80 évvel ezelőtt, 1945. március 26-án ölték meg Németh Gábort, Kinizsi Pál kutatóját a szovjet megszálló seregek a Kab-hegy pulai oldalán, a Farkas-árokban. Ki is volt Németh Gábor? Miért űzték el fiatal káplánként a faluból? Hogyan találta meg Kinizsi sírját? S miért kellett meghalnia? Ebben cikkben a „nagyvázsonyi Hérodotosz” nyomába indulok!

Németh Gábor (Forrás: Veszprémi Érseki Levéltár)

Cigarettázó zsellérgyerek az elitgimnáziumban

Németh Gábor a Komárom vármegyei Tárkányban látta meg a napvilágot 1870. november 5-én, egy szép szombati napon Németh János zsellér és Horváth Zsófia fiaként. A másodszülött Gáborka tanulmányait szülőfalujában, Tárkányban kezdte, s egy kis fehér gatyában járt a suliba, amire akkoriban igencsak büszke volt. 1880 körül a család Bábolnára költözött, mivel édesapja erdőőr lett.

Németh Gábor születésének bejegyzése a katolikus anyakönyvbe. A könnyeb érthetőség kedvéért a címsort összeollóztam a bejegyzéssel.

A Németh família nem tartozott a tehetősebbek közé, de mivel Gáborka jó tanuló volt, mind az iskola igazgatója, mind az édesanya arra kapacitálta a fiút, hogy tanuljon. 1882-ben Zalka János győri püspök vette fel a győri szemináriumba. A fiatal növendékek a középiskolai tanulmányaikat a győri gimnáziumban (ma Czuczor Gergely Bencés Gimnázium és Kollégium) végezték, ide járt Németh Gábor is. Németh Gábornak más kötődése is volt a bencésekhez: nevét egy rokonáról, a bencés szerzetes Szines Gáborról kapta.

A győri évek során édesanyja havonta látogatta, alkalmanként hat órát is gyalogolt, de mindig hozott valami hazait a kamasz gimnazista fiának. A szegény sorból származó édesanya nagyon büszke volt tehetséges gyermekére, akinek osztálytársai közé tartozott többek között Szauter Ferenc, későbbi győri polgármester (1928-1936) is. A családban nem csak Gábor volt tehetséges, öccse is a győri gimnázium padjait koptatta.

Zalka János győri püspök (1820-1901), Németh Gábor "felfedezője" (Forrás: Magyar Kurír)

Öccse másodéves gimnazista volt, amikor Gábor „bátyusnak” meggyűlt a baja a kollégiumi rendszabállyal. Cigarettázáson kapták többször is, egy ízben maga Zalka püspök szidta le. A már „finisben” lévő Némethet végül az érettségi előtt 6 nappal (!) rúgták ki a győri gimnáziumból, mivel újra lebukott a pöfékeléssel. Úgy tűnik, hogy a kamasz Gábor Győrben érettségizett, mivel az 1935-ös 45. érettségi találkozón résztvevői között találjuk a vázsonyi plébánost.

Németh Gábor rajza saját életpályájáról a nagyvázsonyi historia domusban. Balra Tárkány látható, mellette Bábolna szerepel, majd a győri gimnázium. Alatta a győri kisszeminárium, majd a veszprémi szeminárium látható, végül a Bakony rengetegjében megbúvó Nagyvázsony.

A „vázsonyi Hérodotosz” a „cigi-gate-nek” köszönhetően a szemináriumot végül nem a szülői házhoz viszonylag közel lévő Győrben, hanem Veszprémben végezte. A szemináriumban a kedvenc tárgya a - mily' meglepő - történelem volt. Annyira tehetségesnek találták, hogy egyik tanára ajánlotta, hogy menjen inkább Pestre tanulni. Németh viszont maradt a királynék városában. Végül tágabb értelemben vett szülőföldjén, Bábolnán 1895. január 26-án szentelte pappá báró Hornig Károly veszprémi püspök.

Németh azonban nem maradhatott sokáig hazai földön, Hornig új helyet talált neki. Az idősödő s fáradó Virág János nagyvázsonyi plébános mellé rendelték káplánnak. Az ifjú Gábor nem túlzottan nagy örömére.

Báró Hornig Károly veszprémi püspök, későbbi bíboros, aki Nagyvázsonyba helyezte Németh Gábort (Forrás: Wikipédia)

„Nagyszerű! Ott kezdem, ahol Kinizsi végezte” – az első évek Vázsonyban

Mikor megtudta, hogy Nagyvázsonyba megy, először nem tudta, mit gondoljon. Valószínűleg fájlalta, hogy el kell hagynia szülőföldjét. Ekkor egy ismerőséhez fordult, aki  ismerte a Déli-Bakony vidékét. A jó barát így felelt az új állomáshelyre: „Nagyvázsonyba? Derék! Nézze, öcsém, én ott épp ismerős vagyok, egyet-mást tudnék mondani. Először is, tud-e németül?” Németül? - nézett nagyot Németh. Bár a neve alapján elvárható lett volna, de saját bevallása szerint a „nix dajcs volt minden tudománya" a Vázsony felé tartó fiatalnak. A kedves ismerős látta a megszeppent káplán-jelöltet: „Szép helyre mégy, öcsém! Az volt Kinizsi fészke, még most is áll a vártorony. Szép, hegyes völgyes tájék.” Németh erre szomorúan megjegyezte: „Nagyszerű, én ott kezdem, ahol Kinizsi végezte”.

Németh Gábor végül 1895. augusztus 21-én lépett először Kinizsi hajdani mezővárosának a földjére. A veszprémi jutasi vasútállomáson szállt le, majd valószínűleg kocsival érkezett meg. Érkezésének idején jegyezte el Schneider Dániel nagyvázsonyi kántor a második feleségét (az első valószínűleg fiatalon meghalt). Az eljegyzési mulatságon német dalokat énekeltek a falubeliek, ekkor döbbent rá Németh arra, hogy Nagyvázsony sváb vidék, s itt bizony németül kell prédikálnia.

Németh Gábor rajza az életpályájáról. Az 1895.VIII.21. a nagyvázsonyi megérkezést, az 1870. XI.5. dátum pedig a tárkányi születést jelenzi. Úgy tűnik, ez a két időpont volt a legjelentősebb Németh számára.

A kezdeti ijedtséged azonban hamar elmúlt. 1895 novemberében már németül prédikált. A vázsonyi klíma és föld idegen volt a kisalföldi ifjúnak: eső után a nagy sár, szárazság idején a köves, „eketörő” földdel gyűlt meg a baja. De hamar beilleszkedett a fiatal káplán. A Zichy-birtokot megvásárló Todescók magasabb beosztású alkalmazottaival és a helyi értelmiségekkel rendszeresen összejárt. Jó barátja volt Franz Huemer, Rotherman intéző, Schwarz Fülöp vázsonyi orvos, Mikolás főerdész, Weller Lajos (Louis Weller) számadó és Schneider Dániel kántortanító is. Az előbbi felsorolás nem véletlen: a fenti személyek egy része vált Savanyó Jóska betyárbandájának az áldozatává a nagy vázsonyi rablás során.

Németh nem unatkozott. A szintén önálló cikket érdemlő Schneider kántorral karácsonyi, farsangi és majálisi programokat szervezett az iskolában. Emellett fotózott is, az első nagyvázsonyi fotók egy részét ő készítette. Néha festett is, valamint vett egy kezdetleges nyomdagépet is, amivel meghívókat és földrajzzal kapcsolatos iratokat nyomtatott. Ahogy Németh fogalmaz, ekkoriban sok „lehetetlen dolgot” csinált.

Valószínűleg 1895-96 telén ment fel először az akkor Todesco-Lieben família kezében lévő Zichy-kastély padlására is. Felment, s leesett az álla: ládákban hevertek a több száz éves iratok. Ettől kezdve telente a kastély padlásán lévő iratokat kutatta. Beleszeretett Nagyvázsony helytörténetébe.

A Kinizsi-vár a századelőn, Németh Gábor 1901-ben megjelent "Adatok Nagyvázsony történetéből" c. művéből. A fotót valószínűleg Németh Gábor készítette.

Már-már „happy end”, gondolhatnánk. De jött 1898. május 26-a, a vázsonyi lázadás napja. Az emberéleteket követelő zavargásról már korábban írtam, de az ismétlés kedvéért röviden összefoglalom. A fent is említett Franz Huemer nem sokkal korábban elhunyt, s édesanyja haza akarta vitetni egyszülött fiát Bad Ischlbe. Igen ám, a vázsonyiak ezt nem szerették volna, ugyanis az a babona terjedt, hogy a jég elveri a termést, ha az exhumált halottat kiviszik a faluból. Az első exhumálási kísérlet sikertelen volt, ám békésen zárult, köszönhetően Németh fellépésének. A második kísérlet sikeres volt, de elszabadult a pokol: két halott, számtalan sérült, 55 nagyvázsonyi „előzetben”, Vázsonyban pedig 7 település 20 csendőre és egy századnyi csendőr tartotta fenn a rendet.

Németh, bár ő maga sem állt az „exhumálók” oldalán, mégis áldozattá vált. A községháza előtti téren lévő tömeg a plébánia felé vette az irányt, s a történész káplán az ablakon kiugorva Tótvázsonyba futott, majd onnan Veszprémbe vette az irányt. Veszprémben Hornig püspök a káplánt kérésére felmentette, s a mai Somogysámsonba helyezte.

A vázsonyiak viszont megbánták tettüket, s nem törődtek bele szeretett káplánjuk elvesztésébe, egy 90 fő által aláírt levelet küldtek Hornignak, hogy helyezze vissza a közkedvelt Némethet. Németh Gábor végül saját visszaemlékezései szerint 1898 szeptemberében lépett újra Nagyvázsony földjáre – bár egyes források szerint csupán 1904-ben került vissza Kinizsi fészkébe.

Németh Gábor portréja, amely 1913. augusztus 12-én készült Veszprémben. Ez a példány a nagyvázsonyi historia domusban volt. Ez a kép azonos a Veszprémi Érseki Levéltárban lévő fotóval.

„Repesett a lelkem, hogy én leszek Nagyvázsony Hérodotosza” – Németh Gábor, a kutató

Németh tehát alig pár hónapos távollét után visszakerült Nagyvázsonyba. S ha már visszakerült, újra munkába látott: elkezdte feldolgozni a korábban említett, Zichy-kastély padlásán lévő okleveleket, melyek közül nem egy középkori iratról készült másolat volt. A négy ládányi iratot főleg peres eljárásokban használhatták fel az uradalom ügyvédjei, s ezen eljárásoknak hála maradt fent sok másolat a XX. század elejéig. Az iratok fellelése óriási örömmel töltötte el a 25 éves káplánt: „Repesett a lelkem, hogy én leszek Nagyvázsony Hérodotosza” – gondolta. S így is lett!

Németh Gábor Nagyvázsony és környékével kapcsolatos kutatásainak egy részét már 1900-ban közölte a Veszprémi Hírlap. 1901-ben végül megjelent a máig hiánypótló, „Adatok Nagy-Vázsony történetéből” című remekműve. Németh ezen könyve a mai napig nehezen hozzáférhető, ámde óriási jelentőségű mű. A 31 éves káplán ugyanis olyan okleveleket közöl amelyek egy része eltűnt vagy a háborúban megsemmisült. Németh Gábornak ez a kötete a mai napig megkerülhetetlen forrása Nagyvázsony és környéke helytörténetének, valamint a Kinizsi-kutatásnak. Jelentőségét mi sem jelzi jobban, mint az, hogy az 1950-60-as években lefolytatott vázsonyi ásatások során mind alapműként forgatták a régészek és történészek. A mai Nagyvázsony és környékéről szóló művek is nagyban támaszkodnak Németh kutatásaira, de Kinizsi Pál életéről s vázsonykői tevékenységéről is sok fontos adatot találni a könyvben.

A Szent István-templom 1914-ben Németh Gábor rajzán. A képen látható a mára már elbontott, a templom déli oldalán lévő oratórium.

Németh egyes források szerint több művet is megjelentetett, amelyek egy része egyházzal kapcsolatos kiadvány volt. Valószínűleg nem véletlen az sem, hogy 1928. március 8-án a Szent István Társulat tagjai közé választották a vázsonyi plébánost.

1904. május 12-én elhunyt Virág Gábor nagyvázsonyi plébános. Nem sokkal Virág temetése után ellátogatott Németh Gáborhoz a Todesco-örökös Lieben Ernő, s megkérdezte, nem akar-e vázsonyi plébános lenni. Németh szinte válaszolni sem tudott, 1904. július 4-én nagyvázsonyi plébános lett a helytörténet-kutató papból.

A nagyvázsonyi Zichy-kastély a századelőn. Németh a kastély padlásán lévő öreg oklevelek alapján kezdte kutatni Nagyvázsony helytörténetét

A plébános a faluban nagy tiszteletnek örvendett, s a falu közösségi életéből is kivette a részét. Hittant oktatott az iskolában, 1904-ben Schneider Dániellel ő alapította a Katolikus Legényegyletet, 1921-től a Nagyvázsony és Vidéke hitelszövetkezet igazgatóságának tagja volt, 1923 körül ő volt a 300 fős (!) Gazdakör egyik megalapítója, ő volt a községi ínségenyhítő bizottság elnöke is, valamint a karácsonyi gyűjtésekben közreműködött, a helyi megemlékezésen pedig rendszeresen szónokolt. Emellett a plébániát is fejlesztette, 1899-ben az ő unszolására ásattak kutat a plébánia udvarán, s példás gazdaságot is működtetett, amelynek bevételeit és kiadásait precízen nyilvántartotta.

Osztálykép az 1920-30-as évek Nagyvázsonyából. Középen Balogh igazgató mellett Németh Gábor plébános látható. (Forrás: Csebi Pogány Péter, Borbás János (szerk.): Nagyvázsony múltja képekben)

A Kinizsi-sírkutató plébános

Az 1901-es művét követően további helytörténeti könyve nem jelent meg, hiánypótló és rendkívül fontos forrásértékkel bír ugyanakkor a nagyrészt általa jegyzett historia domus. A historia domus (háztörténet) a plébánia történetéről és falu fontosabb eseményeiről írt kéziratos könyv. Németh a historia domus első felében az 1901-es könyvének egy kiegészített változatát közli. A historia domusban Németh az 1901-es kutatásainak egyes részét revideálja, s sok új, általa kutatott történetet és fejezetet tüntet fel.

A nagyvázsonyi historia domus első oldala

A háztörténet külön érdekességgel is szolgál, mivel egyes történeteit és fejezeteit kis rajzokkal illusztrálja, melyek nagy része történeti hitelességű. Németh jól ábrázolja a vázsonykői pálos kolostor, Kinizsi-vár, Szent István-templom és csepelyi romok századeleji állapotát.

Németh kutatása nem csak az írásban merült ki, szeretett ásni is. Lelkes „hobbi régészként” rendszeresen jelent ásóval, lapáttal és csákánnyal a kezében, s ásott fel kerteket, udvarokat. Többek között tárt fel római villát, meglátogatta a Kab-hegyi „kézimalom-bányát”,Laczkó Dezsővel is kutatott, legjelentősebb "ásatása" viszont Kinizsihez köthető.

Kinizsi Pál temetetése Németh Gábor rajzán a nagyvázsonyi historia domusban

1927 októberében kanyarójárvány sújtotta a vázsonyi iskolát, ami egy időre be is zárt. Németh gondolt egyet, s a pálos kolostor felé vette az irányt, hogy megtalálja Kinizsi évszázadok óta keresett eredeti sírhelyét. Már ez év nyarán ásott itt diákjaival, s a Kinizsi-sírkő fedlapjának töredékeiből sok kis darabot meg is találtak, nagyjából a mai sír körül egy félkörívben. Németh aztán a járványügyi szünet miatt rögtönzött ásatása alatt azonosította mind Kinizsi Pál, mind Horváth Márk sírját is. Ezen kutatását a historia domusban is rögzítette, igaz, pontatlanul. Ezzel később meg is gyűlt a baja Éri Istvánéknak, akik a Németh-féle skicc alapján nem találtak rá a sírokra, végül azonban azonosítani tudták azokat.

S ha már Kinizsi és Németh Gábor. A nagyvázsonyi plébános volt az egyik kezdeményezője a vázsonyi Kinizsi-szobor állításnak. 1903 novemberében ugyanis Németh Gábor, dr. Óváry Ferenc országgyűlési képviselő, Finke József és Kolossváry József Veszprém vármegyei alispán elhatározták, hogy szobrot állítanak a veretlen hadvezérnek. A „szoborbizottság” helyi elnöke Németh Gábor lett. Az emlék javára sokan adakoztak, még maga Ferenc József is. A szobor felállítása - ahogy arról korábban írtam - végül a felkért művészek tragikus halála és a háború okozta nyersanyaghiány és infláció miatt elmaradt.

A nagyvázsonyi pálos kolostor Németh Gábor rajzán. Németh elnagyolva jelzi Kinizsi Pál sírját is.

Félreértés vagy kegyetlenkedés? Németh Gábor mártíromsága

Németh Gábor 1935-ben ment nyugdíjba, utódja a korábbi vigántpetendi káplán és adminisztrátor, Molnár György lett. Németh Gábor utolsó éveiről nem sokat tudni, valószínűleg t továbbra is folytatta helytörténeti kutatásait.

A mise utáni tömeg Nagyvázsonyban (Forrás: Csebi Pogány Péter és Borbás János által szerkesztett Nagyvázsony múltja képekben)

1945 márciusában Nagyvázsony vidékére is megérkezett a háború. A falu apraja-nagyja a Bakony sűrűjébe, a Kab-hegy felé vette az irányt. Így tett az aranymiséjére (pappá szentelésének 50. évfordulójára) készülő Németh Gábor is, aki március 23-án a Pula falu melletti Farkas-árokban keresett menedéket a Látrányi-Leitold családdal. Március 26-án, mikor Pulán még német csapatok állomásoztak, amikor az idősebb Látrányi-Leitold fiú egy hátizsákkal a falu felé indult. A család figyelmeztette, hogy a hátizsákot ne vigye magával. Ezt a táskát akarta Németh Gábor később a fiú után vinni. Az egyik magaslaton ekkor egy szovjet katona jelent meg, s a plébános felé ordított. Hogy mit, azt nem értették a Farkas-árokban bujdosók.

Németh haláláról több történet is közszájon forgott. Egyesek szerint a szovjet katona nőnek nézte a reverendában lévő plébánost. Mások szerint Németh nagyothallóként nem hallotta, mit mond a szovjet katona. Reményi Antal Németh Gáborról szóló, Pulai Tükörben megjelölt cikkében leírja, hogy Harmath István tanárnak a Látrányi-Leitold fiúk azt mesélték, hogy valószínűleg Németh nem értette, mit akar mondani a valószínűleg kalasnyikovot davaj-gitárt (Georgij Spagin-féle PPS-41-et, köszönöm az fkv.115 nevű felhasználó észrevételét) markoló szoldát. A vöröskatona végül tüzet nyitott, s Németh Gábor holtan esett össze. A holttestét valószínűleg másnap tudtak eltemetni; a vázsonyi Hérodotosz meggyilkolásának helyét egy időben egy száraz fába vésett kereszt is jelezte. A háborús időszakban Némethről nem tudtak rendesen végtisztességet venni, így ideiglenesen a Farkas-árokban temették el, s csak később temették el a nagyvázsonyi temetőben. Németh halálával kapcsolatban utódja, a szovjetekkel szemben csak pénztárcáját elvesztő Molnár megjegyezte, hogy „Ha [Pulán] velünk maradt volna, talán semmi baja nem lett volna”.

Németh Gábor jelenleg a nagyvázsonyi temetőben, elődje, Virág János mellett, s az általa kutatott Kinizsi-sírtól nem messze alussza örök álmát. Neve sajnos mára kezd a feledés homályába veszni. Úgy gondolom ugyanakkor, hogy a szegényeket támogató, Nagyvázsony és hazánk történelmét, valamint Kinizsi Pál életét kutató „nagyvázsonyi Hérodotosz”, Németh Gábor megérdemli, hogy nevét megörökítsék az utókor számára.

Németh Gábor sírja a nagyvázsonyi temetőben