává fogadta.

Benigna valószínűleg Magyar Balázs második házasságában fogant. Kinizsi és Magyar Balázs sokat tartózkodtak együtt, s mivel a család és vagyon is összekötötte őket, ezért az ekkor már „rocksztár” magasságokban lévő vázsonyi úr és Benigna már régóta ismerhették egymást.

A forrásokból tudjuk, hogy 1482-ben már a menyegző is megtörtént. Pátkai Ádám Sándor régész szerint lehetséges, hogy a vázsonykői hadvezér esküvőjére időzítette a templomfelújítást. S valóban: nem kizárt, hogy a lagzi 1481-ben történt meg, abban az évben, mikor Kinizsi Pál felújíttatta a vázsonykői Szent István-templomot. A templom 1481-es felújításának egy emléke a Szent István-templom kórusához vezető lépcső mellett lévő vésett kő is, mely az 1481-es évszámot örökíti em. Jelen sorok írója szerint a nagy lagzi egyik lehetséges helyszíne ezért pont Vázsony lehetett: a Vezsenyiek hajdani vára talán kis mértékben már korszerűsítésre került, a mezőváros határában épült a pálosok kolostora, s talán pont a közelgő esküvő miatt történt meg a harmadik jelentős, mai napig kézzelfogható vázsonykői beruházás, a plébániatemplom felújítása is.

A nagyvázsonyi Szent István-templom, amelynek sírkertjében nyugszanak Kinizsi Pál és Horváth Márk maradványai is. Lehetséges, hogy ezen templom volt a Kinizsi-Magyar menyegző helyszíne.

Az esküvő idején Kinizsi 50, Benigna nagyjából 12 éves lehetett. A házasságnak valószínűleg nem szerelmi, hanem vagyoni indokai voltak: egyben kellett tartani a roppant Kinizsi-Magyar vagyont.

Benigna ettől fogva valószínűleg egyre többet tartózkodott Vázsonykőn, a mezőváros legnagyobb örömére. A reneszánsz műveltségű Benigna kezei alatt korszerűsödött tovább Kinizsi vára. Aigner Jenő ugyanis kiemeli, hogy a középkorban a férfiak hadakozása idején a hátországot a nők vezették, s valószínűleg nem volt ez máshogy Vázsonyban sem. Ez azt jelenti, hogy amit ma Kinizsi-várnak ismerünk, annak késő középkori „enteriőr dizájnja” Benigna ízlését dicséri. A várbéli ásatások sakkfigurákat is a felszínre hoztak, s Aigner szerint nem kizárt, hogy azokat valamikor a reneszánsz úrnő is használta a hideg vázsonyi téli estéken.

Kinizsi halála előtt, 1493 körül készülhetett Benigna imádságos könyve is, melyet ma Festetich-kódexként ismer a nyelvtudomány. A pergamenre íródott nyelvemlék a vázsonykői pálosok műhelyében készült, s abban egy ízben az úrnő az ekkor már gutaütéstől sújtott férje felépüléséért fohászkodik.

A veretlen hadvezér 1494. november 24-én (más források szerint 29-én) örökre lehunyta szemét. Ez év decemberében Benigna szervezte meg temetését, azonban a források szerint nem Kinizsihez illő módon, arra ugyanis nem hívták meg Kinizsi hadvezértársainak egy részét.

A vázsonykői pálos kolostor, melynek szentélyében nyugodott Benigna két férje is, Kinizsi Pál és Horváth Márk is. A szentélyben egy harmadik sírhelynek is lett volna hely, egyesek szerint az a hely pont Benignáé lett volna.

Horváth Márkné – hozományvadász vagy igaz szerelem?

Benigna a gyászév letelte előtt azonnal megházasodott, 1495-ben már Horváth Márk feleségeként látjuk viszont. Hogy hogyan ismerték meg egymást a „fiatalok”, azt nem tudni. Horváth valószínűleg nagyjából egykorú lehetett Benignával, anyagi helyzetük viszont nem volt egyenrangú. Kinizsi halálakor az ország 16. legvagyonosabb személyének számított, örököse pedig Benigna volt.

Horváth királyi kamarás volt, amely személy akkoriban még ténylegesen ellátta az uralkodó öltöztetését. A dalmáciai uzdolyáról és kamicsácról származó vázsonykői úr tovább lépkedett a ranglétrán: 1505-ben budai várkapitány, majd a rákosi országgyűlésen is részt vesz, végül 1506-ban horvát bán lesz. Aigner Jenő szerint sokat nyomott a latba felesége vagyona, mely segítette ura útját egyengetni.

Horváth Márk 1508  körül lelte halálát, tisztázatlan körülmények között. Egyesek szerint Zágrábban lovasbaleset áldozata volt, mások szerint udvari intrikák áldozata lett, de vannak olyanok is, akik Benigna kezét látják a halálában. Aigner Jenő fontos felfedezéseket tett Horváth halálával kapcsolatosan is: megtalálta ugyanis Frangepán Ferenc, kalocsai érsek és egri püspök 1543-ból származó végrendeletét, amelyben az egyházi méltóság végrendelkezik a Horváth Márk által, annak halála idején rábízott kupákról és 400 forintról. Ez azt jelenti, hogy Benigna második férje a balesetet követően még eszméleténél volt, s csak órákkal, napokkal, esetleg hetekkel később hunyt el. Hogy pontosan mi történt Horváth Márkkal, az ma nem állapítható meg – addig legalábbis biztosan nem, amíg meg nem találtatnak maradványai.

Horváth Márk sírköve Rómer Flóris ábrázolásán

„Tar Geczőné”, avagy a fekete özvegy

A kétszeres özvegy második férje után sem sokat gyászolt. 1509-ben újraházasodott. Könnyű elsőre elítélni Benignát, fontos azonban megjegyezni, hogy egy nőnek ekkora vagyont egyedül kezelnie és megvédenie nem volt egyszerű. A vagyon védelme érdekében (is) kerülhetett sor tehát a gyors menyegzőkre.

A harmadik – s egyben utolsó – frigy azonban nem volt boldog. A férj Kereky Gergely, Vázsonyból vagy annak vidékéről származó kisnemes volt. Már Kinizsi és Horváth sem vetette meg a hatalmaskodásokat, de Kereky szintet lépett. A kopasz fejéről csak Tarnak, s jelleméről Geczőnek csúfolt Kereky rendszeresen hatalmaskodott, rabolt, nőket erőszakolt, s még az okirathamisítást sem vetette meg. Valószínűleg mintaférj sem volt, s az sem kizárt, hogy a családon belüli erőszaktól sem rettent vissza. Kereky a leírások szerint egy igazi középkori nehézfiú volt.

Vázsonykő vára a 16-17. század folyamán

Aigner Jenő szerint Kereky Gergelyné Magyar Benigna a Kerekyvel kötött házassága idején fordult a mélyebb vallásosság felé. Ezt a fordulatot igazolhatja az 1513-ban készült, szintén nyelvemlék Czech-kódex is, amelyet a vázsonykői pálosok úrnőjüknek, Magyar Benignának, a hajdani Kinizsi Pál özvegyének készítettek. Érdekes, hogy Benigna férje ekkor már 3-4 esztendeje minden bizonnyal Kereky volt, a pálosok mégsem említik meg a környéken annyira megvetett uraságot. 1518-ban úgy tűnt, hogy megmentik a házasságukat, ugyanis Benigna és Kereky Rómába zarándokoltak. Egy évre rá azonban sötét fellegek gyülekeztek Vázsony felett.

Benigna 1519 környékén ugyanis megölette Kerekyt. Az egyik vázsonyi monda szerint Benigna a várbéli katonákat felbérelte, hogy itassák le Kerekyt, majd a tántorgó uraságot vigyék a vártoronyba, s onnan dobják ki. Egy másik helyi legenda szerint Kerekyt már korábban megölték, s holttestét dobták le a toronyból. A Kab-hegy lábánál terjedő legendákban egy közös van: az, hogy Kereky holtteste a várárokban végzi – abban a várárokban, mely a korszak szemetesgödre is volt. A várárokba hulló Kereky sok mindent elmond a korabeli elbeszélők „Tar Geczőhöz” fűződő viszonyáról.

A Czech-kódex első oldala (A kép forrása: Wikipédia)

Kereky halálával és Benigna elítélésével kapcsolatban Aigner Jenő jelentős forrásokra lelt. Művében bemutatja és tanulmányozza Benigna bírájának, Sárközy Albertnek a feljegyzéseit, melyekből rendkívül sok új információ derül ki a férjgyilkosságról.

Sárközy leírása szerint Kereky Gergely Benigna Kapusy Egyed nevű katonájával távozott a várból lóháton, s vadászni kívántak. A vadászatból azonban csak Kapusy tért vissza, Kereky testét a pálosok találták meg később. Hogy pontosan hol találták meg Kerekyt a pálosok, azt nem tudni, az sem kizárt, hogy a várat kissé elhagyva, a pálos kolostor közelében ölte meg Kapusy a Déli-Bakony nehézfiúját.

A gyilkosság azonban kitudódott, s "büntetőeljárás" indult Benignával szemben. A per során meglehetősen bátran, s ugyanakkor arrogánsan viselkedő úrnőt fő- és jószágvesztésre ítélték, azonban II. Lajos megkegyelmezett neki, apja, Magyar Balázs és hajdani férje, Kinizsi Pál érdemeire tekintettel.

Benigna utolsó említése Aigner Jenő kutatásai szerint 1525-ből származik, s nem sokkal később örökre lehunyhatta szemét Magyar Balázs leghíresebb gyermeke. Hogy hol érte a halál Benignát, nem tudni. Aigner kiemeli, hogy nem lehet véletlen, hogy Benigna imakönyveit Felvidékeb találták meg, s egyes források szerint Zsolnalitván töltötte utolsó éveit a vázsonyi úrnő. Ezzel párhuzamosan azonban Vázsonykőt sem hagyhatta el véglegesen, ugyanis utolsó írásbeli említése éppen Vázsonnyal kapcsolatos.

Zsolnalitva vára (A kép forrása: MANDA)

S hogy ki is volt az a Magyar Benigna? Egy reneszánsz úrnő, akinek jellemén meglátszott, hogy keménykötésű katonabárók között nőtt fel, de hatott rá a budai királyi udvar reneszánsz miliője is, amellyel a Magyar Királyság egyik kis kulturális központjává tette Vázsonyt.

Akit bővebben érdekel Magyar Benigna élete, az olvassa el Aigner Jenő Reneszánsz úrnő vagy Vázsonykő fekete özvegye c. művét, melyből rengeteg újdonság kiderül Magyar Benignáról, Kinizsi Pálról és a reneszánsz Magyar Királyságról!

„Ezzel a rettentő emberrel a fél világot sírkertté változtathatod, ő a halál zsoldosa” – írta Újlaki Lőrinc herceg Mátyás királynak Kinizsi Pálról a kenyérmezei csata után. Az 1479. október 13-i csata hőse valóban Kinizsi Pál volt. Az ekkor már vázsonyi hadvezér jött, látott, s győzött, a korabeli beszámolók szerint szinte egy emberként verve meg a török sereget. Mi a kenyérmezei csata jelentősége? A cikkből kiderül!

Kiss Bálint: Kenyérmezei csata (Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)

Baljós árnyak

Az 1456-as nándorfehérvári diadal után – amelyből valószínűleg már Kinizsi Pál is kivette a részét – viszonylagos nyugalom honolt a déli végeken. A török nagyszabású, szultán vezette hadjárattal csak hét évtizeddel később próbálkozott, a kisebb összetűzések azonban állandóan napirenden voltak.

Az oszmánok betöréseik során előszeretettel alkalmazták az aszabokat, azaz irregulásris könnyűfegyverzetű gyalogosokat

A Balkánt folyamatosan bekebelező Oszmán Birodalommal szemben Mátyás Magyarországa védekezésre rendezkedett be, s kisebb betörésekkel próbálta gyengíteni a világ egyik legerősebb hadseregével rendelkező államot. Az ottománok ugyanezen taktikát alkalmazták, s előszeretettel törtek be a Magyar Királyság területére. A két hadsereg próbálkozásai puhatolózások is voltak: olyan volt ez, mint mikor két bokszoló a meccs elején felméri a másik erejét, s e szerint kívánja alakítani a hátralévő menetek taktikáját.

Az 1470-es évek végén az oszmánok figyelme Itália felé fordult, de nem feledkeztek meg a Magyar Királyságról sem. 1479 év tavaszától fogva szervezkedésbe is kezdett a török a Balkánon. A szultánnak jó oka volt Magyarországra törni: egyrészt meg szerette volna szilárdítani havasalföldi befolyását, másrészt meg kívánta bosszulni Szabács 1476-os elvesztését. A hírt Mátyás is megkapta, s nem késlekedett, így 1479 júliusában már Temesvár környékén gyülekeztek a magyar hadak, várva a török betörést.

A török portyák másik előszeretettel alkalmazott egységét alkották az akindzsik, akik irreguláris könnyűlovas katonaként szolgáltak

Por és hamu – megindul az oszmán henger

A magyar hírszerzés nem tévedett: az oszmán hadak 1479. október 9-én a Magyar Királyság területére törtek. A török sereg javát martalóchadak, aszabok és akindzsik tették ki, s velük tartott több ezer havasalföldi vlach is. A  betörő sereg élén az a Haszán bég-oglu Isza bég állt, aki a korabeli források szerint a birodalom második legfontosabb embere, a szultán tanácsosa volt. Mellette a török végváriak legjelentősebb vezetői vezették a hadjáratot: Mihal-ogluk, Ali és Iszkender, valamint Báli bég. Az, hogy a határvidék melletti legjelentősebb hadvezérek vezették a török sereget, sokat elárul arról, hogy a szultán mennyire komolyan vette a kései - értsd: tél közeli - hadjáratot.

A török sereg létszámáról megoszlanak a források. A magyar és európai történetíróknál 35.000-től egészen 100.000 fő is szóba kerül; ez azonban valószínűleg költői túlzás, s a csata jelentőségét kívánták ezekkel kihangsúlyozni. A mai kutatók szerint az oszmán sereg 15-20.000 főt tehetett ki, de vannak olyanok is, akik szerint ennél is kevesebb hódító-fosztogató érkezett Dél-Erdélybe. Bár a török sereg főleg aszabokból és akindzsikből állt, azokat a törökök katonai elitje vezette, s egyesek szerint még ágyúkkal is el voltak látva, ami jelentős harcértéket feltételez. Nem egy barátságos meccsre felkészülő török had érkezett tehát a déli végekre.

A Szendrőnél gyülekező oszmánok október 9-én, szombaton lépték át a Magyar Királyság határát a Lator forrásvidékénél, majd a kelneki vár közelében lévő úton törtek Királyföldre. Amerre jártak, pusztulást hoztak: falvak és mezővárosok tucatjait gyújtották fel, rabolták ki, s rengeteg foglyot ejtettek: elsősorban gyerekeket és nőket. A legnagyobb csapást Szászsebes szenvedte el, s a török hadak még Gyulafehérváron túlra is eljutottak.

A török hadsereg útja kenyérmezőig mai térképen

A magyar sereg sem maradt azonban tétlen: Báthori elrendelte a környékbeli falvak és városok kiürítését, a lakosok a környező hegyek erdeibe menekültek, az utakat pedig átvágták, s a magyar katonák távolból követték a török hadmozdulatot. Kinizsi és Báthori ideig nem támadta meg a ottománt, a tapasztalat ugyanis az volt, hogy a sok rablás után a fosztogató had lassul, s harcértéke csökken. Négy napi rablást követően az oszmánok a kenyérmezei síkon táboroztak le, amikor rájuk talált a magyar sereg.

A „halál zsoldosa” lecsap

1479. október 13-án, Szent Kálmán napján tehát farkasszemet nézett egymással a magyar és török sereg. Az oszmánok – mint korábban szó volt róla – nagyjából 15-20.000 fős serege állt szemben a magyarok valamivel kisebb hadával. A pontos létszám nem ismert, de tudható, hogy Erdély és a déli végek egyesült serege együttesen sem érhette el a 15-20.000 főt. Az szinte bizonyos, hogy a törökök létszámfölényben voltak: van, akik szerint a magyarok 10-12.000 fővel vonultak fel, mások 3-6.000 fős magyar sereget tartanak valószínűnek. Fontos kiemelni, hogy a Magyar Királyság hadereje összeurópai sereg benyomását keltette; a magyarországi nemzetiségek mellett (szászok, szerbek, erdélyi vlach) részt vettek a csatában litvánok, csehek és lengyelek is.

Kenyérmező látképe a 19. században

A csata pontos menetére két elmélet is született, melynek középpontjában a Kinizsi által vezetett had áll. Ez a seregtest vívta ki a diadalt. A hadtörténészek egy része Bonfini erősen kiszínezett történetéből úgy vélte, hogy Kinizsi Pál az akadémiai 5 percet eléggé elhúzta, s csak több órás késéssel érkezett a Báthori által ekkor már megkezdett csatába. Ezt egyes történészek több okból is elvetik: egyrészt nem valószínű, hogy egy hosszas felvonulás után ütőképes lett volna Kinizsi csapata, másrészt a magyar hadvezetés minden bizonnyal hatékonyan tudott egymással kommunikálni, s így biztos információkkal rendelkeztek a seregek helyzetéről, azt pedig egyik hadvezér sem kockáztathatta meg, hogy ne a legerősebb felállásban szálljanak szembe a törökkel. A csatában résztvevő Újlaki Lőrinc herceg szerint Kinizsi később érkezett a csatába, s az ő lovas rohama döntötte el a csata sorsát. Ez Aigner Jenő, Kinizsi Pál kiváló monográfusa szerint úgy lehetséges, hogy a magyar csapatok folyamatos kapcsolatban álltak egymással, de nem voltak egymás közelében. A csata megkezdése után valószínűleg egy lovas futár vezethette el Kinizsit a csata helyszínére. Vannak, akik szerint Kinizsi késése csupán hadicsel volt, ő végig szemmel kísérte a csatát, s csak a döntő pillanatban kívánt beavatkozni, kihasználva a meglepetés erejét. 

A másik – például egy szász szemtanú által alátámasztott, a Szakály-Fodor szerzőpáros által is támogatott – elmélet szerint a veretlen hadvezér már kezdetektől fogva a csatatéren volt.

Kenyérmező egy 17. század végi térképen. A csata a térkép aján megjelölt helyen zajlott. A térkép elkészítésének idején még állhatott a Báthori által emeltetett kápolna

A szász katona visszaemlékezései szerint a kenyérmezei sík feletti erdőkben rejtőztek el a magyar hadak, majd úgy vonultak fel a Maros melletti síkságra. A két sereg órákig nézte egymást, amikor egy török harcos kilovagolt, majd provokálni kezdte a magyar csapatkapitányokat: Kinizsi, majd Báthori felé köpött. Ekkor azonban egy szász harcos lecsapott rá, majd egy kis bajvívás után diadalittasan emelte magasba a török levágott fejét, ami nagy önbizalommal töltötte el a magyar sereget.

A magyarok hármas rendben álltak fel: a centrum Báthorié volt, jobbján Kinizsi, balján Vuk Brankovics és az alá beosztott Jaksics Demeter és szász csapatok álltak. Báthori Isza béggel vette fel a küzdelmet, Kinizsinek pedig a hírhedt Ali jutott, míg a magyar-szász-szerb vegyescsapatok Báli béggel néztek szembe.

A kenyérmezei csata "felállásai"

A meccset a törökök kezdték jobban: a centrumot vezető Báthori lováról leesett, s életét csak egy Nagy Antal nevű vitéz segítségének köszönhette. Újlaki Lőrinc herceg Mátyáshoz írt levelében megemlíti, hogy a hat sebből vérző Báthorira törő török harcost ő ölte meg, akiről később kiderült, hogy Ali bég egyetlen fia volt. 

A Báli-Brankovics különmeccs egy egészséges döntetlent mutatott, a jobbszárnyon azonban meglepetés volt kibontakozóban. Kinizsi csatarendbe állította a nehézlovasságát, dobokkal és trombitákkal vonult fel, amikor az Ali bég vezette sereg elmenekült a csatatérről. A mennyei megyeiben megforduló edzőkhöz hasonlóan Ali is egy csodálatos magyarázattal rukkolt elő: ő nem megfutamodott, csupán hadicselt akart alkalmazni, s az őt üldöző, felbomlott hadrendű Kinizsit így akartra megverni. Úgy is mondhatta volna, mint az egyszeri edző, aki nem akart egy nyolcasba beleszaladni…

Kinizsi Pál két szablyával. Bonfini szerint "Kinizsi Pál két kardot vesz kezébe s üvöltő oroszlánként mindenütt vérben gázol. Amerre ront, feltarthatatlanul mindent, amit talál, letipor, széles sorban hatalmas öldöklést és mészárlást visz végbe." Kinizsi a kenyérmezei diadalnak köszönhetően lépett elő a magyar hadtörténet egyik legnagyobb hősévé.

Az ellenfél nélkül maradt Kinizsi végül megfordította az ütközet végkimenetelét: jobbról megtámadta Isza bég seregét, s maga Isza is holtan maradt a csatamezőn. A bég eleste után a török lovasság megfutamodott, ahogy Kemálpasazádé írta „könnyűek lettek, mint a szél, és elfutottak”. A legtovább a magára hagyott havasalföldi gyalogság bírta, akik kaszáikkal-villáikkal kis kerítést emeltek maguk körül, s onnan dobálták dárdáikkal a sereget. Végül Kinizsi megelégelte ezt, s döntő lovasrohamot vezérelt ellenük, teljesen megsemmisítve a kis sereget.

Kinizsivel kapcsolatban a források tehát két dologban értenek egyet: abban, hogy csak a csata kezdete után jóval bocsátkozott harcba, és abban, hogy az ütközet végkimenetelét ő döntötte el. Hogy mikor jelent meg Kinizsi a csatamezőn, nem tudni. Úgy vélem ugyanakkor, hogy a források között meg lehet teremteni az összhangot is: lehet, hogy az erdőben rejtőző hadaknak csak egy része vonult fel a kenyérmezei síkon (Báthori-Brankovics), míg a Kinizsi vezette nehézlovasság kivárt, s csak a döntő pillanatban avatkozott be a csatába.

A kenyérmezei csata Ion Osolsobie festményének egyik litográfiáján. A festményen Kinizsi menti ki Báthorit.

A török sereg teljesen felbomlott, a csata vérengzéssé fajult. A megáradt Maros vérrel keveredve vörösön hömpölygött tova, s a közeli havasokban még évszázadokig fehérlettek a menekülés közben meghalt oszmán-balkáni harcosok csontjai. A törökök veszteségét korábban több tízezerre tették, a legújabb kutatások szerint ez nagyjából 5-6.000 fő között lehet, míg a magyar seregek 8-15.000 fő közöttinek hitt vesztesége 3.000 fő körüli lehet.

A csatát követően hatalmas „after” alakult ki. A korábban Isten és Szent László nevét skandálva rohamra induló sereg a török tábort felforgatva kezdett vigadni. A mogorva Kinizsit addig ugratták katonái, míg ő maga is beszállt a buliba, s a földről kezei nélkül, fogaival emelt fel egy török hullát a szíjánál fogva, s így kezdett táncba – a sokat látott bajtársak nem kis megrökönyödésére.

A diadal emlékére 1480-ban Báthori István erdélyi vajda kápolnát emeltetett az ütközet helyszínén, amelyet a 18. század végén lebontottak. Ezt követően egy újabb emlékmű emelkedett a  világraszóló győzelmet dicsőítendő, ám azt 1849 környékén az osztrák csapatok rombolták le.

Végül 1889-ben az alkenyéri vasútállomás mellett, a csata helyszínétől nem messze készült el a kenyérmezei diadal dicsőítésére ma is álló emlékmű, amelynek szobor részét a kudzsiri vasgyár munkásai készítették.

Az 1889-ben állított kenyérmezei emlékmű a mai napig áll - más kérdés, hogy a szöveg változott rajta, s Kinizsi már mint román hős jelenik meg rajta...

S hogy mi a kenyérmezei csata jelentősége?

A magyar diadal és Kinizsi híre bejárta egész Európát, s évszázadokon keresztül zengték Európa-szerte Kinizsi Pál és a magyar hadsereg dicső tettét. Az ütközet nem volt sima: a történetírók szerint Kinizsi nem találkozott még ilyen szívós ellenállással. A valószínűleg Nándorfehérvár ostromát is végigharcoló veretlen hadvezérnek volt viszonyítási alapja. Újlaki Lőrinc herceg is kiemelte, hogy soha nem imádkozott ilyen erőteljesen, mint a csata előtti misén.

Bár a török csak 4 évvel később kért békét a Magyar Királyságtól, hasonló erővel több mint négy évtizedig nem tört Magyarország területére – megtanulta a leckét: nem szabad bántani a magyart.

A kenyérmezei csata volt tehát a független magyar hadsereg egyik utolsó, világraszóló nyílt mezei csatában kivívott győzelme az oszmánok felett, mely hosszabb távon megakadályozta, hogy a török tovább pusztítsa Erdélyt és a Délvidéket, ezzel közvetett módon hozzájárulva Magyarország ezt követő közel három évtizedes stabilitásához.

Ami pedig Nagyvázsonyt illeti: Vigánti Péter tanúvallomása szerint a vázsonykői pálos kolostort a kenyérmezei csatában elfogott előkelő török rabok váltságdíjából építtette Kinizsi Pál. Vagyis a kenyérmezei diadal nélkül a magyar művelődés egy központja sem jöhetett volna létre.

A vázsonykői pálos kolostor madártávlatból

Kinizsi Pált Magyarországon szinte mindenki ismeri. A bivalyerős molnárlegény, Mátyás kedvenc hadvezérének a legendája Kárpát-medence szerte, sőt azon kívül is ismert. Amennyire ismert Pál urunk neve, annyi titkot is rejt. Ezen kérdések sorában is előkelő helyen van Kinizsi nemzetiségi hovatartozása.

Ha nem akarsz lemaradni a Kinizsi-sírkutatás fejleményeiről, vagy érdekel Nagyvázsony és a Bakony/Balaton-felvidék helytörténete, kövesd a Vázsonykő oldalát Facebookon is!

Kinizsi Pál egy gyermekeknek szóló román könyv illusztrációja a kenyérmezei csata utáni mulatozást mutatja be

A veretlen hadvezér népszerűségét jól jelzi, hogy rá több nemzetiség is sajátjaként tekint. Ilyen a magyaron kívül a szerb, román, de még egyes szlovák körökben is felmerült, hogy a törökverő az ő soraik közül került volna ki. Kinizsi román származását (vagy legalábbis tiszteletét) fejezi ki az alábbi muzsika is:

A kis zenei kitérő után tehát fontos utánanézni, milyen forrásokkal rendelkezünk Kinizsi Pál származásával kapcsolatban.

A korábbi magyar történetírás egy része magyar származásúnak írja le Kinizsit. A 20. század elején írt források közül ki kell emelni Németh Gábor, nagyvázsonyi plébános-helytörténész kutatásait. Németh szerint Mátyás kedvenc hadvezére délszláv származású, s ortodox vallású volt. Ugyancsak a szerb származás mellett tör lándzsát a temesi szerb származású Liubomir Stepanov is. A délszláv származásnál egyesek azt emelik ki, hogy a kenyérmezei hős Vuk Brankovicsot „atyámfiaként” szólította, így rokoni szálakat vélnek felfedezni a közöttük folyó levelezésekben. Fontos azonban kijelenteni, hogy ezen megszólítás a korabeli művelt „tesózás” egy formája volt, s valószínűleg Brankovics és Kinizsi nem voltak rokonok, ahogy ezt Aigner Jenő is kiemeli.

Ion Osolsobie román festő 19. századi litográfiája a kenyérmezei csatáról. A jelenetben Kinizsi pont Báthorit menti ki a török karmai közül

A román származás hívei szerint Kinizsi Pál Kenéz Pálként látta meg a napvilágot. A kenéz pedig ebben az időben azt a tisztséget jelölte, amely a vlachok (románok) betelepítését felügyelte közösségi vezetőként. Kinizsi román eredetének elméletét elsősorban Ioan Hategan román történész dolgozta ki. Fontos megjegyezni, hogy a románoknak meglehetősen ambivalens a viszonyuk Kinizsivel. A temesi részeken hol magyarként, hol románként, de mindenesetre hősként tisztelik, s fesztivált is tartanak tiszteletére Temesvárott. Van olyan színes gyerekkönyv is, mely román kenéz fiaként írja le Kinizsit, a kenyérmezei csata hősét, aki halott törökökkel a szájában táncol.  A Kárpátok hágóitól délebbre, a Regátba érve már olyan elméletek is napvilágot láttak, melyek szerint nem is Vlad Tepes volt Drakula. Vlad Tepes egy talpig úriember volt ugyanis, de Kinizsi, na, ő egy kegyetlen terminátor volt, s az ő kegyetlenségeit ruházták a magyarok a román hősre, ily módon csúfolva meg a románságot. Azaz az igazi Drakula maga Kinizsi Pál! Most, hogy mondják, nem is nézne ki rosszul egy „Drakula-kastély” Vázsony környékén…

A kutatók abban megegyeznek, hogy Kinizsi Pál anyanyelve magyar volt, s az sem lehet véletlen, hogy székhelyét az akkor színmagyar Vázsonykőre helyezte. Kinizsi magyarsághoz „húzását” jól szemlélteti az is, hogy Vázsonyban az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a pálosoknak alapíttatott kolostort. Kinizsi Pál felújíttatta Vázsonykő templomát is, s ez, valamint a pálos kolostor alapítása közvetett módon akár ki is zárhatja az ortodox (mind román, mind szerb) vallásosságot is. Ezekből ugyanis nagy valószínűséggel következtethetünk arra, hogy nem puszta politikai számítás, hanem Kinizsi katolikus hite állt a vázsonyi beruházások mögött.

Látható tehát, Kinizsi Pált több nemzetiség is a sajátjaként tekinti a Kárpát-medencében.

A Kinizsi Pál által alapított vázsonykői pálos kolostor romjai

Oké-oké, szóval akkor milyen nemzetiségű is volt Kinizsi Pál? El kell szomorítanom mindenkit, mivel a kérdés Kinizsi korában nem igen volt feltehető.

A XV. században a nemzetiségi öntudat mint olyan nem igen létezett, az csak évszázadokkal később jelent meg. Bár némi összetartás volt az egy nyelvet beszélők között, ez öntudati szinten nem igen jelent meg. A kor Magyar Királyságában a viszonyulási alapot az ún. Szentkorona-tan, a magyar alkotmányos berendezkedés adta. Ennek értelmében minden személy a Szent Korona alattvalója volt, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül. A Szent Koronához, majd később a magyar hazához való ragaszkodást jeleníti meg a „hungarus-tudat” is, mely értelmében a nem magyar nemzetiségűek is büszkén vallották magukat a magyar korona alattvalóinak. Ezen hungarus-tudat egyik legjelesebb példája az 1921-es soproni népszavazás, ahol a német többségű Sopron és környékén a nemzetiségi lakosok jelentős része Magyarországot választotta Ausztria helyett.

A fentiek alapján ki kell emelnünk, hogy Kinizsi Pál a Szent Korona alattvalója, s a magyar király legkiválóbb hadvezére volt. Katonaként és köztisztviselőként egy országot szolgált egész élete során: a Magyar Királyságot. Anyanyelve, vázsonykői beruházásai, különösen a pálosok tisztelete a magyarság irányába történő elköteleződést mutatják.

Bár a nemzetiségi kérdés felvetése Kinizsivel kapcsolatban tudományos szempontból értelmetlen, azt bátran kijelenthetjük, hogy ha újra köztünk lehetne, valószínűleg a magyar válogatott sikereiért szurkolna a hazáját élete végéig védő hadvezér.

Csikász Imre: Kinizsi Pál

Szerző: Pátkai Ádám Sándor, Győrffy-Villám Zsombor, dr. Kandikó Csanád

2022. augusztus 22-e történelmi nap a Nagyvázsony és a Kinizsi-kutatások történetében. Kinizsi Pál vázsonykői birtokadományának 550. évfordulóján először indul kutatás a veretlen magyar hadvezér és utódjának, Horváth Márk maradványainak megtalálása érdekében. Az ásatás e leletek mellett azonban több, meglehetősen érdekes kérdésre is próbál választ találni. Ebből a cikkből kiderül, mit érdemes tudni a Kinizsi-sírkutatásról! A feltárás helyszínét, időpontját a cikk alján találhatók!

Ha nem akarsz lemaradni a Kinizsi-sírkutatás fejleményeiről, vagy érdekel Nagyvázsony és a Bakony/Balaton-felvidék helytörténete, kövesd a Vázsonykő oldalát Facebookon is!

Az ásatás helyszíne, a nagyvázsonyi Szent István-templom, a "a Balaton-felvidék gyöngyszeme" körüli sírkert lesz

Az ásatásról bővebben

Az ásatást Pátkai Ádám Sándor, a Lackó Dezső Múzeum régésze vezeti, helyettese Győrffy-Villám Zsombor a pécsi Janus Pannonius Múzeum régésze és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem doktorandusza lesz. Az ásatás ötletgazdája és szervezője dr. Kandikó Csanád, nagyvázsonyi helytörténész-jogász. A feltárást a Veszprém-Balaton Európa Kulturális Fővárosa 2023 támogatásával valósul meg, s a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület szervezi.

A Győrffy-Villám Zsombor és Pátkai Ádám Sándor által vezetett műszeres (talajradaros) lelet- és lelőhely felderítés a Szent István-templom sírkertjében 2018-ban

A feltárás helyszíne a nagyvázsonyi Szent István-templom középkori sírkertje. A templom a település északi (alsó) részén található, nem messze a benzinkúttól. Az ásatáson legalább 8 európai ország 25 önkéntese, s több régészhallgató vesz részt. A feltárás a közösségi régészet elvei szerint zajlik, ami azt jelenti, hogy teljesen nyilvános lesz, azon bárki részt vehet. Igény szerint angol és magyar nyelvű rövid idegenvezetés/felvilágosítás is kapható a templomkertbe érve. A Szent István-templomban és környékén eddig egy ízben, 1959-60-ban volt ásatás, melyet Éri István vezetett.

Az ásatás 2022. augusztus 22-én veszi kezdetét, s 2022. szeptember 28-ig tart. Hetente átlagosan 4-5 ásatási nap lesz, hogy pontosan mikor, azért kérjük, hogy kövessék a Vázsonykő Facebook-oldalát, valamint az ásatás eseményét. Szombati ásatási nap előreláthatólag 2022. augusztus 27-én és 2022. szeptember 3-án lesz.

A hivatalos megnyitóünnepség 2022. augusztus 27-én, szombaton 17:00-kor kezdődik a Szent István-templom előterében. Addigra a megjelentek már a régészeti ásatás első lépéseivel is találkozhatnak. A feltárás után angol és magyar nyelvű idegenvezetéssel lehet megismerkedni Kinizsi Pál életével és Nagyvázsony helytörténetével. A túra a Szent István templomtól indul, elhalad a Zichy-kastély mellett, majd a Kinizsi-várhoz érkezik meg. A facebookos esemény ide kattintva érhető el, amelyen további részletek tekinthetők meg a túrával kapcsolatban.

Fontos megjegyezni, hogy a terület szűke, és az önkéntesek magas száma miatt csak hétköznap lehet csatlakozni az ásatáshoz, amelyhez eszközöket az ásatás vezetői biztosítják. Mivel előfordulhat hétköznap is, hogy „telt ház” lesz, ezért az ásatásban való közreműködés előtt kérjük, hogy figyeljék az ásatás facebookos eseményét (amely nem egyezik meg a túra eseményével!). Amennyiben nem lenne hely az ásatásban való közreműködésre, ne csüggedjenek, a terep idegenvezetővel szabadon bejárható minden ásatási napon.

Kérjük, hogy a templomhoz érkezők csak a kijelölt parkolóhelyeken parkoljanak, a helyiek bejáróit, kertjeit ne állják el!

A Szent István-templom déli oldalán lévő, mára eltűnt oratórium (imaterem) (Forrás: Laczkó Dezső Múzeum)

A feltárás céljai

Az ásatás egyik központi célkitűzése Kinizsi Pál és Horváth Márk maradványainak a fellelése. A források szerint Kinizsi és Horváth Szent Mihály-kolostorbéli sírjait 1708-ban kincskeresők dúlták fel, s elvitték Kinizsi pallosát és sodronyingét. A maradványokat az uradalmi tiszt összegyűjtette, s a falu korabeli templomának, a Kinizsi Pál által 1481-ben renováltatott Szent István-templomnak a temetőjében temettette el. Hogy pontosan hol, azt homály fedi, az ásatások egyik célja, hogy fényt derítsen: hol nyugodhat a két vázsonykői úr.

Kinizsi Pál idealizált portréja a 18. századból

Fontos megjegyezni, hogy az feltárásnak „csupán” első szakasza veszi kezdetét idén. Mivel meglehetősen nagy területet kell feltárni, s az anyagi erőforrások is szűkösek, ezért bizonyosan további feltárási szezonokat kell kitűzni. Ez azt is jelenti, hogy kevés esély van arra, hogy még az idén megtalálásra kerüljenek az elveszett maradványok. Ez azt jelenti, hogy egy hosszútávú folyamat első lépéseinek lehetünk majd szemtanúi augusztus 22-től.

Az egyik kutatási terület e maradványokra koncentrál: a templom előtti osszárium (csonttár, „tömegsír”) feltárása lesz az egyik első mozzanata a feltárásnak. A Szent István-templom temetőjét 1801-ben ugyanis felszámolták, s egyes források szerint ebbe az osszáriumba gyűjtötték össze a temetőben eltemetett halottak egy részét. Az osszárium helye pontosan meghatározható Éri István régész 1959-60-as ásatásának köszönhetően.

A Kinizsi- és Horváth-esélyes maradványokra hosszas vizsgálat vár.

Az Éri István által vezetett 1959-60-as ásatások során megtalált osszárium (csonttár). A 2022-es feltárás ezen "tömegsír" megnyitásával veszi kezdetét (Forrás: Laczkó Dezső Múzeum)

A feltárás helyszíne Vázsony falu ősi kegyhelye, a Balaton-felvidék gyöngyszemének is nevezett Szent István-templom. A templomot a 14-15. században építették, az építés pontos ideje nem meghatározható. Mivel a templom mellett temető létesült, ezért a feltárás során a templom keletkezéstörténetére tekintettel is fontos információkkal szolgáltathat az ásatás. A sírok alapján az első temetkezések ideje jó eséllyel datálható lesz ugyanis.

A feltárás során választ kívánunk kapni arra is, hogy a Szent István-templom rendelkezett-e a balatonszemesi templomhoz hasonló alapkővel, mely országos szinten is egyedülállónak minősül.

A templom déli oldalán két nyomon indul el az kutatás. Az egyik a templom déli oldalához épített oratórium, azaz imaterem meghatározása. Az épületet az 1885-86-os építészeti felmérések alapján 1885-86 fordulóján építhették, s az feltűnik több fotón és rajzon is. A felmérések irataiért külön köszönet Szegedi László nagyvázsonyi történésznek, aki a birtokában lévő iratokat a rendelkezésünkre bocsátotta! A segédépületnek ugyanakkor azóta nyoma veszett, s a mai napig nem tudni, mikor építhették valójában. A feltárás során e kérdésre is választ kaphatunk.

Németh Gábor, nagyvázsonyi plébános és helytörténész a vázsonyi historia domusban említi, hogy a barokk kori (1740-1773 között) átépítés során a templomban lévő középkori Vezsenyi-sírköveket a templom déli oldalán ásták el. A Vezsenyi család Nagyvázsony történetének első meghatározó famíliája, egyes elméletek szerint róluk kapta a nevét a falu. A család utolsó férfi tagja, az Itáliában diplomatáskodó László az 1470-es évek elején hunyt el Velencében, s itt, a vázsonyi templomban temették el.

Németh Gábor rajza a nagyvázsonyi historia domusből, mely a templom déli felét ábrázolja. A képen egy mára nyomtalanul eltűnt oratorium (imaház) látható.

Hogy a Vezsenyi-leszármazottak maradványai fellelhetők, s főleg azonosíthatók-e, kérdéses, ugyanakkor Németh Gábor leírása alapján egyedülálló középkori sírkövet/sírköveket rejthet a temető.

A feltárás fejleményeiről kövesse a Vázsonykő Facebook-oldalát, instagramját és blogját, a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesületet, valamint a Laczkó Dezső Múzeumot!

Reméljük, hamarosan találkozunk!

A feltárás időpontja: 2022. augusztus 22. - 2022. szeptember 28. 

Hivatalos megnyitó: 2022. augusztus 27., szombat 17:00, Szent István-templom sírkertje. 

A megnyitó utáni rendhagyó idegenvezetés ide kattintva érhető el.

A feltárás helyszíne: Nagyvázsony, Szent István-templom (a linkre kattintva a Google-térképen elérhető a helyszín)

A feltárás facebook-eseménye ide kattintva érhető el.